Képviselőházi napló, 1927. XXX. kötet • 1930. június 26. - 1930. július 11.

Ülésnapok - 1927-420

Az országgyűlés képviselőházának címről! — Egy hang a szélsőbaloldalon: Neki szabad! — Zaj. — Propper Sándor közbeszól) Elnök: Csendet kérek, képvislő urak, a 'baloldalon. Propper Sándor képviselő urat kérem, maradjon csndbn. Malasits Géza: ... és tudnia kell, hogy a mezőgazdaság és a szocializmus viszonyáról egy szociáldemokrata, dr. Eduard Dávid, egy hatalmas művet írt, amelyet ma az egyetemeken tanítanak; .' ha tehát mi a Dávid programra ja alapján állunk, az nem szégyen és nem nemzetközileg ránk diktált programra, hanem azért fogadtuk el, mert elfogadták más államokban is, elfogadták mindenütt, ahol átérezték, hogy ennek .a szocialistának teljesen igaza van, amikor a mezőgazdaság kérdéseit tárgyalja és vitatja. Mondom tehát, mégegyszer a leghatározottabban tiltakozom az ellen a beállítás ellen, hogy bármely nemzetközi fórum is nekünk programmot diktált volna. Mi nem vagyunk katholikus egyház, amelynek látható feje van, aki az egyháznak programmot és egyebet diktál. Mi szabad, független párt vagyunk Magyarországban, amelynek vannak bizonyos nemzetközi vonatkozásai, de programmunkat magunk csináljuk. Elnök: Kérem a képviselő urat. szíveskedjék a törvényjavaslat címével összefüggő kérdésekről beszélni. Malasits Géza: Rögtön rátérek. Mármost azt mondja a miniszter úr, hogy ennek a törvényjavaslatnak elfogadása után a kenyér nem fog drágulni. En már az általános vitában tartott beszédemben bátor voltam rámutatni, hogy még ha elfogadjuk is azt, amit a miniszter úr mond, hogy nem fog a kenyér drágulni, de kalóriában, tápértékben határozottan rosszabb lesz. Ha ugyanannyiba fog is kerülni, mint ma, akkor is drágább lesz a kenyér, mert a malmok gondoskodni fognak róla, hogy az elveszett profitot rosszabb lisztből hozzák be, amely liszt kisebb tápértékkel bírván, egy és ugyanazon összegért kevesebbet fog kapni a munkás; mithogy tehát kalóriában kevesebb értéke lesz, tehát drágulni fog a kenyér. Ha fenn is tartják kényszereszközökkel az árát, az események igazat fognak nekem adni abban, hogy a kenyér tápértéke kevesebb lesz, silányabb lesz és így ugyanezért az összegért a munkás kevesebbet fog kapni. Ami a lisztárakat illeti, ennél antiszociálisabb adó nem kell egy országban, ahol közismerten legkisebb a húsfogyasztás. Nem állanak rendelkezésemre pontosan a húsfogyasztási adatok, de akármilyen statisztikai évkönyvből megállapíthatják maguk az urak is, hogy Magyarországon 10 év óta, illetőleg a háború kezdete óta ijesztő mértékben csökkent a húsfogyasztás, de különösen ijesztő mértékben csökkent a húsfogyasztás a legutóbbi három esztendő alatt. Mit bizonyít ez? Azt bizonyítja, hogy a lakosság túlnyomó része tésztán és főzeléken táplálkozik. Most ennek a lakosságnak legprimérebb élelmiszerét, a lisztet drágítják meg tisztán azoknak javára, akik gabonát nagymenyiségben termelnek. Hogy milyen a drágaság mérve, az relatív dolog, Kothschildnek nem drága a zsemlye, de annak a munkanélküli munkásnak, aki hat hónap óta nem dolgozik semmit és abból él, hogy a zálogházba viszi azt, amit boldog időkben keresett, bizony két fillér drágulás is sok. Azzal érvel a miniszter úr, hogy mit szólunk ahhoz, hogy annak a sok kisiparosnak, aki segéd nélkül dolgozik, elengedi a miniszter úr a forgalmiadót. Hát tudott ezektől ma KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XXX. : ülése 1930 július U-én, pénteken. '261 forgalmiadót beszedni? De a mellett nem gondolja a miniszter úr, hogy mennyire antiszociális intézkedés ez? Premiumot ad a munkáltatónak hogy ne tartson segédet ebben a munkanélküli időben. Ha azt mondta volna, hogy elengedi a forgalmi adót az összes kézműiparosoknak, ebben lett volna ráció. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Erre azt mondhattam volna, hogy mégis valami szociális érzékről tesz tanúságot a miniszter úr. De mi fog most történni? A munkáltató kalkulálni fog. Munkája nincs, de mégis segédet tart abban a reményben, hátha lesz munkája. A miniszter úr most biztatást ad neki; dobd ki azt a prolit, legyen eggyel több munkanélküli, akkor megtakarítod a forgalmiadót. Az lesz a következmény, hogy elbocsátja a segédet és még egy tanoncot fog tartani, mert két tanonccal még nem kell forgalmiadót fizetnie. A vége még nagyobb munkanélküliség, az eredmény a fogyaszóképcsség még nagyobb csökkenése lesz. Végtelenül bájos a miniszter úr ajkáról, amikor a demokráciáról fuvolázik. Nagyon rosszul áll egységespárti képviselőnek, de különösen egységespárti miniszternek a demokrácia. Velünk szemben reklamálja a

