Képviselőházi napló, 1927. XXX. kötet • 1930. június 26. - 1930. július 11.
Ülésnapok - 1927-420
282 Az országgyűlés képviselőházának zött levő megosztását illetőleg felhoztak, hiszen ezekben sok igazság van. A törvény rendelkezésében igen sok nyugtalanság magva rejlik, (Ügy van! Ügy van! jobbfelőlj* mert igen sok bérviszonyt fog turbálni az egyenlőtlenség és sok pernok válik í< írásává. Arca kérem a miniszter urat, hogy akár ennél a szakasznál, akár pedig a végrehajtási utasításban tessék ezt a kérdést közmegnyugvásra rendezni, úgy, hogy a kecske is jól lakjék és a káposzta is megmaradjon. A gabonajegy megosztása lenne a méltányos megoldás. (Felkiáltások a középen: Törvényben!) A fejezetet egyébként elfogadom. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra következik 1 ? Urbanics Kálmán jegyző: Pakots József! Pakots József: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Amikor ennek a javaslatnak utolsó fejezetével foglalkozunk, legyen szabad megállapítanom azt, (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) hogy ebben a vitában jobbról és balról igen komoly aggodalmak (hangzottak el, amelyek ennek a javaslatnak törvényerőre emlkedése után olyan helyzetnek megteremtését jósolják meg, amely az összes társadalmi osztályok között a legteljesebb összbangtalanságot fogja előidézni. fJánossy Gábor: Jóslatok!) Igen t. Képviselőház! Engedje a t. Képviselőház többsége, amely most alkalmat szerzett magának arra, hogy gyorsan túlessék ezen a javaslaton, (Jánossy Gábor: Nagyon alapos volt! — Egy hang jobbfelöl: Nekünk nem sürgős! — Zaj.) hogy az ellen a méltánytalan megállapítás ellen, amelyet előttem szólott t. képviselőtársam tett, a magam óvását kijelentsem. (Pintér László: Nem volt itt a képviselő úr! Zaj. — Halljuk! Halljuk!) Elnök: Csendet kérek! Pakots József: A legkomolyabb munka folyt itt azok részéről a kénviselőtársaim részéről, akik szóvátették a maguk észrevételeit és akik komoly óvást emeltek és aggodalmukat fejezték ki a javaslattal szemben. (Egy hang jobb felől: Szakszerű nem volt!) De kérem a t. Házat és kérem az elnök urat, engedje meg nekem ezt a személyes reflexiót, hogy amikor a szociáldemokratapárt nincs itt, ildomos volt-e azt a kritikai megállapítást tenni . . . (Pintér László: A vita lezárása előtt ildomos volt! Állandó zaj.) Ezt a parlamenti gyakorlat és az ildomosság szempontjából kénytelen vagyok kifogásolni .. . . (Zaj. — Elnök csenget. — Br. Podmaniczky Endre: Miért védi maga? — Eri Márton: Felkérésre csinálja? Megbízták vele? — Felkiáltások a középen: Kötelességük volna itt lenni!) T. képviselőtársaim, méltóztatnak elfelejtkezni arról, hogy egy nagy politikai pártnak parlamenti képviseletéről van itt szó, (Zaj a jobboldalon.) ezzel szemben azt a köteles lojalitást t. képviselőtársamnak is tanúsítania kell, — akármilyen világnézeti különbség választja el tőlük — amely törvényhozót törvényhozóval szemben kötelez, (Zaj.) Elnök: A képviselő urat figyelmeztetem, maradjon a tárgynál, mint ahogyan Pintér képviselő urat is figyelmeztettem. Méltóztassék a részletes vitánál maradni. A VI. fejezetről van szó. Pakots József: Kérem az elnök urat, engedje meg, hogy én erre reflexióval éljek annál is inkább, mert továbbment megállapításában a képviselő úr és azt mondotta, hogy a túloldal komolytalanul fogta fel ebben a kérdésben további munkáját, mert a folyosón megállapodott abban, hogy este nyolc, vagy kilenc órakor ezt A 20. ülése 1930 július 4.