Képviselőházi napló, 1927. XXX. kötet • 1930. június 26. - 1930. július 11.

Ülésnapok - 1927-420

254 Az országgyűlés képviselőházának . politikát és az ipart évtizedeken keresztül • intenzív védelemben részesítette. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Amely intenzív vé­delem és iparfejlesztés költségeit a ráeső kvó­tában a mezőgazdaság is viselte. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Az az igazság, hogy a kormány ma is egy iparfejlesztési politikát tart programmjában, (Rothenstein Mór: A programmban igen!), csak más eszközökkel kívánja ezt az iparfejlesztési politikát csi­nálni és nem a megélhetési eszközöknek to­vábbi megdrágításával. (Ügy van! jobbfelöl. (Propper Sándor: Sok van a programmban, de keveset valósítanak meg!) Ez a kormány programmja, t. képviselő urak ugyanakkor, amikor kifogásolni méltóztatnak, hogy csak a mezőgazdaságnak nyújtott a kormány segítsé­get. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Csak a nagybirtoknak! — Zaj és ellentmondások a jobboldalon. — Simon András: Az nem mező­gazdaság?) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Prower Sándor közbeszól.) Wekerle Sándor pénzügyminiszter: En igen örülök, mert egész idő alatt lestem, amikor a képviselő úr beszélt, és ha a képviselő úr el­felejtette és most megmondja, készséggel meg- j hallgatom azt az érvet, amely döntő módon lesz a javaslat ellen felhozható. (Egy hang a jobboldalon: Egy óráig beszélt!) Az igazság az, hogy nem ez történt, hanem az történt, hogy akkor, amikor a mezőgazdasá­got tovább segítség nélkül már nem . lehet hagyni, nem elsőnek, hanem — egy agrárállam­ban! — utolsónak a mezőgazdaság segítségére etünk. (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen. — Kabók Lajos: Nem felel meg a valóságnak! — Jánossy Gábor: Utoljára ma­radt! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Ne azt keressék, amikor igaz kritikát akarnak itt mondani, (Propper Sándor: Mindenki tönkrement mi­niszter úr!), hogy ebben a javaslatban hol van segítség, más ágazatoknak. Azt méltóz­tassék keresni rajtunk, hogy miért jöttünk csak ebben az időpontban a mezőgazdaság se­gítségére, amikor már — mint valamennyien, önök is elismerték — a mezőgazdaságnak ok­vetlenül segítségére kell sietni. (Simon And­rás: Krokodiluskönnyek voltak! — Halljuk! Halljuk!) Miért nem jöttünk hamarább? Azért, mert először minden lehető eszközt igénybe akartunk venni, imielőtt ahhoz az eszközhöz nyúltunk mi is, amelyhez nyúltak mindazok az államok, amelyek a fogyasztást bizonyos mértékig megterhelték. De nézzük ezt a megterhelést. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Hiszen, mióta ezt a javaslatot itt a bizottságban s még nem tu­dom, hol tárgyaljuk és részleteiben tanako­dunk rajta, mi történt a piacon? A piacon az történt, hogy mikor elindultunk, hogy segíteni kell, ha jól tudom. — kerek számban beszélek — 20 pengős búzaár volt és mialatt tanakod­tunk, 24 pengő 30 fillérre emelkedett a búza ám. Miért? Azért, mert Ausztriában arra a hírre, hogy ott ^vámemelés lesz, természetesen nagyobb mérvű vásárlás indult meg a mi piacainkon és felemelték az árat. Még a tár­gyalások alatt lezajlott ez a spekuláció és fo­kozatosan kezdtük érezni azokat a dumping­árakat, amelveket >az amerikai búzának az európai piacon való kínálása előidéz, és áraink fokozatosan lementek a világpiaci pa­ritáshoz közelebb és mind közelebb — mert azelőtt felette voltak — és lementek nem is tudom meddig, 18 pengős árig. (Ügy van! a jobboldalon.) Mennyi ez a