Képviselőházi napló, 1927. XXX. kötet • 1930. június 26. - 1930. július 11.

Ülésnapok - 1927-419

198 Az országgyűlés képviselőházának ,\ jósa (Derültség jobbfelől.) és ebben az esetben nem olajat öntött »a viharzó egységespárti tengerre,, hanem megforgatta, megsuihintotta a karikást a fejük felett, ez egy nagyot csattant, és az egységespárti vihar elcsendült. {Ellenmondások és derültség a jobboldalon.) Elnök: A képviselő úr talán észre sem veszi, hogy hasonlatában milyen sértő kifejezést alkalmazott a másik oldallal szemben. (Zaj.) Csendet kérek, képviselő urak. (Zaj. — Br. Podmaniczky Endre: Halljuk a javaslatot! Még eddig nem hallottuk!) Esztergályos János: Nem, t. képviselőtársiam, a javlaslatot nem hallani kell, hanem el kell olvasni. Vegye ezt a fáradságot magának. (Br. Podmaniczky Endre: Elolvastam hamarabb, mint ön! Az biztos, hogy ön nem olvasta el!) Ismételem, az a nagy morajlás, amely a javaslat napirendre tűzése előtt volt, elhalkult, elcsendesedett és a iSaulusokból Paulusok lettek, a javaslat még multheti ellenzői'Hől mia a javaslat fanatikus védőivé váltak, »(Hajós Kálmán: Meggyőződésből!) akik képelek a, javaslatért, a bolettáért életüket és, vérüket feláldozni. (Zaj a jobboldalon.) Hát én nem. csodálkozom a változáson. Körülbelül kilenc esztendő óta ülünk ezeken a padokon a nép kegyelméből és nem először látjuk mi ezeket az eseteket, hasonló palotaforradalomszerű jelenségeket az egységespártban. (Feniczy Ignác: Jaj de messze megy!) Nein először láttuk mi ezt és ne méltóztassék «értésínek venni részünkről, hogy amikor időközönként felzúg és felmoraj lik az egységespárti 1 étkekből valami, ami feltűnést kelt, akkor mi ezekről a padokról ezt nem vesszük komolyan, nem vesszük komolyan, mert tudjuk, hogy a t.. egységes pártnak már megszületése pillanatától kezdve kötelessége volt és kötelessége itt éberen figyelni airra az intésre, amely dirigálja az egviségespárt véleményét. (Br. Podmaniczky Endre: Magukat is dirigálják. — Graeffl Jenő: A pártfegyelem az megint más! — Br. Podmaniczky Endre: A szakszervezet dirigálnia magukat!) Nem csodálom tehát, hogy e körül a javaslat körül megváltoztak a felfogások a túlsó oldalon, hiszen a túlsó oldalnak egy nagyon agilis, derék egvségespárti kén viselője erősen rázta, (Farkas István: Az öklét!) helyes: erősen rázta az öklét és lobogtatta azt a határozati javaslatot, a/mely mellett — mint hirdette — rendületlenül ki fog tartani, és amely javaslatnak az volt a célja, hogy a kormány ezt a boletta-javaslatot vegye le á napirendről mert ártalmias, káros az ország népére, ártalmas a fogyasztókra, ártalmas .. a kisgazdákra ártalmas minden társadalmi rétegre kivéve egyetlen társadalmi osz, tályt a nagybirtokososztályt. (Zajos ellenmondások a jobboldalon. — Br. Podmaniczky Endre: Aha. már megérkeztünk! — Graeffl Jenő: Ennek már utána vagyunk! — Várnai Dániel: Tankovits volt a javaslat szerzője! — Folytonos zaj a, Ház minden oldalán.) Neim csodálkozom

1

, őszintén mondom, nem is haragszom az urakra. (Br. Podmaniczky Endre: Köszönjük szépeu!) Mert a túloldal a lelki szabadságát eladta a kormánynak abban a Di!Ii9,natbau. amikor nyilt szavazással került be ide a Házba. (Zajos ellenmondások a jobboldalon. — Br. Podmaniczky Endre: Hát ez már nem áll! Ez már gvanusítás! — Farkas István: Igaz ez! — Br. Podmaniczky Endre: Ezért már rendre kellene utasítani!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Esztergályos János: Csak ennek tudható be, hogy a kormány fittyetihányvu az alkotmá',19. ülése 1930 július 3-án, csütörtökön. nyosság legelemibb követelményének fittyethányva a parlament... Elnök: A képviselő úr inparlamentáris kifejezést használt, ezért rendreutasítom. Esztergályos János: Akkor módosítom, (Derültség. — Br. Podmaniczky Endre: Térjünk a tárgyra! A javaslatról beszéljen!) azt mondom tehát: nem törődve azzal, hogy itt egy narlament van, amely parlamentnek a véleményét feltétlenül ki keü kérnie akkor, ha egy olyan intézkedést kíván tenni, amely az ország népét nagyon közelről érdekli, nem tette meg ezt a miniszterelnök úr, nem tette meg a kormány, hanem saját hatáskörében elrendelte egyes közszükségleti cikkek vámjának felemelését. Isteni naívságot matat a kormány, isteni naívságot mutatnak a felszólaló túloldali képviselők, a felszólaló egységespárti képviselők — igaz, hogy még nagyon kevesen voltak (Derültség.) — és azt mondják: hiszen csak a kávé, a tea és a fahéj vámját emelték fel. {Zaj. — Br. Podmaniczky Endre: Talán nagyon szereti a kávét?) Elnök: Csendet kérek. (Zaj.) Podmaniczky képviselő urat kérem, ne szóljon olyan gyakran közbe. (Kun Béla: A kávé má közfogyasztási cikk!) Esztergályos János: Ismétlem, isteni naívságot mutatnak és azt mondják: csak a kávé? Mélyen t. Képviselőház, igen t. uraim, akik ezt a kérdést így kezelik, azok... (Br. Podmaniczky Endre: Sokkal egészségesebb az árpakávé!) Agyba kávé? {Elénk derültség. — Br. Podmaniczky Endre: Árpa! Ne naívoskodjék!) Elnök: Podmaniczky képviselő urat ismételten kérem, maradjon csendben, (Zaj.) ne méltóztassék közbeszólásaival a tárgyalás komolyságát veszélyeztetni. (Neubauer Ferenc közbeszól) Neubauer Ferenc képviselő urat is kérem, maradjon csendben. Esztergályos János: Azoknak a t. képviselőtársaimnak (Farkas István: A boletta odalesz!) és a kormány azon^ tagjainak, akik a kávéról így gondolkoznak, én nagyon melegen ajánlom, (Zaj.) ne resteljenek a maguk részéről fáradságot venni és elmenni ki a nén közé. (Egy hang íobbfelől: Mindig a nép között vagyunk!) Menjenek el a t. képviselő urak, menjenek el a kormány tagjai és^ nézzék meg a textilgyári munkásnőket, nézzék meg: azokat az ipartelepeket, ahol százával dolgoznak a nők. Meg fogják látni, hogy a napi 10—12 órai nehéz, testet-lelket és idegeket ölő munka mellett egyedüli napi táplálkozásuk a kávé. Elviszik magukkal.

m reggel kis bögrében a kávéjukat, azt fogyasztják el ebédre, és amikor este hazamennek, ismét csak kávé a vacsorájuk. De nehogy az urak azt mondják, nehogy az igen t. miniszter úr engem ismét valótlanság állításával vádoljon, mert tudom, hogy ezt úgy sem fogja megtenni az igen t. miniszter úr, (Bud János kereskedelemügyi miniszter: Akkor miért mondja?) nem fog elmenni az újpesti és kispesti textilgyárakba tanulmányozni, vájjon azok a munkásnők mivel táplálkoznak, (Kun Béla: El fog menni!) tudom, hogy nem megy el, de én akarom, hogy meggyőződjék a t. miniszter úr arról... (Bnd János kereskedelemügyi miniszter: Többet járok gyárba, .mint maga! — Várnai Dániel: Alszakálban! — Elénk derültség.) En azonban alkalmat akarok adni az igen t. miniszter úrnak arra, hogy meggyőződjék arról saját hivatalában, a minisztériumban és a minisztériumokban, — tessék elsétálni és érdeklődni — hogy a minisztériumoknak és az államnak