Képviselőházi napló, 1927. XXX. kötet • 1930. június 26. - 1930. július 11.
Ülésnapok - 1927-420
256 Az országgyűlés képviselőházának h 20. ülése 1930 július h-én, pénteken. összefüggenek, feltétlenül áldozatul kellett volna hozni és csak abban a részében tudtuk volna megmenteni, amelyet a monopolisztikus rendszer^ keretébe be lehetett volna illeszteni. A kormány nem ezt a lépést választotta, hanem egy másikat, amely most önök előtt fekszik, s amely a meglévő intézményeket lehetőleg érintetlenül hagyja, azonban semmivel több terhet nem ró a fogyasztóra, mint amenynyit amaz a rendszer. Mert egészen mindegy, hogy úgy emelkedik-e a gabona ára bizonyos mértékig, hogy r kvázi monopolisztikus rendszerrel mesterségesen emeljük a piaci árat, vagy pedig úgy, hogy őrlési adó alakjában szedetik be az ártöbblet. E kettő között semmiféle meritórikus különbség nincsen. Arról vitázhatnak, t. uraim, hogy az egyiket széreti-e valaki jobban, vagy a másikat, vagy egyiket sem. Erről lehet vitázni. De ezen a tényen nem lehet változtatni, hogy a teher tekintetében mind a kettő ugyanaz. Lett volna még egy metódus, ha a gazdá.knak segítséget nyújtunk más eszközökből, amelyek az állaimnak rendelkezésére állanak. Bocsánatot kérek, azt hiszem, az igen t. Ház megvan győződve arról, hogy ha az államnak rendelkezésére állottak volna olyan feleslegek, amelyekkel ezen a gazdasági ágon kielégítő módon lehetett volna segíteni, akkor igen komoly megfontolás tárgyává tette volna azt, hogy vájjon valami szisztémával ne nyújtson-e egyéb módon segítséget. Ilyen feleslegek azonban nekünk rendelkezésünkre nem állanak. Nincs más módunk, mint hogy ha segítséget akarunk nyújtani az állam révén, akkor annak fedezetét meg kell találni. Mi a fedezetet különböző helyeken találhatjuk meg, azonban méltányosnak tartottuk, mivel ez a fogyasztási cikk abnormis módon és konzekvensen esett az esrész vonalon s mélyen alatta van azoknak az áraknak, amely árak mellett kifejlődött itt Magyarországon bizonyos megélhetési lehetőség, hogy felhasználjuk a gabonának ezt az áresését, és e rendszerrel egy bizonyis minimális határig engedjük a gabona megdrágulását. Ezt a megdrágulást azonban hogyan csináltuk? A legszociálisabb módon igyekszünk végrehajtani, amit tisztán vámokkal soha sem lehet elérni, mert azáltal, hogy az őrlési adórészt a legkisebb mértékben sem engedjük áthárítani, az nem fogja a kenyér áremelkedését előidézni, és figyelembe véve azt, hogy milyen közönség fogyasztj il, cl teherbírás .szempontjából igyekszünk ezt a szociális szempontot érvényesíteni. (Farkas Istvám Ezt nem hiszi el a miniszter úr sem!) Bocsánatot kérek, kimutattam önöknek, hogy az utóbbi négy hét alatt, a tárgyalások folyamata alatt 6.30 pengő volt az árdifferencia a ibudapesti piacon a nélkül, hogy bármi történt volna e miatt. Kérdem, vájjon hol marad az alapossága annak az érvelésnek, amely azt mondja, hogy ezen intézkedések folytán és ezen intézkedések hatásaként, neim tudom, micsoda borzasztó események történnek? (Ügy van! a jobboldalon. — Farkas István: Egészen biztos, hogy drágaságot idéz elő. — Derültséf} és zaj jobb felől. — Jánossy Gábor: Inkább egy kis esőt tessék jósolni, mint drágaságot. — Zaj a szélsőbaloldalon!) Elnök: Csendet kérek. Farkas István képviselő urat kérem, maradjon csendben. Wekerle Sándor pénzügyminiszter: Méltóztatnak tudni, hogy a r javaslat indokolásában hangsúlyozza a kormány, hogy ezt először