? demokráciát kormány és annak a kormánynak egyik tagja, amely nyilt választáson hatósági terorrtal, csendőri és rendőri segítséggel hozta össze ezt a többséget, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Zaj.) annak a kormánynak egyik minisztere, amely kormánynak elnöke úgy osztogatja a mandátumokat, mint az iskolában a hitoktató a kis képecskéket. Aki jól tudja a Miatyánkot kap egyet belőle. (Zaj jobbfelől.) Elnök: Kérem, képviselő úr, ne méltóztassék a kegyeletes érzést sértő (hasonlattal élni. Malasits Géza: Nagyon rosszul áll tehát az uraknak a demokrácia emlegetése, (Zaj a jobboldalon.) különösen rosszul áll, amikor a miniszter úr azt mondja nekünk: a mi demokráciánk mindenkin segít, az önök demokráciája pedig az, hogy aki fent van, azt lerántják. Nem, i Képviselőház, ilyen inszinuációt nem fogadunk el. Mi nem akarunk senkit sem lerántani, ellenben nem akarunk a szegény proletárok pénzéből nemzeti ajándékot adni herceg Esterházynak, herceg Festetich Taszilónak és hasonló uraknak, akik tízezer holdakon eladásra termelnek gabonát. (Zaj.) Nem akarunk prémiumot adni .a legszegényebb gyermekek megmaradt tésztafalatjából azoknak az uraknak, akik e nélkül a prémium nélkül is éppen elég gazdagok. A végén még csaik ennyit. A miniszter úr védekezett az ellen a vád ellen, âuiely vád különösen a mi sorainkból hangzott el. hogy a kormánv elkésve tette azokat az intézkedéseket, amelyeket ebben a törvényjavaslatban kontemplál a mezőgazdaság felsegítésére. A pénzügyminiszter úr párhuzamba vonta ezt azzal, hogy ime Németországban, Ausztriában menynyire felemelték a vámokat és hogy menjünk el Németországba. Erre a válasz igen egyszerű dolog. Magyarországon a nemzeti jövedelem fejhányacfe, azt hiszem — hiszen ha nem tudok jó számot mondani, a miniszter úr úgyis ki fog korrigálni — nem egészen 600 pengő. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt, szíveskedjék beszédét befejezni. Malasits Géza: Be is fejezem. Németországban a nemzeti jövedelem fejkvótája 1300 márka. A német munkás tehát nagyobb keresetével,' több szociális gondoskodással, amelyben része van, azzal a demokrá38