differencia? Ez a -20. ülése 1980 július U-én, 'pénteken. differencia 6 pengő 30 fillért tesz ki. Es mennyi .az a differencia, amelyet még az önök szónokai i-s mint drágítást vártak ' ettől a javaslattól? Legfeljebb 6 pengő körül mo­zoghat. Vagyis t. urak, mialatt önök itt nagy szónoklatokat tartottak elméletileg >arról, hogy mennyi lesz az a drágítás, azalatt a piacon le­zajlott egy 6 pengős csökkenése, előzően pedig 4 pengős emelkedése a búzaárnak, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon) anélkül, hogy idő­közben bekövetkezett volna mindaz, amit itt ékes szavakkal (Kabók Lajos: Ezt is meg­mondtuk!) meg méltóztattak jósolni. Én leg­alább nem tudok róla, hogy itt az elmúlt két héten valaki éhenhalt volna, nem tudok róla, hogy valakinek nem jutott volna kenyér, vagy hogy a kenyér árában vagy a liszt árában lényeges változás lett volna az elmúlt három­négy héten. Ez mutatja azt, hogy az önök jö­vendölése mennyire merész jövendölés, (Ka­bók Lajos: Megállta a helyét!) és milyen ke­véssé bír ez reális alappal. Hiszen példának­okáért mi az indokolásban kimutattuk, hogy egy 30, vagy 28 pengős, vagy nem tiídom, hány pengős nívónak megfelelő kenyérár van Budapesten, holott az időközben lényegesen lecsökkent. Hát bocsánatot kérek, miért mél­tóztatik a gazdasági törvényeket csak az egyik irányban és nem egyszersmind a másik irány­ban is igazságnak elismerni? (Zaj a szélsőbal­oldalon.) Hát ha nem volt ok arra, hogy ez a kenyérár lemenjen akkor, amikor a búza le­ment 30-ról 18-ra, miért van ok arra, hogy most felmenjen 18-ról 21-re? (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon.) Ez nem megy bele az én fejembe, és én biztosítom a képviselő ura­kat, (Zaj a szélsőbaloldalon. — Propper Sán­dor: Ez a kormány bűne!) hogy nagyon mél­tóztatnak tévedni, amikor ezeket az aggodal­makat hangsúlyozzák. Ne értsenek félre a t. képviselő urak, hiszen én teljes mértékben tu­dom honorálni azt a helyzetet, amelyben az önök pártja van. Nagyon jól tudom, hogy a pártprogramm folytán önök nem teljesítenék kötelességüket akkor, ha minden néven neve­zendő,^ lehető kenyér drágítás ellen is fel nem emelnék .szavunkat. Ezt teljes mértékben ér­tem. Nem is azt kérem én önöktől, hogy ezt a Javaslatot megszavazzák. En csak azt va­gyok bátor kérni, (Zaj a szélsőbaloldalon.) — távol áll tőlem, hogy önöknek bármilyen taná­csot adjak — csak azt a kérést terjesztem elő, méltóztassék ezt a javaslatot azzal az objek­tivitással kezelni, amely objektivitást ezzel a javaslattal szemben a kormány méltán kíván­hat és kérhet. Ne méltóztassék ezt a javaslatot felhasználni arra, hogy ellentéteket teremtse­nek a különböző termelési osztályok között, (Farkas István: Teremt ez a javaslat eleget!) ne igyekezzenek ezt a kérdést politikai kér­désnek tekinteni, (Ügy van! Ügy van! a jobb­oldalon.) mint ahogy a kormány sem tekin­tette sohasem politikai kérdésnek. (Elénk he­lyeslés és taps a jobboldalon.) Most engedjék meg nekem azt, hogy felel­jek azokra a vádakra, amelyeket itt napról­napra hallottam, amelyek ezt a pártot le akar­ták kicsinyíteni azért, mert a javaslattal szem­ben, amelyet a kormány előterjesztett, és amely­lyel szemben nekik aggodalmaik voltak, bátran felemelték szavukat. Az én javaslatommal szemben is felemelték a szavukat, és akkor mit mondottam? Azt mondottam: vannak nagy kér­dések, amelyek a nemzetet jelenében vagy jö-­vőjében érintik, vannak nagy elvi kérdések, vannak olyan kérdések, - amelyekben a kormány nem enged, mert programmjának

Next

/
Thumbnails
Contents