-én, pénteken. a vitát befejezi. En a túloldalhoz tartozom, és tiltakozom ez ellen a megállapítás ellen. (Pintér László: Senki nem mondotta, hogy a képviselő úr!) A túloldalt mondotta, ezt feljegyeztem magamnak. Amikor pedig a vegyes rendelkezéseik fejezetéhez hozzászólok, méltóztassanak még nekem megengedni azt az egyszerű és szerény észrevételt, hogy ez az egész törvényjavaslat, amely ebben csattan, olyan rendeletekkel fog még szabályoztatni, amely rendeletekben nem tudni .micsoda szigorú további intézkedések lesznek úgy a gazda-, mint az iparos-, és a kereskedő társadalommal szemben. Azoknak a képviselő uraknak, akik ezt a törvényt megszavazták, a lelkiismeretére bízom, hogy a rendeletekkel szemben hogyan tudják megmagyarázni a törvényt majd saját választóközönségük körében. Elnök: A kereskedelemügyi miniszter úr óhajt szólni! Bud János kereskedelemügyi miniszter: T. Ház! Pintér László igen t. képviselőtársam ugyanazt a kérdést vetette fel, amely már felvetődött ÖstÖr József igen t. képviselőtársam indítványában. (Halljuk! Halljuk!) Megmondottam azokat az elveket, amelyek a kormányzatot vezetik. Mondhatom azonban, méltóztassanak megnyugodva lenni, hogy a kormány is foglalkozott összes részleteiben és vonatkozásaiban a kérdéssel ós azt a megnyugtató kijelentést tehetem, hogy úgy fogja a kérdést megoldani, amint az legjobban megfelel az ország érdekének. (Halljuk! Halljuk!) Még csak egy megjegyzést teszek. A gyorsírói jegyzeteket átolvastam, véletlenül egy hibát találtam. Itt egy beszédre akartam még reflektálni, t. i. azt mondottam a szociáldemokrata párt felé: mit szólnának akkor, ha azt a Lehetetlen ideát vetném fel, hogy az összes ipari vámokat töröljük el. Azt mondottam: biztos vagyak benne, hogy nem mellette, hanem ellene volnának. Ezt azért jegyeztem meg, mert egyik képviselőtársam — nagyon sajnálom, — miután kivonultak, nincs itt, úgy állította be a dolgot, mintha mi a Gyosz. emberei volnánk, speeiell a kereskedelmi miniszter, de a vita folyamán is elhangzott ilyesmi. Gaál Gaszton igen t. képviselőtársam is hivatkozott arra, hogy micsoda nagyszerű megállapodásokat lehetett volna kereskedelempolitikai téren létesíteni az egyes országokkal, pl. Ausztriával, azonban a «mélyen tisztelt Gyosz.» ezt megakadályozta. T. Ház! Kijelentem, és méltóztassék tudomásul venni, mert én személyesen is folytattam tárgyalásokat az osztrák kormánnyal, hogy az osztrák kormány illetékes minisztere kijelentette, hogy a két kormány közt soha ilyien hivatalos tárgyalások nem voltak. Kijelenthetem azt is, hogy a Gyosz soha nem tudott róla, soha nem folyt be, mert azok a tervek, amelyek itt felvetődtek, az ipar érdekeit úgyszólván abszolúte nem érintik, egészen más vonatkozásúak voltak. Én tiltakozom is ez ellen a beállítás ellen, mert méltóztassék tudomásul venni, hogy bár teljes erővel kötelességem ezen a helyen az ipar és a kereskedelem érdekeit megvédeni és fogom is tenni, de soha nem fogom megtenni, hogy ellentétbe kerüljek az ország egyetemes érdekeivel és soha ezen a helyen ellentétbe nem fogok kerülni a mezőgazdaság érdekeivel, mert a föld érdekeit védeni ezen a helyen is kötelességem. (Helyeslés és taps a jobboldalon.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. A VI. fejezet alatti 56—58. §-ok meg nem
