Képviselőházi napló, 1927. XXX. kötet • 1930. június 26. - 1930. július 11.

Ülésnapok - 1927-419

Az országgyűlés képviselőházának %t\ átlaga. Ez idő szerint ennek az uradalomnak van 175 katasztrális holdja tiszta búzával bevetve. Tízmázsás terméshozam mellett — azt hiszem, ez nem túlértékelés — feltehető, hogy 1750 mázsa búzát fog termelni. Ha ebből levonjak a szükséges vetőmagot, az aratórészt, a dohányosoknak a palánták ápolásáért járó részt, a cselédségnek szükséges búzát, 30 katasztrális hold" cukorrépa utáni ásatási díjat és nem tudom, mit, akkor kijön 1143 mázsa. Ha levonjuk a 1750 mázsából a kiadásra fordítandó 1143 mázsát, akkor marad 607 métermázsa búza tisztán, amire boletta következik, amit piacra kell vinni. Ha levonjuk ebből a 607 metermazsából a 7 mázsát, ami csurgásra számítandó, akkor kereken 600 métermázsa búzát kapunk. Ennek az uradalomnak van 70 katasztrális hold rozsvetése és ebből valahogy holdanként^ 8 mázsás átlagnak megfelelően 560 métermázsa rozs termése. Ha ebből levonjuk a bérekért járó 364 métermázsát, marad 196 métermázsa boletta alá eső rész, amelynek bolettaértéke 588 pengő értéket képvisel. Összeadva az 1800 pengőt — amely a 600 métermázsa búza után nyerhető boletta címén — az 588 pengővel, amit esetleg a rozstermésért boletta címén nyerhet, ez összesen 2388 pengő, amely az általa bevetett 245 katasztrális holdnál megközelíti a holdankéni 10 pengős átlagjövedelmet, természetesen bolettában. Azért voltam bátor ezeket tisztelettel felsorakoztatni, hogy — úgy mondjam — megnyugtassam lelkiismeretemet, hogy úgyis, mint ember, úgyis mint képviselő és mint a kormánynak tagja, (Derültség a jobboldalon. — Jánossy Gábor: Még lehet!), bocsánatot kérek, mint a kormányzópárt tagja, felhívjam az illetékes tényezőket a nagy aránytalanságra és kérjem őket arra, hogy ha van reá mód és lehetőség, méltóztassanak ezeket a szélsőségeket valahogyan kiegyenlíteni, áthidalni. Erre vonatkozólag, habár már nincs módomban módosító javaslatot benyújtani, de majd leszek bátor tisztelettel határozati javaslatot nem a Házhoz, hanem a mélyen t. miniszter úrhoz benyújtani, abban a reményben, hogy^ ezt a kétantiszociális szélsőséget áthidalni méltóztassék. A magam részéről az a meggyőződésem, hogy úgy 20 holdnál kezdődik az az arány, amelynéi már valamelyes kicsike jövedelme van a kisgazdának, és 30 hpldon túl a szaporodó holdak arányához mérten emelkedik a boletta által biztosított jövedelem. Amikor én itt felvetettem illetékes tényezőik előtt azt a kérdést, hogy miként volnia mód és lehetőség ezt a két szélsőséget áthidalni, előre megkérem a mélyen t. Házat, talán ne méltóztassanak elfogultsággal vádolni, ha olyan kérdést vetek fel, amelyről még egy barátom sem beszélt. (Halljuk! Halljuk!) Azt halljuk a Felsőházban is, itt is, hogy nagybirtokosaink magukra nézve nem szívesen látják ennek a bolettának áldásait, tiltakoznak ellene. Ez a gondolatmenet bátorít fel engem arra, hogy azt az indítványt tegyem, hogy a melyen t. illetékes tényezők tegyék magukévá azt, hogy bizonyos többezer holdnál, nem akarnám megállapítani, mennyinél. (Jánossy Gábor: Ezren felül!) degresszivitást hozzanak be. Amikor illetékes tényezőket megkérdeztem, hogy nem lehetne-e úgy csinálni, hogy száz korona kataszteri tiszta jövedelem t a kisbirtokosnál tehermentesíttessék, azt a választ kaptam, hogy nem lehet, mert nincs reá fedezet, nem futja a kérdéses alapból. Nincs ideje az embernek átgondolni, de szerény véleményem szerint talán lehetne ezt a degresszivitást vaülése 1930 július 3-án, csütörtökön. 195 lamiképen alkalmazni, és ha mód és lehetőség volna reá, ezt a két nagy szélsőséget ki lehetne egyenlíteni, hogy a legnagyobb rosszakarat se mondhassa, hogy a legvagyontalanabbakat és a városi fogyasztókat adóztatjuk meg aránytalanul a nagybirtok javára és a nagybirtokot jutalmazzák aránytalanul a falusi kisebb vagyonnal biró egyénekkel szemben. Nekem az volna a tiszteletteljes kérésem, gondolják meg az illetékes tényezők, hogy a kérdéses degreszsziót meg lehetne csinálni, s ha az alapból 100 pengő kataszteri tiszta jövedelem így nem futná, ez kártalanítást nyerne abból az összegből, amely megtérülne a degresszió folytán. Ugyancsak aggállyal olvasom a 2. §; első és harmadik tételét, amikor azt látom, hogy a termelő és a haszonbérlő között nagy ellentét van, mert a bolettát a tulajdonos is és a bérlő is önmagának kívánná kisajátítani. Készséggel elismerem az illetékes tényezőknek azt az elvi álláspontját, hogy a termelőket kell jutalmazni és a boletta a bérlőé legyen, ne a tulajdonosé, viszont ha emberi szempontból bíráljuk a kérdést, ahhoz hogy valaki termeljen, nemcsak jóakarat, nemcsak tőke, de föld is kell. Kölcsönös egymásrautaltsággal magyarázható meg ez a kívánság, hogy a boletta értéke közöttük megosztassék. Úgy tudom, hogy a bérlők szívesen megosztották volna a termelővel a boletta értékét, amikor féltek attól, hogy nem a bérlőé lesz, hanem a tulajdonosé, mivel azonban ez idő szerint töblb mint valószínű, hogy ők kapják, a bérlők kötnék most már magukat a 3 pengő teljes értékéhez. Viszont nem volna okos és kívánatos a gordiuszi csomó ilyen megoldása, hanem salamoni bölcs ítélettel oldandó meg a kérdés. Az illetékes tényezők ne^ a bérlő szakértőkkel beszéljenek, hanem nézzék a falun élő ember helyzetét. Él tudnék mondani eseteket. Van odahaza egy 85 éves barátom, akinek nyolc gyermeke van, de mivel egyre-egyre kevés vagyon jutna, egyik sem marad a család köréhen, mert azt mondja, hogy a rám eső három holdért nem dolgozom a többi másik testvéremért, hanem inkább elmegy a maga szárnyára és az öreg gazda kénytelen kiadni a maga földjét bérletbe, de búzában adja ki és mondhatom, szomorú lesz nézni, mint vergődik, ha neki azért a — mondjuk — 24 hoM földért ki kell szurkolni a 3 pengős boletta árat; nem tudom, honnan veszi majd ezt. De legalább ennél a gazdánál lehetősége van rá, de vannak olyanok is, akiknek nincs meg a lehetőségük és akkor a kenyerüket veszik el tőlük. (Gáspárdy Elemér: Nagy elkeseredést fog okozni!) Itt arra hivatkozom, hogy ennek a két társadalmi rétegnek a megnyugvására kellene megoldani a kérdést úgy, hogy bérlet esetén a boletta fele a bérlőt, fele pedig a tulajdonost illesse meg. Ezzel nagy szociális intézkedést hajtana végre a kormány és ennek a két társadalmi rétegnek a lelki békéjét szolgálná. Örötmimel olvastam a javaslatban r -azt a szigorú szankciót, amelyet végre-valahára alkalmazni kívánnak a malomiparral és a pékiparral szemben. Már eddig is kellett volna. Amikor ma 18—20 pengős búzaárak vannak a kenyérárak mégis most is ott tartanak,, amikor 30—32 pengő volt a búza ára. Nemcsak az ezek után elkövetkezendő időben, hanem már eddig is hozzá kellett volna nyúlni szigorúan ehhez a kérdéshez és körmükre^ koppintani. Nem szabad a fogyasztó rovására a termelő és fogyasztó közé esŐ kereskedőknek és az iparnak annyira kihasználni a termelőt, hogy 20 pengős búzából 29 pengős lisztet tudjon k-iőrölni, 29*