Képviselőházi napló, 1927. XXX. kötet • 1930. június 26. - 1930. július 11.
Ülésnapok - 1927-421
Az országgyűlés képviselőházának U21, laló képviselő urak is felhoztak, hogy állami költségvetésünknek illetményszerű kiadásai olyan mértékben növekszenek, különösen pedig nyugdíj terheink, hogy azok mindenkit aggodalommal töltenek el, pedig az utóbbiak még csak a jelenlegi méretek közt fizettetnek. Nagy aggodalommal nézném, ha a közigazgatás egyszerűsítésével kapcsolatban a Háznak sokszor bejelentett és végrehajtás alatt álló, hat évre beosztott tíz percentes lészámcsökkenés végrehajtását (megelőzőleg általában fizetésrendezésekbe mennénk bele. Igazat adok azonban a t. képviselő úrnak abban, hogy elő kell készíteni ezeket a kérdéseket és abban is igazat adok a képviselő úrnak, hogy először a jogsérelmeket kell rendezni. (Ügy van! Ügy van! jobbfelőt) Méltóztassanak azonban megengedni, ha elismerem is ennek méltányosságát, mégis egy nézetet hangoztatok itt. Akkor, amikor bennünket a trianoni katasztrófa ért, azt hiszem, kevesen voltak olyan optimisták, hogy remélhették azt, hogy ez a csonka ország még abban a mértékben is teljesíti azokat a kötelezettségeket, amelyeket Nagy-Magyarország elvállalt. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Azokat, akik sújtva vannak és fájdalmasan vannak érintve azáltal, innen kérem, hogy méltóztassanak nekik visszagondolni erre, és ha^ nehezen is viselik el ezt a, mondom, igazságtalanságot és méltánytalanságot, de ne tisztán az államot okolják ezért, hanem azokat az eseményeket, amelyek őket is sújtják ebben a tekintetben. (Ügy van! jobbfelőt) S ha nézem azt a veszteséget, amelyet ebben az országban kivétel nélkül mindenki szenvedett az elveszett háború és az azután bekövetkezett különböző események folytán és ezt összehasonlítom ezzel a nyugdíj vesztes éggel, amit ezek szenvedtek, akkor ők nem a legrosszabbul járt kategóriához tartoznak, hanem egy bizonyos jobb kategóriában helyezkedtek el, amely ugyan igen lényeges veszteséget szenvedett, de ez nem hasonlítható össze sem a hadikölcsönjegyzők, sem pedig az egyéb járadékokban, papirokban és betétekben elhelyezett vagyonok tulajdonosainak sorsával. S ha mi a nyugdíjat úgy tekintjük, mint egy biztosítástt, amelyet azonban az állam csinál és ad a tisztviselőinek és összehasonlítjuk az állami nyugdíjasokat azokkal a szerencsétlenekkel, akik nem állami hivatalban, hanem vagy a magánéletben, vagy nem nyugdíjjal járó állásban biztosítás révén remélték elérni azt, amit az államnál nyugdíjjal értek el, akkor tudjuk, hogy ezeknek 5%-os valorizációja milyen messze esik attól, amit az állami nyugdíjasok kapnak. (Ügy van! jobbfelől!) Hansúlyozom, ez nem akarja azt jelenteni, mintha én nem ismerném el atzokat a humanisztikus érveket, amelyeket felhoztak. (Ügy van! Ügy van jobbfelől.) En csak arra hozom fel ezt, hogy inkább nyugalomra intsem azokat, akik ezekben a kérdésekben mindnyájunkhoz és hozzám is feliratokat intézek, amely feliratoknak tónusa az utóbbi időben nem felel meg egészen annak a tónusnak, amelyet a felsőbb hatóságok, de minden törvényhozó is a hozzá benyuitott feliratoktól feltétlenül megkívánhat. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől. — Br. Fodmaniczky Endre: Elvárhat!) En csak ezt voltam bátor megjegyezni ezekben a kérdésekben, és nagyon kérem a t. | Házat, hogy ezt a javaslatot, amely az adott , viszonyok között — sajnos — csak egyes kate- I góriáknak, de erre rászolgált kategóriáknak j rendezi bizonyos mértékig az illetményeit, ülése 1930 július 5-én, szombaton. 295 méltóztassék általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni. (Éljenzés és taps jobbfelől és a középen.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t- Házat, méltóztatnak-e az imént tárgyalt törvényjavaslatot a pénzügyi bizottság .szövegezésében általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a törvényjavaslatot a pénzügyi bizottság szövegezésében általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadta. ^ Következik a részletes tárgyalás. Kérem a jegyző urat, hogy a törvényjavaslat címét felolvasni szíveskedjék. Urbanics Kálmán jegyző (olvassa a törvényjavaslat címét.) Meskó Zoltán! (Zaj.) Elnök: Meskó Zoltán képviselő urat illeti a szó. Meskó Zoltán: T. Képviselőház! Tudomásom van arról, hogy több katonatiszt, aki annakidején az osztrák-magyar hadseregben szolgált, magyarul egy szót sem tud és Bécsben lakik, nyugdíj.at kap a magyar államkincstártól. Ezek a katonatisztek az összeomlás után idejöttek hozzánk, itt találta őket a forradalom, itt taláHák őket a forradalom utáni idők, (Halljuk! Halljuk!) és most a magyar államkincstártól kapják a nyugdíjukat. Tudomásom van arról, hogy többen vannak, akik Bécsben és más külföldi — főleg ausztriai — városokban laknak és ott költik el nyugdíjukat. (Az elnöki széket Czettler Jenő foglalja el.) Tudomásom van arról is," hogy a honvédelmi miniszter úr a legutóbbi időkben felszólítást intézett volna hozzájuk, hogy tartoznak Magyarországra költözni és tartoznak itt költeni el nyugdíjukat. Ha ez. tényleg megtörtént, ezért csak üdvözölhetem az igen t. miniszter urat. (Szilágyi Lajos: Tévedés!) Ha pedi°" ez nem történt meg, akkor igenis felkérem az igen t. honvédelmi miniszter urat, hogy csakis azoknak a magyar honos katonatiszteknek folyósítsák a magyar államkincstár részéről a nyugdíjat, akik Magyarországon laknak. (Altalános helyeslés.) Én magam aktív katonatiszt voltam, a cs. és kir. hadseregben szolgáltam, nagyon jól tudom egyik-másik katonatiszt múltját a régi időkből. Máról-holnapra fedezték fel ezek, hogy ők magyarok lettek. (Ügy van! Ügy van!) Odáig megfeledkeztek erről, állandóan üldözték a hadseregben a magyarságot, és ma felveszik a nyugdíjat, magyarnak vallják magukat, mert szükségük van a magyar nyugdíjra. A legkevesebb, amit elvárhat tőlük a magyar nemzet (Farkas István: Meg kell tőlük vonni a nyugdíjat!) az, hogy itt lakjalak, itt költsék el a magyar adófizetők pénzéből adott nyugdíjat. Amenyiben az igen t. honvédelmi miniszter úr nem intzkedett volna, — úgy tudom hogy intézkedett, lehet, hogy csak bizalmas úton, de tudomásom szerint intézkedett — arra kérem a miniszter urat, intézkedjék, hogy csakis minisztertanácsi engedéllyel. — ahogy elő van írva — és csak a legki vétel esebb esetekben engedélyeztessék, hogy magyar nyugdíjat élvező katona-tisztek külföldön lakjanak. Ezeket kívántam csak itt megjegyezni. (Élénk helyeslés.) Elnök: Szólásra következik 1 ? Urbanics Kálmán jegyző: Felírva nincs senki. 42*
