Képviselőházi napló, 1927. XXX. kötet • 1930. június 26. - 1930. július 11.

Ülésnapok - 1927-418

Az országgyűlés képviselőházának A róság túlterheltsége okán is meglehetősen hosszú időn keresztül szokott lefolyni. Mármost azokon a területeken, amelyek a kötöttforgalom révén még az én szuperrevizióm alá tartoznak, a kilakoltatás, ha már ítélet alakjában esedékes volna is, még mindig nem hajtható^ végre, mert az illető kérelmezheti nálam a végrehajtás foganatosításának felfüggesztését, amit indokolt esetekben meg is szoktunk tenni. Azokkal a szívreható felszólalásokkal és aláfestésekkel szemben, amelyeket t. kéüviselő.társam szíves volt és szükségesnek látott itt előhozni . . . (Várnai Dániel: Hát még ha aláfestettem volna! — Zaj. — Halljuk! Halljuk! — Reisinger Ferenc: Nem is vállalkozott rá, mert a miniszter úr szívét nem lehet meghatni! — Zaj.) En azt hiszem, hogy Reisinger t. r képviselőtársamtól szívbeli ismeretség dolgában olyan óriási távolságban állok, hogy én az ő szívét, ő az enyémet megihatás szempontjából igazán nem ismerhetjük. (Reisinger Ferenc: En nem is vállalkozom rá!) Ennek következtében ilyen irányú megjegyzése teljesen indokolatlan. (Reisinger Ferenc: Egész tárgyilagos interpelláció volt!) Elnök: Reisinger képviselő urat rendreutasítom! Annyiszor figyelmeztettem már. hogy méltóztassék csendben maradni! Vass József népjóléti és munkaügyi miniszter: T. Ház! Ismétlem tehát, hogy a hozzám hétfőnként a főváros területén tényleg kilakoltatott állapotban levőkről beérkező jelentések azt mutatják, hogy a helyzet nem olyan súlyos, mint amilyennek itt festették, mert hiszen állandóan esik, csökken azok száma, akiket tényleg 'kihelyeznek lakásukból, úgyhogy az illető azután a nyomorúság okán vagy bármi más okból elhelyezkedni, fedél alá jutni nem tud. Statisztikából tudom megmutatni, évekre visszamenőleg, hogy ez a szám csökken. Természetesen vannak olyan időszakok, amikor más okokból felugrik ez a szám, átlagban azonban csökkenő tendenciát mutat. A dolog érdemére nézve azonban azt kérik a kormánytól, hogy adjon ki olyan rendeletet, amelyben felfüggeszti a bérnemftizetés okán való kilakoltatás lehetőségét. Ehhez a kormánynak nincs joga. Ilyen rendeletet a kormány nem adhiat ki. Az 1924. évi szanálási törvény, amely a lakásügyek rendezésére felhatalmazást adott 'd

