Képviselőházi napló, 1927. XXX. kötet • 1930. június 26. - 1930. július 11.
Ülésnapok - 1927-420
278 Az országgyűlés képviselőházának ben, minden körülmények között általános drágulást fog mágia után vonni. Ez a 8. § az eddigi 2%-os lisztforgalmiadókulcsot a jövőben a kenyérlisztre vonatkozólag 4%-ra akarja emelni. Ezt hová kívánja az igen t. "kormány átvinni? A malom, a pék, az őstermelő lesz, aki ezt a megdrágulást viselni fogja. (Zaj a jobboldalon. — Kabók Lajos: Az egységespárt levizsgázott, most már hallgathat!) Már említettem az általános vitánál, hogy amennyiben ez a törvény nem idéz elő drágulást, akkor a végrehajtásnál meg fog bukni, mert ezeket a terheket át kell hárítani, e nélkül nem lehet ezt a szakaszt életbeléptetni. (Esztergályos János: (a teremből távozni készülő Krisztián Imre felé) Kimegy a falura képviselő úr? -— Krisztián Imre: Igen. Remélem felkeresel, János bácsi! Örülni fogok! —Esztergályos János: Elmegyek, biztosítlak!) Elnök: Kérem »Krisztián képviselő urat, méltóztassék helyét elfoglalni és csendben maradni. Roth en stein Mór: A. kenyérliszt megdrágulása óriási teher a szegény nép rovására. Honnan vegye ezt à pluszt az a munkanélküli, az az állásnélküli, vagv az, aki munkában, állásban van. Tudjuk, hogy a munkabérek és a fizetések milyen silányak, hogy nem fizetnek és az óriási munkanélküliség magával hozza azt, hogy azok, akik munkában vannak, állásban vannak, nem mernek a viszonyokhoz mérten fizetésemelést, r vagy munkabéremelést kérni, mert a munkáltató, a főnök rögtön azt mondja, hogy amennyiben önnek kevés amit fizetésképpen, munkabérképpen kap, itt vannak ezrek meg tízezrek állás nélkül, munka nélkül, szívesen vállalják ezt az állást. (Zaj a jobboldalon.) Nem lehet ebben a zajiban beszélni. Elnök: Csendet kérek képviselő urak. (Br. Podmaniczky Endre: Csák beszélj en Móric, nem baj!) Rothenstein Mór: Szeretném egyszer már magát is hallani Bandi! (Derültség. — Esztergályos János: Csúnya báró! — Br. Podmaniczky Endre: Ujabbat! — Zaj.) Majd elhozom a szobrot a József-uccából! (F. Szabó Géza: Micsoda szobrot? Ezt tisztázzuk! — Jánossy Gábor: Az a szobor is a 8. §-hoz tartozik? — F. Szabó Géza: Móricka tévedett!) Ismételem, hogy az a helyzet, amely ma^ fennáll tarthatatlan. Egyrészt a^ munkanélküliség ilyen abnormálisan nagy, másrészt a munkában lévők fizetése, a munkabér ilyen silány, úgyhogy a kenyérlisztnek akármilyen csekély mértékben való felemelése akkora teher, hogy azt ez a szegény népréteg nem bírja el. Az, igen t, kormány és a mögötte álló többség, ezt nem is veszi figyelembe; nem is veszi számításba, hogy ez így van. Tovább megyek. A többi lisztminőség, amiről itt szó van, a főzőliszt és a nullásliszt, amely lisztek alapkulcsa egészen 15%-ig felemelhető. A főzőliszt azonban szintén a szegény nép élelmicikke. Igen tisztelt uraim, húsra a, nép legnagyobb rétegeiben nem jut, tehát tésztát kell enniök. Ennek a szakasznak alapján a liszt kulcsát egészen 15%-ig felemelhetik és mégis azt mondják az igen t. képviselő urak, hogy áremelkedés nem lesz, ne tatsunk attól, hogy drágulás fog bekövetkezni stb. stb. Belénk fojtják a szót, azt mondják, hogy ne beszéljünk olyan sokat, mert nincs igazunk. Azt tessék az igen t. uraknak megcáfolni, — kísérelje meg az igen t. kereskedelemügyi miniszter úr — hogy ez a szakasz nem azt intencionálja, amiről én beszélek, hogy