Képviselőházi napló, 1927. XXX. kötet • 1930. június 26. - 1930. július 11.

Ülésnapok - 1927-418

Í44 Àz országgyűlés képviselőházának 418. ülése 1930 július 2-án, 'szerdán. kor ez mindenesetre egy olyan ajánlat, amelyről beszélni lehet, és amely érdemes arra, hogy vele foglalkozzanak. Báró Prónay azutdn Balkányi révén engem magához kéretett és mi beszélgettünk erről az ügyről. S akkor, ha a t. báró úr meg fog bocsátani nekem, nem én vetettem fel a monopólium kérdését. Talán vissza fog emlékezni arra, hogy azt méltóztatott nekem mondani, hogy ezt csak monopólium alakjában lehet megoldani. Erre azt feleltem: ha pedig nem lehet inasképpen megoldani, mint monopólium alakjában, ha a mezőgazdaság boldogulásáról van szó* ha az ország vitális érdekéről van szó, akkor minden másnak félre kell állania és meg kell csinálni ezt a kivitelt ezen az úton. Hozzátettem azonban rögtön, hogy: azt .hiszem, hogy ezt az ideát a kereskedelem -bekapcsolásával jobban lehet megoldani. Ez volt a beszélgetés köztünk. T. Ház! Valamikor itt nyilvánosan azt mondottam, hogyha én tudnám azt, hogy az antiszemitizmus az ország érdekeit szolgálja, akkor én rögtön felcsapnék antiszemitának. Most is azt mondom, hogyha én tudnám, hogy Magyarország gazdasági érdekeit csak úgy lehet megmenteni, ha a kereskedők károsulnak, akkor igenis, azt mondanám, hogy a kereskedők érdekeit fel kell áldozni. Azt hiszem, ezzel nem adom fel azt az elvemet, amelyet mindig vallok, hogy a szabadkereskedelem és a szabadforgalom, és nem a kötöttforgalom az, amely az ország érdekét szolgálja. Ezzel nem érdemeltem meg sem azt, hogy báró Prónay engem itt a nyilvánosság előtt ,úgy állítson be, mintha én a monopólium barátja lennék, még kevésbbé érdemeltem meg azt, hogy az urak azt mondták: Áhá! Ahá! (Derültség a jobboldalon.) A dolog úgy nézett ki, mintha én azért tettem volna, mert províziót akartam volna keresni, (Felkiáltások a jobboldalon: Ki van zárva! Nem szorult rá!) vagy pedig arról van szó, hogy én nyilvánosan vizet prédikálok és titokban bort iszom. (Fráter Jenő: Ez a helyes! — Elénk derültség. — Br. Podmaniczky End're: Ahá! Áhá!) T. Ház! Én e nagy angol cég előtt kijelentettem, éppen úgy, mint ahogyan báró Prónay t. képviselő úrnak is rögtön kijelentettem, hogy természetesen remélem, hogy nem gondolnak egy pillanatig sem arra, hogy én ennél az üzletnél bár egy fillért is keresni akarnék; kijelentettem továbbá azt mind a két helyen, hogy ha ilyen propozicióval jönnek, akkor én mint ellenzék kénytelen vagyok azt a propoziciót megtámadni, annak ellenére, hogy a cég ajánlatát én küldtem oda. Ezt is kijelentettem, azt hiszem, hogy ezt nem fogja kétségbevonni. (Br. Prónay György: Nem is vontam kétségbe!) Én kénytelen leszek ezt megtámadni. Ha azonban hozzám jön, mint ellenzéki képviselőhöz egy ilyen ajánlat, hazaárulónak érezném magam, ha nem adnám tovább ezt az ajánlatot. Sőt, amikor láttam, hogy minden csendes marad, a pénzügyminiszter úrnak is szólottam, azután nem törődtem a dolgokkal, csak azt hallottam, hogy valami tárgyalás volt Londonban a követségen, de nem tudom, hogyan végződött, mert — mondom — tovább a dolgokkal nem törődtem. Azt az egyet azonban kérem méltóztassék megengedni, hogy leszögezzem: amit én mondok, azt úgyis gondolom, sohasem beszéltem máskép, mint ahogy tettem egész életemben. Azt hiszem, egy 70 éves multat nem lehet egy pillanat alatt