Képviselőházi napló, 1927. XXX. kötet • 1930. június 26. - 1930. július 11.

Ülésnapok - 1927-418

124 Az országgyűlés képviselőházának J { 18. ülése 1930 július 2-án, szerdán. mert a kötött gazdálkodási rendszerre való átcsúszáshoz nemcsak törvényhozási és kor­mányintézkedések kellenek, hanem kell bizo­nyos mértékű közvélemény abban a tekintetben is, hogy azok a rendelkezések szükségesek. Láttuk azt, hogy akkor, amikor igen fontos államérdekek indokolták meg a kötött gazdál­kodási rendszer bevezetését, akkor sem lehetett azt kifogástalanul és megfelelően keresztül­vinni. Ma pedig, tíz évvel a háború befejezése után és nyolc évvel a kötött gazdálkodási rendszer teljes megszűnése után, sem a hivata­los tényezőkben, sem pedig a nagyközönségben nincs meg az a lelkület, amely lehetővé tenné a kötött gazdálkodási rendszernek a keresztül­vitelét. Erre vonatkozólag engedtessék meg nekem, hogy rámutassak ^ egy nagy tekintély­nek a véleményére. (Halljuk! Halljuk!) Méltóz­tatnak tudni, fiogy a kötött gazdálkodási rend­szert a szükség következtében kétségtelenül a legtökéletesebben 'már a maguk általános lelki és néppszichológiai a következtében is a néme­tek valósították meg. Már most a német mezőgazdaság, különösen a rozstermelés tekin­tetében, hasonló nehézséggel szenved, mint a magyar. Es mit látunk? Azt, hogy a rozster­melésen való segítés gondolatával foglalkozó német kormányzat egvik legkiválóbb tagja, Diettrich, volt közélelmezési és földmívelés­ügyi miniszter és csak egy hete pénzügy­miniszter, azt mondja, hogy egyáltalán nem lehet gondolni arra, hogy a rozsfogyasztást hatósági intézkedésekkel szükségszerűen — Zwankwirtschaft módjára — lehessen tovább­fejleszteni és keresztülvinni: «wegen der damit verbundenen Corruption». T. Ház! Ha tehát az alapos és lelkiismere­tes német azt mondja, hogy ez csak eorrupcióra vezet, de nem vihető keresztül, akkor mi, akik ilyen rendszerbe megközelítőleg . sem tudunk beleilleszkedni, mint a németek, egyáltalán nem volnánk képesek ennek a megvalósítására. Ez a hitem és meggyőződésem, azért gon­dolom azt, hogy ez a törvényjavaslat azon kereten belül fog maradni, amelyet szorosan véve a törvényjavaslat rendszere magában foglal és ha akadna itt valaki, aki tovább akarna menni a kötött^ gazdálkodás felé, majd rátér arra a koncepcióra, amelyet én voltam bátor megjelölni. Hiszen még a törvényjavaslat 5. fejezeté­nek 55. §-ában a rozskeverésre vonatkozó ren­delkezésekkel szemben is úgy áll a dolog, hogy mi elhatározzuk, de nem vagyunk anyira gya­korlatiak, hogy azokra a nehézségekre gon­doljunk, amelyeket ugyancsak Diettrich ki­fejez e tekintetben, mikor azt mondja, hogy a kötelező rozskeverést elrendelni nem lehet, mert nem lehet megvalósítani, mondja ő, há­romezer kismalom ellenőrzését. Itt vannak bizonyos határig menő rendelkezési lehetősé­gek, ezek a határok azok, amelyek közé lett beszorítva ^végeredményben a változásoknak -a variációjába^ ez a törvényjavaslat. Ilyen ér­telemben magában foglalja a mezőgazdaság­nak a búza és a rozs piacra kerülő mennyi­sége után való 3 pengős kedvezményt, és ma­gában foglalja az ennek megfelelő fedezetet. Ilyen értelemben ^ lesz maid hivatott a gyakor­latban megnyilvánulni ez a javaslat és be­bizonyítani azt, hogy mennyiben felelhetnek meg a hozzáfűződő várakozások vagy sem. Meggyőződésem szerint senki sem olyan sze­relmes ebbe a javaslatba^ hogy az esetben, ha szüksége merül fel, ne változtathassunk rajta, ez a további tapasztalatok által megfelelőbb­nek talált módozatokkal helyettesítve legyen. -Ezt szolgálja az én határozati javaslatom. A magam részéről a törvényjavaslatot elfo­gadom és kérem határozati javaslatom elfoga­dását. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Elnök: Az ülést 10 percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Szólásra következik? Gubicza Ferenc jegyző: Gróf Hunyady Ferenc! Gr. Hunyady Ferenc: T. Ház! Amikor eb­ben a szokatlanul látogatott délutáni ülésben felszólalok. — azt hiszem, objektíve megálla­•píthatom, hogy ez a délutáni ülés szokatlanul látogatott — mégis azt kell mondanom, hogy én ezentúl ebben a Házban már ' csak saját lelkiismeretemnek és a képviselőházi Naplónak fogok beszélni^ mert véleményem szerint ér­rr °Skel, meggyőzéssel eredményt elérni nem lehet. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ipaza van!) Hiszen ha Gual Gaston t. képviselőtár­samnak monumentális fejtegetése elhangozha­tott úgy, hogy annak a törvénytárban nem lesz semminemű konzekvenciája, akkor én nem érzem, hogy nekem olyan képességem volna, hogy akármilyen érvvel is meg tudnám változtatni a t. többség felfogását, amely tar Ián nem is az ő tulajdon felfogása, hanem konzekvenciája egy magasabb álláspontnak. (Zaj jobb felől.) Az a ténykörülmény, hogy a keresztény gazdasági pártból kiléptem és mint párton­kívüli képviselő teljesítem alkotmányos köte­lességemet, nem jelenti azt, mintha minden esetben okvetlenül ellenzéki 'állásfoglalásra volnék kényszerítve; ellenkezőleg: független­ségem birtokában minden egyes törvényjavas­latot a legnagyobb lelkiismeretességgel akarok megvizsgálni (Helyeslés bálfelől.) és amennyi­ben bármelyik törvényjavaslatnál vagy ren­delkezésnél a kormány intencióit helyeselni tudnám, sohasem fogok habozni teljes férfias nyiltsággal mellette állást foglalni. Ennél a törvényjavaslatnál is ki kell je­lentenem, hogy két szempontból teljes elisme­réssel adózom a kormánynak. Először is azért, m&rt végre egyáltalában elhatározta magát arra, hogy valamit tesz és még hozzá elég széles mederben, nagy koncepcióval nyúl hozzá a kérdéshez, másodszor pedig azért, mert éppen a mezőgazdasági népesség sanyarú sor­sán akar enyhíteni. Elismerésemet fejezem ki azért, mert Cili H. helyes felismerés vezeti a kormányt, hogy a magyar nemzet gazdasági válságát csak a magyar föld válságának meg­szüntetésével lehet enyhíteni, csak ezzel lehet rajta változtatni. (Kun Béla: Evek óta erre figyelmeztettük a kormányt!) Ha a t. Ház elé terjesztett törvényjavaslat rendelkezéseit bírálom, akkor a magam meg­lehetősen súlyos aggályait nem hallgathatom el. Nem az egész törvényjavaslattal szemben vannak kifogásaim. Ennek a törvényjavaslat­nak vannak olyan részei, amelyeket elég jók­nak tartok, — például a búza-jelzálog kérdése — és vannak olyanok, amelyeket legalább kipró­bálni érdemes, mint például a tőzsdei forgalom­ban a spekulációra vonatkozó rész. Az úgyneve­zett bolettarésszel szemben azonban a magam aggályait hangoztatni kötelességemnek tartom. (Helyeslés bálfelől.) Készségesen elismerem, hogy ennek a kérdésnek nem vagyok szak­embere. En csak mint man of street, mint az utcán járó ember a nagyközönségben meg­nyilvánuló véleményt tudom hangoztatni, ki-

Next

/
Thumbnails
Contents