U20. ülése 1930 július U-én> pénteken. mindennek ellenére nem fog semmiféle drágulás ezen a téren bekövetkezni. Nem hiszem, hogy az igen t. miniszter úr abban a helyzetben van, hogy e tekintetben képes engem meg cáfolni. Lehetetlen. Ebben a vonatkozásban minden intézkedést átfognak hárítani a közönségre. Ennek a szakasznak második bekezdése azt mondja (olvassa): «A malom az általános forgalmiadót jelen rendelkezés szerint felemelt értékben köteles fizetni a törvény életbelépésének napjától kezdve szállított liszt után.» Azt mondja továbbá a szövegezés (olvassa): «A malomnak joga van az általános fogalmiadónak 2%-ot meghaladó részét a másik szerződő féltől külön követelni.» (Br. Podmaniczky Endre: Na, miért nem beszél? Tanácsot kér? — Halljuk! Halljuk! a jobboldalon. — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Zaj a jobboldalon. — Esztergályos János: Csak nyugodtan. Mister Hungária! — Élénk derültség. — Györki Imre: Jön a szobor!) Rothenstein Mór: Az eredeti javaslat 15%-os felemelésről beszél. Az együttes bizottság által módosított előterjesztés ezt 8%-ra csökkentette. Ez tény. Itt azonban nem az a fontos, hogy 15%-a, vagy 8%-a a fölemelés, hanem az a lényeg, az a fontos, hogy alapos, tetemes emelés történik, tehát okvetlenül kell hogy ennek következtében drágulás következzék be. Es ez a drágulás éopen azokat fogja sújtani, akik nem bírják elviselni. Mert, ha arról volna szó, igen t. uraim, hogy a nagybirtokosok, —nem akarom éppen azt mondani, hogy az olyan nagybirtokosok, mint Festetich, vagy Eszterházy nem bírnák a nagyobb terhet, de a többi is, akik még mindig igen szép számban vannak az országban — hogy ezeket nemcsak mint földbirtokosokat, hanem mint vagyónbirtokosokat is a szegény nép javára valamivel megterhelné az igen t. többségi párt és a kormánya, akkor ezt meg lehetne érteni, meg lehetne magyarázni, de ennek a. fordítottja, ha a szegényebb nép réteg rovására kedvezményhez juttatják ezeket a vagyonbirtokosokat, már olyan valami, amit talán ebben az, országban meg lehet érteni, de sehol másutt nem lehetne megérteni. Ha erről a helyről szokatlanul éipsen bíráljuk az Önök magatartását ezzel a törvényjavaslattal szemben, akkor ezt meg kell érteni, és kellene, hogy annyi idő álljon rendelkezésére a törvényhozó testületnek, hogy mindenki, aki ambiciót érez magában arra, ingy hivatását betöltse, igyekezzék is érvényrejuttatni az elgondolását még akkor is, ha az eltér a többség elgondolásától. (Jánossy Gábor* Megvan a módja! — KabókXajos: De ha megvonják a szót! Én is szeretnék felszólalni! Adjanak módot rá! — Jánossy Gábor: Tessék! — Esztergályos János: Meg fogja szavazni a klotűrt Jánossy képviselő úr. ez egészen bizonyos! — Jánossy Gábor: Majd meglátom! •— Zaj.) A magam részéről semmiképen nem tudom megérteni azt, hogy ezt a törvényjavaslatot ma kell befejezni. Ismételten arra kell utalnom, hogy ha ez a javaslat olyan szükséges és ha olyan sürgős ennek az életbeléptetése, mint ahogy önök ma mondják, akkor a t. kormány méltóztatott volna előbb a Ház elé jönni ezzel a javaslattal. Nem tudom akceptálni azt, amit erre nézve az igen t. pénzügyminiszter úr mondott, hogy csak azért jöttek olyan későn ezzel a javaslattal, mert előbb minden mást megkíséreltek. (Br. Podmaniczky Endre: Ez nincs benne a 8. §-ban!) Azon voltak, hogy a szükséges segítséget mindenképpen megadják, csak azzal
