Képviselőházi napló, 1927. XXX. kötet • 1930. június 26. - 1930. július 11.

Ülésnapok - 1927-419

Az országgyűlés képviselőházának 4>.19. szónok beszédét befejezte, azt kiáltotta Prop­per Sándor képviselő: «Öcska frázisok!» Elnök megállapította, hogy Propper Sán­dor képviselő az ismételt elnöki figyelmezte­téseket sem veszi figyelembe; az elnökkel szemben ismételten engedetlen, javaslatot tett a mentelmi bizottsághoz való utasításba. A Ház az elnöki javaslatot szavazás útján el­fogadta. A tényálláshoz tartozik, hogy az ülés ké­sőbbi folyamán nevezett kéoviselo a házszabá-­lyokhoz való hozzászólás eímén felszólalt, és miután az elnöklés módszerét bírálta és kifő-' gásolta, azt is kijelentette, hogy az elnöki in­telmet nem hallotta és nem volt szándéka az elnökkel szembeszállni. Ezen tényállás alapján a bizottság meg­állapította, hogy nevezett képviselőnek a men­telmi bizottsághoz való utasítása házszab ály­szerűen történt és indokolt volt. Megállapí­totta továbbá a bizottság, hogy a képviselő magatartása a parlamenti illemet is sérti és a Ház elnökével szemben a házszabályok sze­rint kötelező magatartást is. A mentelmi bizottság arra való tekintettel, hogy a Ház ülésének azon szakában izgatot­tabb hangulat volt, és figyelemmel arra is, hogy később nevezett képviselő önként kijelen­tette, hogy az elnökkel szembehelyezkedni nem szándékozott, mindezekre figyelemmel, bár a képviselő a foWó ülésszak aliatt ezúttal már másodízben utasíttatott a mentelmi bi­zottság elé, mégis azt javasolja a t. .képviselő­háznak, hogy Prooper Sándor országgyűlési képviselő fcnntebbi cselekményéért a Ház ün­nepélyes megkövetésére köteleztessék. Elnök: A házszabályok 195. §-ának (2.) be­kezdése értelmében vitának helye nincs. Követ­kezik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a men­telmi bizottság javaslatát elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a mentelmi bizottság ja­vaslatát elfogadta. Minthogy Propper Sándor képviselő úr je­len van, felhívom, hogy a képviselőház előbb hozott határozatának, amely szerint a Házat megkövetni tartozik, tegyen eleget. Propper Sándor (a terem közepére jön): T. Ház! A t. Ház határozatának megfelelően a házszabályok rendelkezéseivel szemben tanúsí­tott magatartásom miatt a t. Házat ezennel ün­nepélyesen megkövetem. (Zaj. — Halljuk! Hall­juk! — Br. Podmaniczky Endre: Nem hallot­tunk semmit. — Zaj. — Esztergályos János: Ál­landóan zajonganak nem lehet hallani. — Br. Podmaniczky Endre: Maguk zajonganak!) Elnök: Elmondta képviselő úr a megköve­tési formulát? (Propper Sándor: Igen! — Zaj és felkiáltások jobbfelől; Nem hallottunk sem­mit! Halljuk az elnököt!) Csendet kérek! A képviselő úr kérdésemre kijelentette, hogy a formulát, úgy, mint az meg van állapítva, el­mondotta, így a képviselő úr a házszabályok rendelkezéseinek eleget tett. (Esztergályos Já­nos: Láthatták. Saját hangjukat nem hallják, olyan zaj van.) Csendet kérek. Sokszor én is abban a helyzetben vagyok, hogy a zaj miatt nem hallom, mit mondanak. A képviselő úr kijelentette, hogy amint a házszabályok elő­írják, a formulát elmondotta, — a házszabá­lyok: rendelkezéseinek tehát eleget tett. E fe­lett a kérdés felett vita nincs és mindazok a képviselő urak, akik ellentmondanak és közbe­szólnak, a házszabályokat sértik. (Zaj.) Most sem lehet hallani az elnököt az általános za­jongás miatt. Egyáltalában kérem a képviselő urakat, hogy több nyugalmat és figyelmet ülése 1930 július 3-án, csütörtökön. 