Képviselőházi napló, 1927. XXX. kötet • 1930. június 26. - 1930. július 11.

Ülésnapok - 1927-421

, Az országgyűlés képviselőházának 4-21. seregünk után és az ugyancsak érdemes fegyveres, kiváltképpen kiváló rendőrségi őrtestületek tagjai gazdasági helyzetének javítása után most már következik a vasúttársaság, következik a posta. és következik a többi kategória gazdasági helyzetének megjavítása, és ez nem maradhat el, ha csak nem akarunk ebben az országban a normális gazdasági élet fejlődése elé valami akadályt gördíteni. A másik, ami engem megnyugtat, az, hogy ezt a javaslatot éppen a pénzügyminiszter úr képviseli. Először azt hittem, hogy a honvédelmi miniszter úr fogja képviselni a javaslatot, és nagyon örülÖE, hogy a honvédelmi miniszter úr mellett a pénzügyminiszter úr képviseli. Annál az egyszerű oknál fogva, hogy a miniszter úr, sajnos, igen keveset ígér, de amit ígér, azt megtartja. Erről az új helyes útról, amelyen halad a miniszter úr, remélem és tudom, hogy nem fog visszalépni. Minthogy elvi álláspontja a miniszter úrnak és a kormánynak az, hogy a közszolgálati alkalmazottaknak, a katonai és polgári nyugdíjas és tényleges alkalmazottaknak helyzetén javítani kíván, és pedig úgy látom, korrektívumokkal kíván javítani, arra kérem az igen t. kormányt, hogy méltóztassék* ezeket a korrektívumokat alkalmazni a mostani javaslatot követően majd más közszolgálati alkalmazottaknál is, és arra kérem, hogy itt a a priusz a nyugdíjkérdés megoldása legyen. Nem bocsátkozom bele abba, hogy az iparnak és a kereskedelemnek, a munkásságnak, az egész közgazdasági életnek, 'mindenkinek eminens érdeke az, hogy legyen olyan fogyasztótábor, olyan jó anyagi helyzetben lévő hatalmas tábor, amely az ipart és a kereskedelmet és a . gazdasági életnek minden ágazatát igénybe veszi. De én kérem az : igen fc. miniszter urat arra is, hogy végre méltóztassék megszüntetni a 15 évnél kevesebb szolgálati évvel rendelkező nem csak katonai, hanem állami és állami üzemi nyugdíjasok 20 százalékos szanálási levonását. Végtelen sajnálattal kell megállapítanom azt is, hogy bár még a múlt nemzetgyűlésen, sőt azelőtt is ezirányú határozati javaslatomat el méltóztatik fogadni, ezt a levonást még mindig nem szüntették meg. Ha a kormányzat azon a helyes úton halad, amelyet én kifejtettem, a korrektívumok útján, akkor legelsősorban a B. csoportnál kell megszüntetni és a 15 évi szolgálat után a szanálási levonást, azután rögtön utána kell következni a^ vasutasság, a postások és a többi közszolgálati alkalmazottak, elsősorban a nyugdíjasok egységes kategóriára való hozatalának. Ismétlem, örömmel üdvözlöm ezt a javaslatot, de méltóztassék a kormánynak figyelemmel lenni arra, hogy erre a javaslatra nem csak a honvédség s egyéb . fegyveres őrtestületek tagjai és ezek nyugdíjasai figyelnek fel, hanem felfigyel a közszolgálati alkalmazottak egész nagy hatalmas tábora, a ténylegesek éppúgy, mint a nyugdíjasok, s ezt olyan reménysugárnak tekintik, amelyből táplálkozva remélik azt, hogy legközelebbi időben, az őszi parlamenti kampányban most már rájuk fog kerülni a sor. Abban a biztos reményben és tudatban, hogy a kormány most már prograommjába veszi nem csak a katonai, hanem a polgári alkalmazottak s nemcsak a katonai nyugdíjasok, hanem a polgári nyugdíjasok helyzetének javítását is, ezt a javaslatot általánosságban a részlete^ tárgvalás alapjául elfogadom. (Helyeslés bal felől.) KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XXX. ülése 1930 július 5-én, szombaton. 