Képviselőházi napló, 1927. XXX. kötet • 1930. június 26. - 1930. július 11.

Ülésnapok - 1927-421

• 288 Az országgyűlés képviselőházának U21. ülése 1930 július 5-én, szombaton. állam külön megterhelése nélkül a rendőrség fogalmazói, orvosi és detektívkara is részesít­t ess ék a most tervezett illetményrendezésben. Az e törvényjavaslat alapján rendszeresí­tett pótdíj, illetőleg korpótdíj nyugdíjba be­számítható javadalmazást képez* a következő esetekben: először, ha az illető 40 évi tényle­ges szolgálatát kitöltötte, másodszor, ha 60. életévét betöltötte, harmadszor, ha nem töl­tötte ugyan ki a 40 évi szolgálati időt, azon­ban felülvizsgálat útján teljesen szolgálatkép­telennek bizonyult. Intézkedik a törvényjavaslat 3. §-a arról, hogy az özvegyi nyugdíj megállapításánál ez a pótdíj, illetőleg korpótdíj beszámíttassék abibam iaz esetiben, ha az illető özvegynek elhalt férje már részesült ebiben a pótdíjban, illető­leg korpótdíjban, vagy ha az illető özvegy férje^ már nyugdíjazott volt ós nyugdíjának megállapításánál ez a pótdíj, illetőleg korpót­díj figyelembe volt véve. A 4. § kimondj a, hogy a közétkezési pénz nem képez nyugdíjba beszámítható javadal­mat azoknál, akiknél ilyen pótdíj, illetőleg kor­pótdíj volt megállapítva. Ennek az elvnek ki­mondása nélkül ugyanis indokolatlan előny­ben részesülnének egyesek, akik közétkezési pénzben is részesülnek és ezenkívül még pót­díjuk, illetőleg korpótdíjuk is meg volna álla­pítva. Az 5. § az állami nyugdíj terhek csökken­tése céljából azt a fontos rendelkezést tartal­mazza, hogy a nyugdíjtörvény alapján nyug­díjazható egyének, ha szolgálati idejüket ki is töltötték, 60-ik életévük betöltése előtt csak akkor küldhetők nyugdíjba, ha az illetőkre vo­natkozólag a felülvizsgálat teljes munka- és szolgálatképtelenséget állapított meg. A törvényjavaslat 6. §-a össze van kap­csolva az 1912 : LXV. te. 42. §-án-ak 5. bekezdé­sében, valamint az 55. § 4. bekezdésével. Ez ugyanis a polgári nyugdíjakról intézkedő tör­vény, amely kimondja, hogy az államrendőr­ség és a csendőrség legénységi állományába tartozó egyének szolgálati idejükre való tekin­tet nélkül is a legutóbb élvezett beszámítható javadalmuknak teljes összegével részesíthetők nyugdíjban abban az esetben, ha orvtámadás, vagy harc következtében munkaképtelenekké váltak, avagy életükét vesztették. Miként em­líteni bátor voltam, ez csak a legénységi állo­mányba tartozó egyénekre volt kimondva az 1912. évi LXV. tc-kel. Ez a törvényjavaslat kiterjeszteni kívánja ezt a csendőrtisztekre, valamint a rendőrség fogalmazói karára és detektívtestületére is. A törvény 7. §-a szintén a polgári nyug­díjtörvénnyel van összefüggésben, mégpedig az 1912 : LXV. te. 42. i-ával, amely kimondja azt, hogy baleset alkalmával a m. kir. bün­tetőtörvényszékek, bírósági fogházak őrsze­mélyzeténél, valamint a csendőrség és rendőr­ség tagjainál és a pénzügyőrségnél baleset esetén csak akkor adható meg a legutóbb élve­zett fizetésének megfelelő nyugdíj, ha az ille­tőknek a nyugdíjjogosultságukhoz szükséges idejük már megvolt. Ezt kívánja korrigálni most ez a törvényjavaslat azáltal, hogy ha az illető egyéneket akkor éri baleset, amikor még a legkisebb nyugdíjra való jogosultságu­kat sem szerezték meg, ha ilyen baleset követ­keztében munkaképtelenné, szolgálatképte­lenné válnak, vagy életüket vesztik — még egynapos szolgálat esetén is — megadható le­gyen részükre a legutóbb élvezett fizetésűiknek megfelelő teljes