Képviselőházi napló, 1927. XXX. kötet • 1930. június 26. - 1930. július 11.

Ülésnapok - 1927-418

Az országgyűlés képviselőházának íl8. ülése 1930 július 2-án, szerdán. 141 tassék saját felszólításával is alkalmat adni a közbeszólásokra, (Derültség.) Reisinger Ferenc: Azt hiszem, ez egy egészen új szempont ugyebár, hogy a boletta árával is korántsem teszi ki a mostani ár a régi 30—32 pengős búzaárat. Akkor miért igyekezik a kormány gondoskodni ebben a javaslatban — a kiszivárgott híreik szerint — egy- és kétfilléres búzaáremelésről is. Méltóztassanak feleletet adni erre, hiszen még mindig indokolt volna a kenyérár letörése. Még mindig óriási plusz "martad itt az árdifferenciából. Valamit kell tenni. (Zaj.) Legkevésbbé látok garanciát erre vonatkozólag Vass miniszter úr ceglédi piaci kijelentésében. Mert Vass miniszter úr volt az, aki nekünk már az ország színe előtt különböző kijelentéseket tett, (Farkas István: Ö nagy ígérő!) többszörös ígéreteket, nagy ígéreteket, amelyeket azután egész játszi könnyedséggel és az őtőle megszokott' lakonikus rövidséggel: — «Nem!» — megtagadott. (Zaj.) Itt a Házban tagadta meg előbbi ígéreteit a népjóléti miniszter úr s a népjóléti miniszter úrtól megszoktuk azt, hogy gondoskodik az egész kapitalistavilág támogatásáról, a házbérek helyreállításáról és mindenről. (Szües István: Még most sem tette szabaddá a laikusokat Budapesten!) Elnök: Ne méltóztassék a tárggyal összefüggésben nem álló részleteket idehozni. (Zaj a jobboldalon.) A szőnyegen lévő javaslatról méltóztassék beszélni. (Perlaki György: Ügylátszik, a félórát mindenáron iki akarja húzni! — Farkas István: A lakás- és boltbérek felszabadítása is drágítást idéz elő, s ez idetartozik!) Reisinger Ferenc: En tehát a magam részéről ezt a garanciát nem fogadhatom el. nem látom egészen elfogadhatónak, megbízhatónak; félek tőle, hogy a kenyérárak ezen egységespárti leleplezések, kormány-leleplezések után is emelkedni fognak. Most ^szeretném a rendelkezésemre álló idő alatt bírálni a rendeletet. (Zaj.) Érdekes szempontok merülnek itt fel a termelés, a gazdaközönség tekintetében is. Ezt a törvényjavaslatot a magam részéről egészen másképpen bírálnám el, ha, azt látnám, hosy ez a törvényjavaslat, ha törvény lesz. elősegíti a kivitelt, de most éppen ennek ellenkezőjét látom. Ennek a törvényjavaslatnak már is^mutaikoztak a közgazdasági életben súlyos hatásai- (Zaj jobbfelől.) Már is mutatkoztak ^súlyos^ jelenségek hatásai. Ezelőtt, így aratásélőtti időben a gazdaközönség már eladott búzát. Nem beszélek azokról a tőzsdeakciókról, (Perlaki György: Kényszereladások!) azokról a közönséges földmíves-ügvekről beszélek, amelyek a vidéken annvira elterjedtek és elkerülhetetlenek. Nem a tőzsdei manipulációkról szólok. A gazdaközönség már adogatta el a búzát. (Perlaki György: Kényszerből!) Kényszerből, de méltóztassék megengedni, képviselő úr. nagyon sokszor jobban járt. ha eladta airatás előtt kényszerből^ a termését, minthogy ha hallgatott az önök irányítására, hogy ne adna el a búzát és a nyakán maradt a. búza, mint ahogv az két esztendővel ezelőtt történt- (Perlaki György: Ilyen irányítás nem volt!) Ha kényszerből is történt, szük«ége volt arra a pénzre. Azok a bérlők panaszkodnak j nekem a miatt, hogy ott állnak az aratók és a különböző munkások, akiket fizetni kellene, hoe-y máskor könnven tudtak magukon segíteni, mert eladtak búzát, de most nem tudnak eladni e^y szem búzát sem. Miskolcon is mee-- I