293 Elnök: Szólásra következik? Urbanics Kálmán jegyző: Jánossy Gábor! Jánossy Gábor: T. Képviselőház! Az igen t. előadó úrnak e törvényjavaslat emberséges rendelkezéseit minden pontjában megvilágító, alapos előadói 'beszéde után, valamini Szilágyi és Homonnay igen t. képviselőtársaim felszólalása után talán feleslegesnek látszik az én igénytelen felszólalásom, azonban méltóztassanak megengedni, hogy egy pár új gondolatot is vessek ebbe a rövid vitába. (Halljuk!) Mindazt, amit Szilágyi igen t képviselőtársam a nyugdíjas katonatisztekre, a katonatiszti özvegyekre s a vámtisztekre vonatkozólag, Homonnay igen t. képviselőtársam pedig a katonai és közalkalmazottakba nyugdíjas alkalmazottak között lévő nyugdíj különb s égek megszüntetésére vonatkozólag előadott, már igen sokszor előhoztuk ebben a Házban, ebben a tiszteletreméltó gyülekezet ben és pártkülönbség nélkül valamennyien sürgettük ezeknek a különbségeknek megszüntetését, aminek nem is annyira pénzügyi, mint inkább erkölcsi kihatásától a jogosan háborgó lelkek megnyugvását reméljük és várjuk. Méltóztassék nekem az igen t. pénzügyminiszter úr megengedni, hogy ennek az igen sürgős kérdésnek rendezésére egy igénytelen javaslatot is tegyek az igen t. pénzügyi kormánynak. (Halljuk! Halljuk!) En azt hiszem, hogy a különféle nyugdíjas kategóriák, a katonai és polgári nyugdíjas kategóriák közötti különbségek megszüntetése már az 1930/31. évi költségvetésben lehetségessé válik. (Halljuk! Halljuk!) T. Képviselőház! Folyton hangoztatjuk, — remélem, követjük is, — hogy a magyar állam háztartásában, meg a magánháztartásokban is, a társadalmi életben is szinte az aszkétaságig menő takarékosságot, a fukarságig menő takarékosságot kell követni. En tehát nem csak azt kérem a mélyen t. pénzügyminiszter úrtól s a mélyen t. kormánytól, hogy az 1930/31. évi költségvetésben s a következő évi költségvetésben még több felesleget, 3—5—8—10%-os felesleget mutasson fel, hanem arra kérem valamennyi igen t. miniszter urat is, hogy a folyó évi, nem régen elfogadott költségvetésben is^ mindegyik miniszter legszigorúbb takarékosság mellett takarítson meg valamit. En úgy tudom ezt elképzelni, hogy húsz fillérnél egy fillért, 1 pengőnél 10 fillért, 1000 pengőnél 20 pengőt, 10.000 pengőnél 200 pengőt takarítsanak meg. ÍMeskó Zoltán: Ne folytassa!) Majd így kijön egy igen tekintélyes összeg, úgyhogy 100.000 pengőnél 10.000 pengőt minden minisztérium megtakaríthat. Nem fordítja teljes egészében azt a pénzt mindazon szükségletek fedezésére, amelyékre azt a Kénviselőház megszavazta, és méltóztassanak ; csak elképzelni, hogy ez a folyó évi költségvetésben mindegyik resszortminiszternél 100.000-től félmillióra menő megtakarítást, 10 minisztériumnál 5 millió pengő megtakarítást jelent. Ha tehát a folyó évben mindegyik minisztérium — bocsánatot kérek ezért a jó magyar kifejezésért: — a fogához veri a gara«i akkor meglesz a szükséges összeg. Felülről kell jó példát adni a magyar társadalamnak (Ügy van! jobb felől), amelynek bizonyos rétegei igazán vizet prédikálnak és nem is bort, hanem nezsgőt isznak, és ezzel még jobban elkeserítik az önhibájukon kívül mnnkanélkül lévőnek, éhezőknek és nyomorgóknak tömegeit. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Ezt eddig is mindig mondottam a Házban nyíltan, megmondottam mindenütt, mert ez a& igazság. (Malasits Géza: Igen. — Van is már három 42