kényszerintézkedésnek tekinti, amely a hibáján és befolyásán kívül előállott mezőgazdasági válság egy részének eliminálását célozza, és másodszor, hogy ezt ideiglenes intézkedésnek^ tekinti, amelyet évenként revízió tárgyává kíván tenni alkalmas időben. (Várnai Dániel: Hol akarnak önök megállani tulajdonképpeni Milyen árnál? — Zaj.) Elnök: Várnai képviselő urat kérem, maradjon csendben. (Felkiáltások jobb felől: A termelési költségnél! — Várnai Dániel: Ez a 26 pengőnél is megvan?) Várnai képviselő urat ismételten kérem, maradjon csendben. Wekerle Sándor pénzügyminiszter: Végül pedig, minthogy ezekkel az intézkedésekkel a gabonatermő gazdák csak azon részének tudunk segítséget nyújtani, amely olyan területen gazdálkodik, amelyen több terem, mint amennyit egy nagyobb család el tud fogyasztani, a kormány azt az intézkedést tette, hogy az ötven aranykoronás kataszteri tisza jövedelemmel bíró gazdák adóját, tekintet nélkül arra, hogy minemű az ő gazdaságuk, vagyis szőlő-e vagy szántóföld, az alap terhére kívánjuk írni. (Helyeslés a jobboldalon.) S r mivel mégis előfordul, hogy bizonyos mértékű drágulása as élelmezésnek megtörténhetik ott, ahol családos emberek, kisiparosok erősen gabona, illetőleg tésztafogyasztásra vannak szorítva, ezt az alkalmat használjuk fel arra, hogy azokra a kisiparosokra nézve, akik segéd nélkül, legfeljebb két inassal dolgoznak; vagy akik hadirokkantak és mint ilyenek, iparukat nem tudják folytatni olyan mértékben, mintha teljesen épkéz-láb emberek volnának, ha egy segéddel is bírnak; továbbá az Özvegyek részére, akik kénytelenek az ipartörvény értelmében segédet tartani; továbbá azokra nézve, akik különös méltánylást érdemlő körülmények , folytán kénytelenek tartani egy segédet: a forgalmiadó esetenként eltöröltessék. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) A vonatkozó rendelet azt hiszem, a holnapi vagy holnaputáni hivatalos lapban meg fog jelenni. (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon. — Zaj a szélsőbaloldalon.) Miért nem örülnek ennek, t. uraim? Nem értem. Talán azért nem örülnek, mert egyik szónokuk azt mondotta, hogy 7000 embert érdekel ez, holott a valóságban 84.000et érdekel? (Zajos felkiállások a szélsőbaloldalon: Tudjuk, mennyit érdekel! Ne tessék haragudni!) Nem haragszom t. uram, örülök neki, mert abból, hogy önök enynyire nem tudják, hányan vannak ezek a kisiparosok, azt következtetem, hogy nem az önök szakszervezeteinek tagjai. (Éljenzés és taps a jobboldalon. — Derültség és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Nagyszerű! — Br. Podmaniczky Endre: A titkár rosszul informálta önöket! — Folytonos zaj. — Elnök csenget ) Bocsánatot kérek, hogy akaratom és igeretem ellenére elragadtattam magam és túlhosszú ideig veszem at. Ház türelmét igénybe, (Kabók Lajos: Még bolettázhat egy kicsit!) de, — bocsánatot kérek, — amikor itt napokon keresztül türelemmel kellett viselnünk ezeket a vádakat és sokszor nem kesztyűs kézzel idedobált köveket — hogy úgy fejezzem ki magam — tűrnünk, (Várnai Dániel: Igazunk volt! — Zajos ellenmondások a jobboldalon.) akkor ne vegyék rossz néven, ha egy kissé hosszabb ideig foglalkozom ezekkel a kérdésekkel. Mik azok, amiket önök még felhoztak? Azt hozták fel, hogy ezzel a gabonatermelésen, a mezőgazdaságon nem segítünk, (Farkas István: Nem bizony!) hanem segítünk a mezőgazdaságon azzal, hogy törődjünk a mezőgazdasági hitellel. Mi törődünk ezzel a hitellel:
