Képviselőházi napló, 1927. XXX. kötet • 1930. június 26. - 1930. július 11.

Ülésnapok - 1927-419

200 Az országgyűlés képviselőházának 419. ülése 1930 július 3-án, csütörtökön. harci mezején vannak. Mindig ezeket saktolják a bolettával. (Derültség.) Ez tehát a különbség az önök bolettája között és a között, amelyet úgy lehet nevezni; «boletta berettyóújfalusi módra.» (Derültség.) De tovább megyek. Nehogy bárki is azt mondja, hogy ez az Esztergályos azt mondotta, hogy ő tanulmányozta a bolettakérdést... (Ángyán Béla: Dehogy! Nem mondja senki! — Élénk derültség jobb felől. — Zaj. — Halljuk! Halljuk!) Nehogy tehát azt mondják, hogy ezt az elmondott felépítést egyedül az egyik fővárosi lapból nyírtam ki, amelyhez attól a berettyóúj falusi zsidó orthodox hitközségtől küldték a levelet, tanulmányaim elvezettek engem az angol példához. (Br. Podmaniczky Endre: Hova?) Az angol példához, amely hasonlatos, az azonosság egy. 1689-et írtak akkor. 1689-ben forradalmi hangulat, forradalmi események rázták Angliát, a forradalmak olyan nagy arányokat öltöttek, hogy az akkori angol királynak, II. Jakabnak menekülnie kellett és el is menekült. A forradalom éltető ereje és vezére akkor III. Vilmos név alatt lépett az angol trónra. Mit tett III. Vilmos angol király? Hogy a közvéleményt maga mellé megnyerhesse, hogy biztosítsa a maga uralmát, elsősorban a nagybirtokosokat -dóztatta meg. Ez a nagytömegben kedvező hangulatot váltott ki. Elrendelte, hogy minden hold föld évi jövedelme után 4 shilling adót kell fizetni, egyúttal pedig megszüntette a tűzhelyadót. Ez a tömeg előtt igen nagy népszerűséget biztosított III. Vilmos angol királynak. S amikor ujjongott a nép, amikor tapsolt az új királynak, akkor egy nap a legnagyobb megdöbbentésére 1689 máius 5-én a megtapsol 1, megéljenezett^ király aláírta a kenyér drágítását szolgáló törvényt. Ebben a törvényben, az 1689. május 5-iki törvényben elrendeli az angol király v hogy a csődbe jutott nagybirtok felsegélyezésére jutalmat kell adni a termelőknek. Elrendelte, hogy... (Zaj jobbfelöl. — Egy hang a középen: Nincs felírva!) Tessék csak türelemmel lenni, t. képviselőtársam, lesz a másik oldalon, de egyelőre csak ezt a részt adom elő. Ebben a törvényben elrendelték, hogy a birtokososztály felsegítésére a maláta és árpa mázsája után két shilling 6 Dennyt, a rozs métermázsája után 3 shilling és 6 pennyt és a búza métermázsája után 5 shillinget fizetnek a birtokosoknak és ezt bolettával adták ki. A^ búzáért kapott bolettát beválthatta az állampénztárnál és ugyanolyan mértékben, illetőleg hatványozott mértékben fizette az ország lakossága, az ország fogyasztóközönsége azt az összeget, azt a nemzeti ajándékot, amelyet III. Vilmos angol király az angol nagybirtokosok részére juttatott. (Urbanics Kálmán: Mármost melyik volt az első?) Vegyen t. képviselőtársam magának időt és fáradságot, készséggel rendelkezésére bocsátom ezt a könyvet és ebből megállapíthatja, hogy melyik volt az L Vilmos. (Urbanics Kálmán: Nagyon köszönöm! — Br. Podmaniczky Endre: Előbb ki kell kérni a szakszervezettől!) Mit kíván a szakszervezettől? (Br. Podmaniczky Endre: Kikérni a könyvet!) Ügy van, oda eljöhet a képviselő úr tanulni, olvasni, (Derültség. — Farkas István: Nem tud!) mert ott van könyv. T. Képviselőház! Amiként az angol király, III. Vilmos, ténykedése nem hozta nyugvópontra az angol forradalmi hangulatot és meglett az angol birodalom történetében ennek súlyos