f kormánynak, minden olyan területen megszűnt, amely területen a kormány már visszavonta a. megkötő rendelkezéseket. Erre a területre újból visszatérni többé joga nincs. Ilyen intézkedést tehát csak a törvényhozás tehetne külön törvény alapján. De nem merném ajánlani ezt a törvényhozás bölcseségének sem, sőt a nagyon t. szociáldemokrata, képviselő uraknak sem, mert abban a uillanathan, amikor a törvényhozás kimondaná, hogy olyan lakbérhátralék okán, amely hátralók munkanélküliség révén származik, nem lehet embereket lakásukból kihelyezni, a tőke építési kedve, amely . úgysem túlságosan nagy, teljesen megszűnnék, úgyhogy nemcsak munkaalkalom nem adódnék ezen a réven, hanem •a lakástermelés is teljesen véget érne. Tehát már csak ebből az okból sem lehetne ezt a kérdést így rendezni. Egyébként biztosíthatom a t. Házat, hogy amennyire az én hatásköröm kitérned, minden indokolt esetben meg kívánom adni a könynyítést, aminthogy megadtam eddig is* Indokolatlan esetekben ezután sem leszek hajlandó megadni semmiféle könnyítést, mert t. képviselőtársam állításával szemben tapasztalatok KÉPVISELŐHÁZI NAPLÖ. XXX. 18. ülése 1930 július 2-án, iszerdán. 163 alapján állíthatom, hogy nincs meg az a túlságosan nagy fizető készség egyes esetekben, amelyeik nem is nagyon ritkák olyanoknál sem, akik egyébként fizetési kötelezettségüknek tudnának eleget tenni, h ár nem mondom, hogy dúsan rendelkeznek anyagi javakkal, mindenesetre azonban annyi keresettel rendelkeznek, hogy lakbértartozásaiknak f eleget tehetnének. Itt tehát ez a szentimentális enyheség nem volna semmiképpen sem indokolt, mert odavezetne, hogy minél nagyobb méretekben tolulnának be az emberek abba a rétegbe, amely ilyen kedvezményt élvez. Végeredményében azután két rétegből állna az egész társadalom: az úgynevezett birtokosok felső néhány százából vagy ezréből és a milliókból, akik fizetni nem akarnak, merít fizetni elvégre senki sem szeret. Tisztelettel kérem, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: Az interpelláló képviselő úr a viszomválasz jogával élhet. Várnai Dániel: T. Képviselőház! Nem tudok egyetérteni az igen t. miniszter úrnak azzal az állításával, hogy a kérdés körül a helyzet, amit itt nem aláfestéssel, hanem ridegen előtártam, nem volna olyan aggodalomkeltő, mint amilyennek mondottam. Igen t. miniszter úr és í. Ház, ha nem volna a kérdés olyan aggodalomkeltő, mint amilyennek én tartom, méltóztassék elhinni, hogy nem hoztam volna ide. De a kérdés aggodalomkeltő, a helyzetben vannak bizonyos veszélyességi momentumok is. és ha látom ezt a helyzetet, kötelességemnek tartom, hogy itt előtárjam és kötelességemnek tartom, hogy a kormánytól ebben a tekintetben enyhítő intézkedéseket kérjek. A miniszter úr azt mondta, hogy nincs módjában rendelettel intézkedni. Nem vagyok tisztában a dologgal, de azt hiszem, hogy éppen a szanálási törvény ad módot a kormánynak arra, hogy a gyengébb gazdasági fél érdekében bizonyos törvényes intézkedéseket is rendelettel megváltoztasson. Ha a szanálási törvénynek ehhez az intézkedéséhez folyamodni módjában van a kormánynak, akkor ismétlem, módjában van a kormánynak a munkanélküliek érdekében is ilyen intézkedéseket tenni. Nem óhajtok az igen t. miniszter úrral vitáiba szállni abban a kérdésben, hogyha ilyen rendelkezést kiadna, két részre szakadna-e a társadalom, vagy nem: a birtokosokra és azokra, akik nem fizetnek. Állítom, igen t. miniszter úr, hogy senki sem csinál jókedvből bJázbéradósságot. Igen szörnyű és igen könyörtelen körülmények késztetik az embereket arra, hogy a házbérrel adósak maradjanak, mert hiszen előttük áll a példa. Látják a kilakoltatásokat és senki sem akar hajléktalan lenni. Tudom nagyon jól, hogy mindenki, aki teheti, az utolsó krajcárját is odaadja a háztulajdonosnak házbérre. Ha jön a házbérnegyed, felfokozódik a zálogházak forgalma, odavándorol sokszor az utolsó párna, az utolsó nélkülözhetetlen házicikk is, hogy a házbért fizethessék. T. Képviselőház! Sajnálattal kell bejelentenem, hogy a miniszter urak, a mknszterelnökhelyettes úrnak — bizonyára cum jure successions — válaszát nem vehetem tudomásul, de még nagyobb sajnálattal kell látnom azt az indokolást, amellyel visszautasító válaszát valóban aláfestette és amely valóban nem méltó ahhoz a pozícióhoz, amelyet betölt, (Nagy zaj és ellenmondások jobbfelől.) mert eben meg nem engedhető ridegséget látok szerencsétlen emberek sorsával szemben, amelyet azon a helyen én nem tudok megbocsátani. (Zaj.) 24