megmásítani és nem lehet így odaállítani egy embert, aki tisztességesen a szabad forgalom mellett van és a szabad forgalom mellett marad mindaddig, mig felsőbb érdekek nem parancsolják azt, hogy esetleg ettől el kellene térni. Méltóztassék elhinni, abban a pillanatban, mihelyt a magyar mezőgazdaságot csak annak árán lehetne megmenteni, hogy a kereskedelmet kikapcsoljuk, akkor én — akármilyen népszerűtlen volna — a mellett volnék, hogy a kereskedelmet kapcsoljuk ki. (Jánossy Gábor: Helyes! El is hisszük! — Ménk helyeslés. — Br. Prónay György szólásra jelentkezik.) Elnök; Prónay képviselő úr mi címen kér szót? : Mit Br. Prónay György: Félreértett szavaim helyreigazítása címén. Elnök: A szó a képviselő urat megilleti. Br. Prónay György: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Egészen röviden kívánok Sándor Pál t. képviselő úrnak válaszolni. Nem szeretek személyes kérdésben felszólalni, nem is tettem eddig egy esetet kivéve, — nyolc esztendővel ezelőtt — és azóta személyes kérdésben nem szólaltam fel, de kénytelen vagyok Sándor Pál t. képiviselőtársam néhány kijelentésére reflektálni éppen olyan loyális formában^ mint amilyen loyális formában ő ezt tette. (Helyeslés.), mert úgy érzem, hogy közbeszólásomat ő félremagyarázta és nem szeretném, ha ez a, félremagyarázás közöttünk a képviselőtársi viszonyt bármifélekép érintené. (Helyeslés.) Én soha egy pillanatig Sándor Pál t. képviselőtársam igazmondását, jóindulatait és jóhiszeműségét nem vontam kétségbe. Az. amit Sándor Pál képviselőtársam előadott, fedi a_ valóságot. Ő teljes jóhiszeműséggel, teljes jóindulattal jött ezzel az ajánlattal és hívta fel a kormány figyelmét erre, kijelentvén azt, hogy ő távol áll ettől és ha szükséges, ha nem úgy oldják meg, ahogyan ő gondolja, fenntartja magának a cselekvési szabadságot, fenntartja magának azt, hogy a Képviselőházban ezt esetleg kritika "tárgyává tehesse. Egy pillanatig sem gondoltam és nem is gondolhattam arra, ismerve Sándor Pál t. képviselőtársam múltját, hogy ő esetleg ebből az üzletből, amelyre ő célzott, bármiféle proviziót is kaphatott volna (Ügy van! Ügy van!) távol állott tehát tőlem minden ilyen elgondolás, minden ilyen inszinuáció. Én Sándor Pál képviselőtársammal folytatott beszélgetésekből nem azt a konzekvenciát vontam le, mintha ő a monopóliumnak barátja lenne és ezt megerősítem itt is, hanem mi igenis, bizalmasan beszélgettünk ezzel a kérdéssel kapcsolatban nem egyszer, hanem talán kétszer is négyszem közt. — emlékszik t. képviselőtársam — egyszer hosszasabban itt a' kupolacsarnokban és ott vetődött fel ez ^a kérdés, hogy ha a mezőgazdaság érdeke kívánja, akkor nem zárkózik el képviselőtársam attól, hogy kiviteli monopólium létesíttessék, (Sándor Pál: De akkor is a kereskedelem bevonásával!) mert én mindig azt mondottam: nem tudom elképzelni ennek a kérdésnek a megoldását máskén. mint monopólium alapján. (Sándor Pál: így mondotta!)) Ténybeli tévedés tehát köztünk nincsen. Én megerősítem azt, amit a t. képviselőtársam mondott: az úgy van, de azt állítom, hogy igenis, bizonyos előfeltételezések és bekövetkezések mellett t. képviselőtársam is lehetőnek tartja & kiviteli monopóliumot. Csak erre akartam én célozni anélkül, hogy bármiféle olyan színezetet akartam volna imputálni felszólalásomnak, amely közelről érinthette volna t. képviselőtársam, múltját és esetleg bármiféle olyan imputáció-