Képviselőházi napló, 1927. XXX. kötet • 1930. június 26. - 1930. július 11.

Ülésnapok - 1927-420

Az országgyűlés képviselőházának Hí obstruálni! — Zaj a jobboldalon és a szélsőbal­oldalon .— Elnök csenget. — Jánossy Gábor: Halljuk az elnök urat! — Kabók Lajos: Telik a 12 órából, ráérünk most már! — Rothenstein Mór: Van idő bőven, csinálhatnak 16 órás ülést is!) Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóz­tassanak csendben maradni. A képviselő úr a beszédidejének egy fél­órával való meghosszabbítását kérte. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a meghosszabbítást megadni, igen, vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik a meghosszab­bítást megadják, szíveskedjenek felállani. (Meg­történik.) Kisebbség. A Ház a meghosszabbítást nelm adta meg. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Far­kas István: Itt a klotür! — Kabók Lajos: Nem elég, hogy 12 órás ülés van és még beszélni sem lehet! — Folytonos zaj.) Csendet kérek! Propper Sándor: Köszönöm a lojalitást, a javaslatot nem fogadom el, majd találkozunk még ennél a kérdésnél. (Felkiáltások jobbfelől: A viszontlátásra!) Elnök: Szólásra következik? Szabó Zoltán jegyző: Farkas István? Farkas István: T. Képviselőház! Az előt­tem szólott képviselőtársammal nem vitatkoz­hatom, mert vele mindenben egyetértek. Az volna az^ igazi parlamentarizmus,.- ha most utána felállt volna egy egységespárti képvi­selő és megcáfolta volna, vagy vitába szállt volna legalább előttem szólott képviselőtársam­mal. De ezt nem teszik. E helyett mit tesznek az urak? Amikor a beszéd végefelé közeledik és lejár az 1 órai idő, megszólal a csengő, meg­telik a jobboldal és nem adnak meghosszabbí­tást. (Györki Imre: Szavazó bolettagép!) Ezt konstatálni kell azért, mert ez is jellemző tü­nete ennek a parlamentnek, jellemző tünete an­nak, 'hogy ebben a parlamentben azt viszik ke­resztül ezzel a nagy többséggel, amit akarnak. (Farkas Gyula: Amit az ország érdeke meg­kíván! — Malasits Géza: A hatalom érdeke, nem az ország érdeke! — Györki Imre: Az ezeriholdasok felsegélyezése közpénzből!) Elnök (csenget): Nagyon kérem a képviselő urakat, ne nehezítsék meg az elnök kötelességé­nek teljesítéséi (Malasits Géza: Ne provokál­jon az egységespárt! — Zaj.) így lehetetlenség a tárgyalás vezetése, nem lehet ellenőrizni a szónokot. > A szónokot a közbeszólók folytono­san zavarják. Tessék csendben maradni. Farkas István: Az ország érdeke az volna. hogy egy általános, nagy, a nép érdekeit fel­ölelő gazdasági szociálpolitika inauguráltas­sék. Ez felelne meg az úgynevezett nemzeti ér­dekeknek is. E helyett azonban nem egy álta­lános, átfogó, az egész népesség érdekeit fel­ölelő javaslattal állunk szemben, hanem egy ri­deg, egyoldalú, osztályérdekeket képviselő tör­vényjavaslattal. (Ügy van! Ügy van! a szélső­baloldalon.) T. Ház! Napokon keresztül hallgattam itt a felszólalásokat, napokon keresztül^ hallgattam és résztvettem a bizottsági tárgyalásokon. Hal­lottunk szakszerű felszólalásokat, hallottunk nagyobb perspektívából kiinduló felszólaláso­kat, hallottunk politikai jellegű felszólalásokat, bírálták ezt a javaslatot részletesen, szétszed­ték izekre, hogy úgy mondjam, ~­a de meg nem védte senki. En rám azt a benyomást teszi ez a vita, hogy itt valami konzilium, orvosi tanács­kozás folyik, amelyen egy nagy bajt akarnak megállapítani és elágaznak a vélemények, de a nagy baj gyökerére senki sem mutat rá. Egy haldoklóval állunk szemben, akin már a meg­halás tünetei mutatkoznak és odaállanak az or­KÉPVISELŐHÁZI NAPLÖ. XXX. '. ülése 1930 július 4-én, "pénteken. 