179 méltóztassanak tanúsítani, mert így lehetet­len a tárgyalás vezetése. Napirend szerint következik az egyes ga­bonaneműek értékesítése érdekében szükséges intézkedésekről szóló törvényjavaslat folytató­lagos tárgyalása. (írom. 1000, 1014). ^Szólásra következik Bárdos Ferenc képvi­selő úr, aki beszédének elmondására tegnapi ülésünkön halasztást kapott. Bárdos Ferenc képviselő urat megilleti a szó. Bárdos Ferenc: T. Ház! Vannak országok, amelyekben törvény kötelezi a házasulni szán­dékozókat, hogy a házasság megkötése előtt or­vosi vizsgálatnak vessék alá magukat. Törté­nik ez főleg, és mondhatnám csaknem kizáróan annak érdekében^ hogy lehetőleg csökkentsék a ' korcsszülöttek számát, lehetőleg megakadályoz­zák azt, hogy a korcsszülöttek elszaporodjanak. Amikor ezt a javaslatot átolvastam, ez ju­tott eszembe és^ arra gondoltam, hogy valami törvényes intézkedést kellene foganatosítani arra is, hogy a szellemi korcs szülöttek elszapo­rodását lehetőleg meggátoljuk. (Zaj jobbfelől.) Elnök: A képviselő urat figyelmeztetem, hogy a személyeskedéstől tartózkodjék. (Prop­per Sándor: Nem vonatkoztatta személyre.) Bárdos Ferenc: Amikor ezt a javaslatot át­olvastuk, akkor tényleg a korcsszülöttek jut­nak eszünkbe. Hogy ez 'mennyire így van, azt mi sem igazolja jobban mint az, hogy a javas­lat megszületésének pillanatában a t. rokon­ság, az egységespárt egyáltalán nem volt haj­landó a gyermeket adoptálni, annyira korcs­nak találta. Csak akkor volt hajlandó a rokon­ságot mégis megkötni, amikor megérkezett kül­földről a nagy felcser és megfelelően megope­rálta a korcsszülöttet; csak azután vállalták el az apaságot. T. Ház! Amikor arról volt szó, hogy az államot szanálni kell, akkor a kormány azt mondotta, hogy az állam szanálása után fog következni a magángazdaság szanálása.^ Az­után mit láttunk? Azt láttuk, hogy az állam bevételei agyán fedezték a kiadásokat, az állam pénzügyei ideig-óráig rendbejöttek, köz­ben azonban a mezőgazdaság teljesen tönkre­ment, elmaradt azoknak az ígéreteknek a be­váltása, amelyeket a kormány részéről hallani szerencsénk volt. A hágai egyezmény elfogadásának időpont­jában megint ígéretet tett a kormány és azt mondotta, hogy a hágai egyezmény elfoga­dása után az ország abba a helyzetbe jut, hogy visszanyeri pénzügyi szuverenitását és így meg van a lehetősége annak, hogy a magán­gazdaságot fellendítsék, hogy az országot mai szomorú helyzetéből kiemeljék. Mindenki azt várta tehát, hogy a hágai egyezmény után olyan javaslatokkal jön majd a kormány, ame­lyek ezt az ígéretet volnának hivatva meg­valósítani. Ezzel szemben azt tapasztaltuk, hogy közvetlenül a hágai egyezmény után azonnal olyan javaslattal jött ide a kormány, amely újabb terheket ró az ország dolgozó népére. A vita megkezdésekor szó esett arról, hogy vájjon ez a javaslat politikai, avagy pedig gazdasági javaslat-e. En ennek a problémá­nak eldöntését egészen tizedrangú kérdésnek tartom. En azt kérdezem, hogy ez a javaslat jó-e, az ország népére hasznos-e, avagy káros-e; kinek használ és kinek árt. Ez dönti el azt a kérdést, hogy a törvényjavaslat el­fogadható-e vagy sem. Azt mondják, hogy a javaslat hivatva van a válságba jutott mezőgazdaságot^ megsegí­teni. Elismerem, hogy a mezőgazdasági terme­se*

Next

/
Thumbnails
Contents