nyugdíjösBzeg, vagy özvegyi nyugdíj. Erre vonatkozólag a pénzügyi bizottság — a törvényjavaslat eredeti szövegével szemben, amelyben állott, hogy meg «lehet» adni az illetőknek ezt a nyugdíjat, — javaslatba hozta, hogy imperative mondassék ki a megadás kö­telezettsége, vagyis a törvényjavaslat szövegé­ben a «lehet» szó helyett «kell» szó alkalmaz­tass ék. Ugyancsak ennek-a szakasznak második be­kezdése intézkedik arról, hogy ha a baleset és munkaképtelenség között három esztendőnél hosszabb idő még nem telt el, abban az eset­ben meg kell állapítani részére a legutóbb él­vezett fizetésnek megfelelő nyugdíjat. Ennek a szakasznak harmadik bekezdése az özvegyekre vonatkozólag ugyanilyen intéz­kedést foglal magában. Itt is az volt megál­lapítva, hogy az illető özvegy a férje által élvezett fizetésnek teljes összegével felérő nyugdíjat kaphat. De itt is eredetileg a «lehet» szó volt a törvényjavaslatban és a pénzügyi bizottság itt is javaslatba hozta azt a módo­sítást, hogy meg «kell» adni az illető özvegy­nek a teljes összeget. (Helyeslés jobbfelől) Itt azonban még egy humánus intézkedést javasolt a pénzügyi bizottság az özvegyekre vonatkozólag. A törvényjavaslat ugyanis azt mondotta ki, hogy a férj által élvezett java­dalomnak teljes^ összegével egyenlő nyugdíj­ban lehet részesíteni az özvegyet, ha azonban a teljes összeget kapja meg az özvegy, ez eset­ben a gyermekes özvegv elesik a családi pót­léktól, mert a családi pótlékról szóló törvény abban az esetben, ha az özvegy a teljes ösz­szegü fizetésnek megfelelő nyugdíjat kap, a családi pótléktól elzárja. Hogy tehát a családi pótlék megadása is lehetővé váljék, a pénzügyi bizottság olyan módosítást javasolt, hogy az özvegyek a férjük által legutóbb élvezett ja­vadalomnak 98%-val felérő nyugdíjat kapja­nak, mert ísy megvan a lehetőség, hogy a családi pótlékot is megkaphassák. Ennek a szakasznak 5. bekezdése rendkí­vül humánus intézkedést tartalmaz, amennyi­ben kimondja, hogy ha újból férjhezmegy va­lamely özvegy, akiknek a 7. Vban megállapí­tott kedvezményt megadták, újbóli férjhezme­netele esetén is élvezi a részére megállapított nyugdíj 50%-át. Ezzel a kormány megkönnyí­teni kívánja azt, hogy ilyen özvegyek újból is férjhez mehessenek és újbóli férjhezmenetelük alkalmával mintegy hozományban részesülje­nek az 50%-os nyugdíjjal. A pénzügyi bizott­ság ennek a szakasznak hatodik bekezdését ki­hagyni javasolja. T. i. azért, hogy meglegyen a^lehetősége annak,.hogy a nyugdíj megállapí­tásánál vélt sérelem esetén a közigazgatási bíróságnál '' : is orvoslást kereshessen az illető. A törvényjavaslat 8. §-a a visszaható erő­ről intézkedik, amennyiben kimondja, hogy en­nek a törvénynek visszaható ereje rendszerint nincsen, kivételt tesz azonban az előbb említett 7. §. esetében és ez indokolt is különösen a legutóbbi időben előfordult szerencsétlensé­gek pl. a margitszigeti hősi halál stb. folytán. A 9. §. intézkedik arról, amire előzőleg is voltam bátor már rámutatni, hogy az állam­rendőrség fogalmazói karára, valamint detek­tívtestületére és az orvosi karára is kiterjeszti ezeket az intézkedéseket. A szükséges fedezet tekintetében úgy intézkedik, hogy a felügye­leti díjak és ellenőrzésig díjak stb. az állam rendes bevételei közé számíttassanak és ebből az összegből fognak azután fedezetet teremteni ahhoz, hogy a rendőr-orvosokra, fogalmazókra és^ detektívekre is kiterjesztessék ezen illet­ményrendezés.

Next

/
Thumbnails
Contents