Képviselőházi napló, 1927. XXX. kötet • 1930. június 26. - 1930. július 11.
Ülésnapok - 1927-420
Az országgyűlés képviselőházának Hí obstruálni! — Zaj a jobboldalon és a szélsőbaloldalon .— Elnök csenget. — Jánossy Gábor: Halljuk az elnök urat! — Kabók Lajos: Telik a 12 órából, ráérünk most már! — Rothenstein Mór: Van idő bőven, csinálhatnak 16 órás ülést is!) Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben maradni. A képviselő úr a beszédidejének egy félórával való meghosszabbítását kérte. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a meghosszabbítást megadni, igen, vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik a meghosszabbítást megadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Kisebbség. A Ház a meghosszabbítást nelm adta meg. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Farkas István: Itt a klotür! — Kabók Lajos: Nem elég, hogy 12 órás ülés van és még beszélni sem lehet! — Folytonos zaj.) Csendet kérek! Propper Sándor: Köszönöm a lojalitást, a javaslatot nem fogadom el, majd találkozunk még ennél a kérdésnél. (Felkiáltások jobbfelől: A viszontlátásra!) Elnök: Szólásra következik? Szabó Zoltán jegyző: Farkas István? Farkas István: T. Képviselőház! Az előttem szólott képviselőtársammal nem vitatkozhatom, mert vele mindenben egyetértek. Az volna az^ igazi parlamentarizmus,.- ha most utána felállt volna egy egységespárti képviselő és megcáfolta volna, vagy vitába szállt volna legalább előttem szólott képviselőtársammal. De ezt nem teszik. E helyett mit tesznek az urak? Amikor a beszéd végefelé közeledik és lejár az 1 órai idő, megszólal a csengő, megtelik a jobboldal és nem adnak meghosszabbítást. (Györki Imre: Szavazó bolettagép!) Ezt konstatálni kell azért, mert ez is jellemző tünete ennek a parlamentnek, jellemző tünete annak, 'hogy ebben a parlamentben azt viszik keresztül ezzel a nagy többséggel, amit akarnak. (Farkas Gyula: Amit az ország érdeke megkíván! — Malasits Géza: A hatalom érdeke, nem az ország érdeke! — Györki Imre: Az ezeriholdasok felsegélyezése közpénzből!) Elnök (csenget): Nagyon kérem a képviselő urakat, ne nehezítsék meg az elnök kötelességének teljesítéséi (Malasits Géza: Ne provokáljon az egységespárt! — Zaj.) így lehetetlenség a tárgyalás vezetése, nem lehet ellenőrizni a szónokot. > A szónokot a közbeszólók folytonosan zavarják. Tessék csendben maradni. Farkas István: Az ország érdeke az volna. hogy egy általános, nagy, a nép érdekeit felölelő gazdasági szociálpolitika inauguráltassék. Ez felelne meg az úgynevezett nemzeti érdekeknek is. E helyett azonban nem egy általános, átfogó, az egész népesség érdekeit felölelő javaslattal állunk szemben, hanem egy rideg, egyoldalú, osztályérdekeket képviselő törvényjavaslattal. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) T. Ház! Napokon keresztül hallgattam itt a felszólalásokat, napokon keresztül^ hallgattam és résztvettem a bizottsági tárgyalásokon. Hallottunk szakszerű felszólalásokat, hallottunk nagyobb perspektívából kiinduló felszólalásokat, hallottunk politikai jellegű felszólalásokat, bírálták ezt a javaslatot részletesen, szétszedték izekre, hogy úgy mondjam, ~a de meg nem védte senki. En rám azt a benyomást teszi ez a vita, hogy itt valami konzilium, orvosi tanácskozás folyik, amelyen egy nagy bajt akarnak megállapítani és elágaznak a vélemények, de a nagy baj gyökerére senki sem mutat rá. Egy haldoklóval állunk szemben, akin már a meghalás tünetei mutatkoznak és odaállanak az orKÉPVISELŐHÁZI NAPLÖ. XXX. '. ülése 1930 július 4-én, "pénteken. 