következménye, ugyanúgy nem hozza nyugvópontra az ország elkeseredett hangulatát ez a ténykedés, amelyet most itt látunk. Ne vádoljanak engen ós ne. vádoljanak meg közütünk senkit sem lazítással. Mi nem akarunk lázítani és nem lázítunk, de lázítja az ország közvéleményét, az ország népének lelkét az a tudat, hogy a kenyerét megdrágítják, hogy a mindennapi közszükségleti cikkek meg fognak drágulni. (Br. Podmaniczky Endre: Eddig nem srolt drága?) Forradalmasítja és izgatja a hangulatot és hiába Smondja nekem bármelyik miniszter, ^hogy ő ezért a ténykedésért vállalja a felelősséget, engem és az ország közvéleményét ez nem nyugtatja meg, mert legjobb esetben is a miniszter elmegy, de az ország keserűsége, az ország fájdalma itt marad. (Br. Podmaniczky Endre: Ezt 'fogja majd elmondani Pécsett?) Legyen szerencsém! (Br. Podmaniczky Endre: Nem, a világért sem, elég egyszer meghallgatni ! — Derültség.) Nem nyugtatja meg a lelkeket, mert hiszen látjuk az itteni felszólalásokból, hogy nem a proletársorsból, nem a munkásosztályból, nem az irodákban robotolók soraiból szólaltak itt fel csupán, hanem nagyon előkelő történelmi nevek képviselői szólaltak fel e javaslat ellen. Csak elismeréssel adózom azoknak az igen t. túloldali képviselő uraknak, akik éles, világos szeműiéi és éleslátással látják^ ennek a szerencsétlen javaslatnak a következményeit. Megértem őket, mert velem és velünk együtt meg akarják menteni ezt az országot egy újabb katasztrófától. Mert senki sem mondhatja, hogy például Gaal Gaston, aki fanatikus híve az ő társadalmi osztályának, rosszat akarna az ő osztályának. yagy rosszat akarna gondolatban is a hazájának. (Felkiáltások a jobboldalon: De elf o g adta a javaslatot!) Igen, de el is mondta ellene a bírálatát,, amelyet önök nem tudtak nyugodtan végighallgatni. (Ellenmondások a jobboldalon és a középen.) T. Képviselőház! Ha a Felsőházban egy olyan (férfiú, mint gróf Hadik János, nyíltan és őszintén ez ellen a javaslat ellen van, akkor igazán, t uraim, t. túloldal és t. kormány, erősen megfontolás tárgyává kellene önöknek tenni még most az utolsó pillanatban is, hogy vájjon keresztül erőszakolják-e az ellenzék ostromával szemben ezt a javaslatot, amely az ország népének semmi jót nem hoz, s csak elkeseredést vált ki a lelkekiből. (Br. Podmaniczky Endre: Kém nagy ostrom lesz az!) Éppen elég ahhoz, hogy az állandóan nyugtalankodó Podtmaniczky Endre t. képviselőtársamat még jobban idegesítse. (Derültség. \— Br. Podmaniczky Endre: Én ;nem vagyok ideg'es!) T. Ház! Nagyon érdekes mondatot rögzítettem le a Ház folyosóján a bolettajavaslat tárffyalásának megkezdésénél, (Br. Podmaniczky Endre: Már megint a folyosó!) A . folyosón ugyanis erős vita volt egy miniszter és néhány világosan látó képviselőtársam között, annyira, hoe:y ez a vita idegességbe csapott át. Az utóbbi időben különösen mutatkozik eayik másik miniszter úron az idegesség. (Ellenmondások a jobboldalon. — Bud János kereskedelemügyi miniszter: Nem vagyunk idegesek.) Ennél a, vitánál künn a folyosón azt mondotta az illető igen t. miniszter úr... (Bud János kereskedelemügyi miniszter: Ki volt az?) Vass miniszter úr. Ő azt mondotta a folyosón: «Hát mi vagyunk mi. mosogatói'ongyok?» Ezt arra az őszinte és bátor megjegyzésre mondotta az igen t. népi ól éti miniszter úr, amely vele szemben el mert hangzani. Hát, én elismerem a népjóléti miniszter úr részére, hogy sem ő, sem minisztertársai nem mosogatórongyok, ellenben ő és