jelent ezelőtt néhánv hónapnál (Zaj jobbfelől. j — Halljuk! Hallmk! a szélsőbalnldalon.) a berlini Osthandel-Gesellschaft gabonakereskedőcég, kibérelt raktárakat, azután lassan, csendesen — főként ugyan várakozó álláspontra helyezkedett — megkezdte a vásárlásokat. Amikor a boletta-javaslatot beterjesztették, akkor ez a külföldi cég kifizete a raktárbérletet előre, a megvásárolt kismennyiségű gazdasági terményeket kifizette, csomagolt és itthagyta Magyarországot. (Perlaki György: De mennyiért vásárolta össze, ez a kérdés?!) Arról nem győződtem meg, hogy mennyiért vásárolta össze, én ezt nagybérlőktől hallottam. Ismétlem, magam nem győződtem meg róla, de olyan nagybérlőktől hallottam, akik panaszkodtak, hogy most nem tudnak semmiképpen pénzhez jutni és nagyobb bajban vannak, mint hogyiha egy bizonyos mennyiségű búzát még talán áron alul is eladtak volna. Mert hiszen könnyű önnek beszélni, képviselő úr, aki nincs -benne ebben a bransban. Ön kap hitelt a budapesti bankban, megvan az összeköttetése; annak a bérlőnek, aki egyébként is meg van terhelve, nincs más módja a pénzszerzésre, annak, igenis, jól esett, hogy volt egy tőkeerős külföldig cég, amelynél, ha nem is egészen megfelelő áron, aprópénzhez juthatott, ahhoz, hogy a további munkálatokhoz szükséges tőkét megszerezhesse. Végeredményben — méltóztassék megengedni ^— nem az ipari munkásság szempontjából előadott aggály ez, amit most elmondottam. Az én felfogásom szerint ez a javaslat az eddig elmondottakon kívül nem mozdítja elő a kivitelt, már pedig a javaslatnak egyik nagyon súlyos indokolása volna, ha azt lehetne ráfogni, vagy azt lehetne róla elmondani, hogy a kivitelt elő fogja mozdítani. De én átnéztem ezt a javaslatot és ebben egy betűt sem találtam olyat, amely a kivitelt előmozdítani volna hivatott. (Zaj. — Elnök csenget.) Igen t. Képviselőház! Szerettem volna, ha az eddigi felszólalásokban a helyett árpolitikai vagdalkozás helyett, amelyet például Berki Gyula képviselőtársam felénk indított, inkább szakszerű és megnyugtató felvilágosításokat kaptam volna abban az irányban, hogy az adminisztráció, az ellenőrzés nem lesz itt ennél az ügynél rettenetesen túltengő. Megállapításom szerint az adminisztráció ennél a kérdésnél sokkal nagyobb lesz, mint ahogyan azt a kormány és a javaslat védelmezői bevallják. Ha jól emlékszem. G aal Gaston képviselő úr szintén utalt erre a kérdésre. (Zaj a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Reisinger Ferenc: Tiszta képtelenség itt beszélni, nem érdemes egy szót szólni ebben a Házban, Örökké ordítanak, az általános tereferével túlkiabálnak. (Rothenstein Mór: Nem érdekli a jobboldalt! Már ők elhatározták, hogy megszavazzák! — Br. Podmaniczky Endre: Ügy van! Igaza van!) Elnök: Csendet kérek. Rothenstein képviselő urat is kérem, maradion csendben. (Jánossv Gábor: Halljuk a szónokot!) Reisinger Ferenc: A javaslat egyáltalában •nem nyugtat meg abból a szempontból, bogy az adminisztráció nem lesz túlméretezett. Nem tudom tisztán megállapítani, azt hiszem, képviselőtársaim sem tudták megállapítani, és senkinek sem sikerült megállapítani, hogy milyen mértékű, milyen irányú lesz az ellenőrzés. A javaslatban, amint Gaal Gaston képviselőtársam I tette, én is összeszámoltam... (Folytonos zaj a \ jobboldalon.) Elnök: Ismételten figyelmeztetem a jobboldali t. képviselő urakat, maradjanak csendben. Ha a beszélgetések^tovább tartanak, kénytelen leszek az illető képviselő urakat névsze* 21*