Képviselőházi napló, 1927. XXX. kötet • 1930. június 26. - 1930. július 11.

Ülésnapok - 1927-420

276 Az országgyűlés képviselőházának István: De igenis, jogom van! — Nagy zaj. — Propper Sándor: Előkészület a belügyminiszteri bársonyszékre!) Ne méltóztassék szembeszállni az elnökkel! A képviselő urat rendreutasítom és kérem, őrizze meg nyugalmát és higgadtságát s ne figyelmeztesse az elnököt kötelessége teljesítésére, mert az elnök jól tudja kötelességét. (Zaj.) Szólásra következik? Urbanics Kálmán jegyző: Beisinger Ferenc! (Propper Sándor: Madarász már be is fejezte? — Eri Márton: Igen! Nem élünk viszsza a helyzettel! — Ruthen stein Mór: Előléptetésre van kilátás! — Zaj.) Elnök: Reisinger Ferenc képviselő urat illeti a szó. Reisinger Ferenc: Igen t. Képviselőház! A pénzügyminiszter éppúgy, mint az egységespárt többi tagjai, ismételten előhozakodott azzal ;az érvvel, hogy a javaslatot támadó ellenzék részéről nem tettünk megfelelő javaslatokat Ennek a javaslatnak tárgyalásánál különböző érdemleges kifogásokat tettünk, szakszerűségi szempontból komolyan bíráltuk a, javaslatot,. kimutattok, hogy az együk társadalmi osztályon nem szabad segíteni úgy, hogy ez a segítés a többi társadalmi osztály rovására történjék^ azok pusztulására vezessen. Ezzel szemben állantóan — így a pénzügyminiszter úr részéről is — az az ellenérv vettetett fel, hogy nem tettünk komoly, megfelelő javaslatot ennek a termelési válságnak megoldására. Nem akarom ismételten felsorolni azt az egész sor javaslatot, amely itt egyik-másik, a javaslatot támadó képviselőtársam részéről teljesen sikertelenül elhangzott, pusztán rá akarok mutatni arra, hogy azt az elvet, amelyet ez a javaslat felvet, nem is lehet így egyszereim megoldani, nem is lehet olyan javaslatot tenni, amely a t- túloldalt és a kormányt kielégítené. Itt ugyanis nem az az egyoldalú cél, hogy ezzel a javaslattal a gazdatársadalmon, a búzatermelőkön segítsünk, hanem itt két bőrt akarnak lenyúzni a róKáról: a búzatermelő társadalmon, is akarnak segíteni, de egyúttal a kincstárt is megakarják segíteni zilált anyagi helyzetében. Egészen természetes, hogy nincs a világon az az okos politikus, aki olyan "javaslatot tudna tenni a búzatermelők felsegítésére, amely javaslat azután az államkincstárt is kihúzná anyagi zavaraiból, zűrzavaros pénzügyi helyzetéből a nélkül, hogy az erre szánt összeget valahonnan elő ne teremtsék, illetőleg egy másik társadalmi réteget meg ne adóztassanak. Ez a magyarázata annak, hogy nem lehet a kormányt és a túloldalt kielégítő szakszerű iavaslatfcal előállani. A pénzügyminiszter úrnak nagyon érdekes megnyilatkozása volt, hogy mind azokat az ellenérveket, amelyeket az előttünk fekvő javaslattal szemben hangoztattak, szinte tendenciózusan kerülve a kérdésekre adandó válaszokat, úgy állította be, mintha ezt a javaslatot egvedül csak a szociáldemokratapárt támadta volna, illetőleg tartotta volna olyannak, amely sem a közszükséget nem elégítette ki. sem a gazdatársadalmat, hanem csak a nagy búzatermelőket, viszont ezzel szemben nagy terhet ró a dolgozó néprétegekre. A pénzügyminiszter úr teátrális beállítással foglalkozott a kérdéssel és igyekezett mondanivalóit ilyen irányban kihegyezni. A magam részéről

