Képviselőházi napló, 1927. XXX. kötet • 1930. június 26. - 1930. július 11.

Ülésnapok - 1927-420

Az országgyűlés képviselőházának U20. ülése 19S0 július 4-én, pénteken. 263 vetett adókat, fogyasztási adókat termeljen ki és ezzel segélyezzen fel a szegényeken keresztül vagyonosabb osztályrétegeket. (Felkiáltások a jobboldalon: Egy fillérrel sem drágul a ke­nyér!) Kevés az időm. Ne zavarjanak, mert tudom, hogy áz urak nem adnak meghosszab­bítást. (Felkiáltások a jobboldalon: Igazat mondjon, akkor nem zavarjuk!) Elnök: Csendet kérek a jobboldalon. Farkas István: Igazat mondok azzal, ha kérem, hogy ez tehát a kormány átfogó nagy egységes programmeának első lépése? Hiszen maga a miniszter úr bizonyította be, hogy az állami költségvetésből, az állami budgetből nem tud felsegíteni egy osztályt sem, hogyan fogja tehát felsegíteni a nyomorban lévő többi osztályokat! Ezen a csapáson, hogy felemeli a kenyér árát, hogy közvetett adót vet ki? Ez lesz tehát a gazdasági Programm? (Jánossy Gábor: Ne ferdítsen!) Most jön a búzaliszt drá­gítása, a boletta, a lisztí'orgalmiadó emelése először a mezőgazdaság érdekében, azután jön az állattenyésztés és sorban az összes mező­gazdasági ágak érdekében a közvetett adók megteremtése és az élet megdrágítása. Ez ellen a Programm ellen tiltakozunk, amint tiltako­zunk ez ellen a javaslat ellen is. Azt mondotta azonban a miniszter úr, hogy Németországban, Ausztriában és más államok­ban^ is hozzányúltak kényszerintézkedésekhez. Sajátságos dolog, hogy imivei lehet ebben a Házban a tapsokat aratni. Sajátságos dolog, hogyha itt Németországra, Ausztriára hivatkoz­nak abban a vonatkozásban, hogy ott történik valamilyen emelés, akkor azt itt is természetes­nek tartják és ezzel az emelés meg van indo­kolva. Méltóztassék megengedni, hogy csak a következő számokra hivatkozzam. Mai beszé­demben utaltam arra, hogy Németorseágban a mezőgazdasági népesség kollektív szerződéseket köt,^ utaltam arra, hogy a szocialista mezőgaz­dasági szakszervezetbe két és fél millió mező­gazdasági munkás van beszervezve, utaltam arra, hogy bérük ketszerolyan magas, mint a magyarországi munkásoké. Most utalok Bécsre. Bécsben egy szakmun­kás átlagos keresete 42 pengő; Magyarorszá­gon 26 pengő. Bécsben a munkás 10 pengő ház­bért fizet egy hónapra, Magyarországon 50 pengőt. Ezt vegyék figyelembe! Ez az élet szo­ciális vonatkozása! Ezek után mer a magyar miniszter máskép beszélni; ezek után közvetett adót kivetni! Ez nem törvényhozás, ez egysze­rűen népbolondítás, amikor így beszélnek nem­zetközi viszonylatokról! (Nami zaj a jobbolda­lon. — Felkiáltások a baloldalon: Ügy van! Igaza van!) Elnök: A képviselő urat ezért a sértő ki­fejezésért rendreutasítom. Farkas István: Igenis, állítom, hogy fele­lős állásban lévő miniszter, komoly politikus nem állíthat így be kérdést. (Krisztián Imre: Ilyen hangon nem beszél komoly politikus!) Komoly politikusnak tudnia kell, hogy Ausztriában magasabb a munkabér, kétszer annyi, mint itt; tudnia kell, hogy alacsony a lakbér és olcsóbbra megélhetés, ott tehát fl ke­nyér ára lehet két fillérrel magasabb. Itt pe­dig tudják az urak, hogy a mezőgazdasági né­pesség 45%-ának kenyerét megdrágítja ez a javaslat, ne mondják tehát, hogy szociális vi­szonylatokat is figyelembe vesznek. Nyilván­való, hogy ez tisztára lehetetlenség. Azt mondja a miniszter úr, hogy sikerült a