229 vosok, a politikusok, a közgazdászok és kezdik nézni, vizsgálni, hogy jó ver-e a szíve, jól működike a szíve, jóe az ütőere, a tanácskozás folyik és pepecselést ajánlanak jobbról-balról, de a baj igazi okához senki sem nyúl. T. Ház! Nagy baj van itt, igen nagy baj, mert a termelési rend van válságban. A magánkapitalista, a feudális termelési rend jutott válságba és pepecselhetünk itt jobbról-balról, tarthatunk konziliumot, mondhatunk véleményt, mint ahogyan önök hoztak ide egy pepecselő javaslatot, ez a baj, ez a válság meglesz. A világháború felborította a világ rendjét, tessék visszagondolni most is erre, tessék ennél a válságnál is visszagondolni a háborúra, tessék visszagondolni az azóta lezajlott eseményekre és ;ha végigmennek az eseményeken, akkor meg kell önöknek állapítaniuk, hogy a baj ott indult el 1914-ben a háború megindításával. Ott indult el ez a baj, onnan származik, azóta növekedett, azóta erősödött, azóta terjedt, s azóta terjed ki széles, nagy területre, Európára és majdnem az egész világra. Tessék erre visszagondolni, mert fontos. Mert az a politikai irányzat, amely most itt nepecselést ajánl, ma sem tér el az 1914-es politikától. Az most is ugyanolyan csapáson 'halad; a vak, egyoldalú, soviniszta politika, a.z egyoldalú osztálypolitika ma ugyanúgy érvényesül, mint akkor érvényesült. Az egy-párturalmi-rendszer ugyanúgy itt van a magyar parlamentarizmus életében, mint itt volt 1914-ben, (Ügy van! <a szélsőbaloldalon.) azzal a különbséggel, hogy ma ezt az egy-párturakni-rendszert jobban fel lehet az erőszakos kormányzás céljaira használni, mint ahogyan 1914-ben, a háború előtt fel lehetett használni. (Jánossy Gábor: Alkotmányos kormányzás folyik, nem erőszakos kormányzás! — Györki Imre: Hol van alkotmányos kormányzás? — Jánossy Gábor: Az ezeréves magyar alkotmány! — Györki Imre: Hol van az? Azt már régen sírba tették! — Jánossy Gábor: Nem tették! — Györki Imre: Már benne van! —Zaj. — Elnök csenget.) Akkor azonban még volt euróüai látókör; akkor még benne volt a Deák Férenceknek, a Szilágyi Dezsőknek, az Eötvös Józsefeknek nagy szelleme a többségi pártban. Ma nincs meg; ma Csontos Imre képviselőtársunk és a feudalizmusnak szelleme leng ott; ma nem a magyar Intellektuális réteg van együtt a feudálisokkal; ma nem az a szép, az a nagy szellem van ott, nem az a tiszta erkölcsi magaslat, amelyről Nagy Emil képviselőtársunk beszélt itt tegnap. Ezt a nagy, erkölcsi, átfogó, egyetemes szempontot, nem Iájuk. (Györki Imre: Szégyen, gyalázat!) Elnök: Györki képviselő urat rendreutasítom. Tessék csendben maradni! Farkas István: Rá kell mutatni arra, hogy ebben a vitában Magyarország egész nyomorúsága megnyilvánul. Rá kell mutatni arra, hogy az osztály tagozódás, a/mely az államban megvan, itt élénken érvényesül. Élénken érvényesülnek azok az osztálytörekvések, azok az osztályszempontok, amelyek a történet folyamán kialakultak a magyar társadalomban. Látjuk, hogy a régi történelmi osztály szerepét, feudalizmus érdekét tolják előtérbe és ennek érdekében a legszegényebb néposztályra hárítják át a terhet. Uraim, azt mondom, itt nagy tévedés, borzalmas tévedés van és ez a tévedés csak úgy kerülhetett a magyar parlamentbe, minden nyugati állam parlamentjével szemben, hogy ez a parlament a nyiltszavazásos rendszerre van felépítve, hogy itt a többséggel azt lehet 34