t egészen bátran meg merem mondani az ország színe előtt, 'hogy nem sértő rám és ránk nézve a pénzügyminiszter úrnak ez a megállapítása, mert éppen mi is A.20. ülése 1930 július U-én, pénteken. hangoztattuk, hogy ennél a javaslatnál volt több parlamenti párt is, amely vagy egyáltalában nem, vagy pedig csak igen kis mértékben ette meg ezzel az élelmiszerdrágító javaslattal szemben a kötelességét. Ha tehát^ a pénzügyminiszter úr ezt itt, mint á kromány szónoka megállapította, leszögezte, ezért én a pénzügyminiszter úrra a legkevésbbé sem neheztelek, hanem ellenkezőleg: köszönettel nyugtázom ezt a megállapítást. Mindenesetre alkalomadtán nagyszerűen fogjuk a pénzügyminiszter úr részéről történt ezt a megállapítást a gyakorlati életben kiihasználni. A pénzügyminiszter úr volt szives azt a megállapítást is megkockáztatni, — azt hiszem, kissé cserben hagyván őt emlékezőtehetsége — hogy minden társadalmi rétegnek volt már valamilyen állami támogatásban része, csak a gazdatársadalom az, amely utoljára jutott a segítés^ módjához. En ezt a pénzügyminiszteri megállapítást, amelyet a szélsőbaltól kezdve egészen a jobbszélső padsorokig tapssal és élienzéssel fogadott a Ház, nagyon szomorú kijelentésnek vagyok kénytelen minősíteni. Ebből azt látom, hofv a pénzügyminiszter úr, aki az utolsó segített réteget említette, egyúttal azt is be akarta jelenteni, hogy a néhány százezerre rúgó munkanélküli munks tömegen — földmívesek és ipari munkások szerencsétlen tömegén — eszeágában sincs a kormánynak segíteni, mert a segítésre érett utolsó népréteg is megkapta a maga segítségét a boletta-javaslattal. Ezenkívül azt hiszem, hogy a pénzügyminiszter urat bizonyos fokig cserbenhagyta az emlékezőtehetsége is. Vagyok bátor ez alkalommal ennek a háromlábú minisztériumnak szives figyelmét felhívni arra, hogy vagyunk még ebben az országban, akik emlékezünk egyre-másra és tudjuk azt, hogy ez a rendszer, amikor a munkabéreket kormányrendelettel igyekezett : leszorítani és sikerült is neki 50 %-kál

r leszorítani, ugyanakkor nem átallotta ezzel párhuzamban a gvufamonopóriummal a gyufaadót • a szegény néprétegek nyakába sózni, tisztán azért, hogy a vagy on váltságot szenvedett földbirtokos rétegen — és akkor sem a kisgazda rétegeken — segítsen. Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék a lisztforgalmiadó felemeléséről is mondani valamit, mert a <képviselő úr eddig ezt a tárgvat elkerülte. (Derültség' ) Reisinger Ferenc : Méltóztassék megengedni, hogy a parlamenti szokás szerint a pénzügyminiszter úr szavaira reflektáljak. Elnök: Részletes vitánál ne méltóztassék erre hivatkozni, mert a parlamenti szokásnak csak az felel meg, na a képviselő úr a szőnyegen lévő javaslattal foglalkozik. (Györki Imre: A szőnyegen és a napirenden levő!) Reisinger Ferenc: Méltóztassanak azonban megengedni, hogy megkezdett mondatomat befejezzem. Ügy emlékszem, hogy a mostani kormányrendszernek nem kevés gondot okozott az ugyancsak ezer-, tízezer- és nem tudom hány ezer holdas optánsbirtokosok ügye, amely szintén nem függ össze sem a búzatermelő • kisgazdaközönségnek, sem pedig a dolgozó néprétegeknek érdekeivel. (Peidl Gyula: Először, másodszor és utolszor: mindig a nagybirtokon segítenek!) Nem részletezem tovább a kérdést, hogy hogyan kapcsolódik a tyúk-kölcsön... Elnök: Kérem, képviselő úr, ne méltóztassék a tárgytól szembetűnőleg még jobban eltérni, méltóztassék a 8. §-hoz szólni.