hitel. Hol van hát ez a sikerült hitel? Hol látjuk? Mi történt a beruházásokkal? A fo­gyasztási adók emelésével, az élet drágításával kezdődik a gazdasági programúi? Ez nem megoldása ennek a kérdésnek. Ez igenis olyan rideg, feudális osztálypolitika, amilyen önző, rossz, helytelen osztálypolitikát ez az ezeréve., feudális uralom sohasem csinált. Jobbágy­sorba süllyesztik^ le nemcsak a magyar mező­gazdasági népeséget, nemcsak az ipari mun­kásságot, hanem a magyar intellektuális réte­get és a kispolgárságot is. Beszél itt a miniszter úr nagyképűen a kis­iparosokról is... (Nagy zaj a jobboldalon.) Elnök: A képviselő urat sértő kifejezé­séért rendreutasítom. Farkas István: ...azokról a kisiparosok­ról, akik tönkrementek, akiket agyonzaklatott, elpusztított a forgalmiadóval, akiknek ado.iai felemelte, akiknek boltbérét szabaddá tette ez a kormányzat^ azokról a kisiparosokról beszél, akiket a kormány tett tönkre a maga intézke­déseivel, mert hiszen felszabadították a ház­bért, a boltbért a vidéken és ez a boltbér tette tönkre a kis- és a középipart, ez teszi lehetet­lenné, hogy segédeket foglalkoztassanak. Most pedig nagyképűen hirdetik, hogy megmentik a kisipart. Elnök: A képviselő urat ismét figyelmez­tetem, r hogy ne használja azt a kifejezést, amelyért egyszer már rendreutasításban ré­szesült. Ha így folytatja, kénytelen leszek a szót megvonni. Ujabb sértéséért pedig újból rendreutasítom. (Györki Imre: így akarják ezt a boletta-javaslatot elintézni.) Farkas István: Tudom, hogy a gyermeket nevén nevezni nem szabad. Tudom, hogy eb­ben a Házban csak cirógatni szabad azt a helytelen, komisz gazdasági berendezkedést (Nagy zaj jobbfelől.) és csak dicsőiteni lehet azt a javaslatot, (Zaj a jobboldalon. — Elnök csenget.) amely megdrágítja a magyar nép kenyerét és megélhetését. (Zaj és közbeszólá­sok a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek a jobboldalon. Mél­tóztassanak az elnökre bízni az elnöklést. (Krisztián Imre közbeszól.) Csendet kérek, Krisztián képviselő úr. (Kabók Lajos: Kap­nak bolettát, mégis türelmetlenkednek.) Kabók képviselő urat is kérem,, hogy szíveskedjék csendben maradni. Farkas István: Tudom, a képviselő urak türelmetlenkednek. De még türelmetlenebb ez a nép, amelynek kenyerét önök megdrágítják. Számoljanak az urak ezzel a türelmetlenség­gel. Számoljanak az urak vele és gondolják meg, ne hajtsák végre ezt a törvényt, mert az a nyomorúság, amelyet ez elő fog idézni, a szegénységnek, a kétségbeesésnek oly állapo­tát fogja megteremteni, amelynek következmé­nyeiért^ önök lesznek felelősek. (Zaj jobbfelől.) Azt ajánlom, hogy ennek a törvényjavaslat­nak azt a címet adják: Törvényjavaslat a Bethlen-kormány osztálypolitikájáról, — mert ez felel meg tökéletesen ennek a törvénynek. (Helyeslés a szélsőbaloldalon, nagy zaj jobb­felől) Elnök: A képviselő úr legutóbb tett indít­ványával szarkasztikus módon ugyan, de sér­tette a kormányt. Ezért a képviselő urat rendre­utasítom. (Zaj. — Gáspárdy Elemér szólásra jelentkezik.) A képviselő úr milyen címen kér szót? Gáspárdy Elemér: A házszabályok 151. §-a alapján. (NaOy zaj a szélsőbaloldalon. — Far­kas István: Jön a guillotine.) Elnök: A képviselő urat a szó megilleti. Gáspárdy Elemér: T. Képviselőház! Tekin­tettel arra, hogy az általános vita folyamán... (Nagy zaj a szélsőbaloldalon. — Halljuk! Hall­38*

Next

/
Thumbnails
Contents