229 vosok, a politikusok, a közgazdászok és kezdik nézni, vizsgálni, hogy jó ver-e a szíve, jól mű­ködike a szíve, jóe az ütőere, a tanácskozás fo­lyik és pepecselést ajánlanak jobbról-balról, de a baj igazi okához senki sem nyúl. T. Ház! Nagy baj van itt, igen nagy baj, mert a termelési rend van válságban. A magán­kapitalista, a feudális termelési rend jutott válságba és pepecselhetünk itt jobbról-balról, tarthatunk konziliumot, mondhatunk véle­ményt, mint ahogyan önök hoztak ide egy pe­pecselő javaslatot, ez a baj, ez a válság meg­lesz. A világháború felborította a világ rend­jét, tessék visszagondolni most is erre, tessék ennél a válságnál is visszagondolni a háborúra, tessék visszagondolni az azóta lezajlott esemé­nyekre és ;ha végigmennek az eseményeken, akkor meg kell önöknek állapítaniuk, hogy a baj ott indult el 1914-ben a háború megindítá­sával. Ott indult el ez a baj, onnan származik, azóta növekedett, azóta erősödött, azóta terjedt, s azóta terjed ki széles, nagy területre, Euró­pára és majdnem az egész világra. Tessék erre visszagondolni, mert fontos. Mert az a politikai irányzat, amely most itt nepecselést ajánl, ma sem tér el az 1914-es po­litikától. Az most is ugyanolyan csapáson 'ha­lad; a vak, egyoldalú, soviniszta politika, a.z egyoldalú osztálypolitika ma ugyanúgy érvé­nyesül, mint akkor érvényesült. Az egy-párt­uralmi-rendszer ugyanúgy itt van a magyar parlamentarizmus életében, mint itt volt 1914-ben, (Ügy van! <a szélsőbaloldalon.) azzal a különbséggel, hogy ma ezt az egy-párt­urakni-rendszert jobban fel lehet az erőszakos kormányzás céljaira használni, mint ahogyan 1914-ben, a háború előtt fel lehetett használni. (Jánossy Gábor: Alkotmányos kormányzás fo­lyik, nem erőszakos kormányzás! — Györki Imre: Hol van alkotmányos kormányzás? — Jánossy Gábor: Az ezeréves magyar alkot­mány! — Györki Imre: Hol van az? Azt már régen sírba tették! — Jánossy Gábor: Nem tet­ték! — Györki Imre: Már benne van! —Zaj. — Elnök csenget.) Akkor azonban még volt euró­üai látókör; akkor még benne volt a Deák Fé­renceknek, a Szilágyi Dezsőknek, az Eötvös Józsefeknek nagy szelleme a többségi pártban. Ma nincs meg; ma Csontos Imre képviselőtár­sunk és a feudalizmusnak szelleme leng ott; ma nem a magyar Intellektuális réteg van együtt a feudálisokkal; ma nem az a szép, az a nagy szellem van ott, nem az a tiszta er­kölcsi magaslat, amelyről Nagy Emil képvi­selőtársunk beszélt itt tegnap. Ezt a nagy, er­kölcsi, átfogó, egyetemes szempontot, nem Iá­juk. (Györki Imre: Szégyen, gyalázat!) Elnök: Györki képviselő urat rendreutasí­tom. Tessék csendben maradni! Farkas István: Rá kell mutatni arra, hogy ebben a vitában Magyarország egész nyomo­rúsága megnyilvánul. Rá kell mutatni arra, hogy az osztály tagozódás, a/mely az államban megvan, itt élénken érvényesül. Élénken érvé­nyesülnek azok az osztálytörekvések, azok az osztályszempontok, amelyek a történet folya­mán kialakultak a magyar társadalomban. Látjuk, hogy a régi történelmi osztály szere­pét, feudalizmus érdekét tolják előtérbe és en­nek érdekében a legszegényebb néposztályra hárítják át a terhet. Uraim, azt mondom, itt nagy tévedés, bor­zalmas tévedés van és ez a tévedés csak úgy kerülhetett a magyar parlamentbe, minden nyugati állam parlamentjével szemben, hogy ez a parlament a nyiltszavazásos rendszerre van felépítve, hogy itt a többséggel azt lehet 34

Next

/
Thumbnails
Contents