Képviselőházi napló, 1927. XXX. kötet • 1930. június 26. - 1930. július 11.

Ülésnapok - 1927-418

Az országgyűlés képviselőházának 4-18, ülése 1930 július 2-án, szerdán. 105 rok valamit, de egyet nem értek, hogy én úgy mutatkozzam be, mintha nem akarnék valamit, de azért úgy csinálom meg azt a javaslatot, mintha

r akarnám. (Sándor Pál: Nagyon jó!) És miután ennél a javaslatnál olyan jelenségeket látok, hogy már a bizottságban téliesen kivetkőztették a tőzsdetanács megfelelő javaslatai alapján eredeti alakjából, s a sajtóból arról ^Hesülök^ hogy a még" meglevő részeket, a tőzsdetanács úiább fellépése folytán a kormány itt a plénum előtt f ogia^ előttem ismeretlen ^ változtatásokkal formájából kivenni, a végén azt hiszem, oda fogunk kilyu^ kadni ezzel a javaslattal, hogy tulajdonképen csináltunk valamit, amiben azonban semmi nines. r Már_ most rátérek kifogásaimra ennek a törvényiavaslat-konglomerátumnak 1. és 5. fejezete ellen. Mindenekelőtt vissza kell térnem e~r bizonyos kis történelmi előzményre, mert a team api nap folyamán azt kellett tapasztalnom, hop'v a többségi pártot, bizonvos mértékben cserbenbao-vta az emlékező tp.betsége. Nagyon jól méltóztatnak emlékezni ennek a törvénviavaslatnak előzményeire. Röviden rekanitulálom úgy. a.hogv én tudom. Mint méltóztatnak tndni, körülbelül egy hónanpal azelőtt kaptunk meghívókat a gazdatársadalmi szervezetek vezetői a miniszterelnök úrtól a kereskedelemügyi* minisztériumban megtartandó ankétra, ahol a kormány elsősorban is velünk, gazdatársadalmi vezetőkkel kívánta megbeszélni azokat az intézkedéseket, amelyeket a földmívelés fel segítésére a maga részéről^ szükségesnek tart. Négy napon keresztül tanácskoztunk a kereskedelemügyi minisztérium nagytermében. Maga a miniszterelnök úr elnökölt ezeken a tanácskozásokon. Nagy vonásokban jelezte azokat az intézkedéseket- illetve azokat az irányelveket, amelyeket a kormánv ennél az akciónál követni kíván. Hozzászóltunk sokan pro és kontra. Azzal váltunk el, hogy a miniszterelnök úr kijelentette, hogy az itt elhangzottt óhajoknak, kívánságoknak és kifogásoknak stb., stb. figyelembevételével fogja azután a kormány végleges álláspontját megalkotni és a képviselőház elé terjeszteni. Konstatálni kívánom, hogy ezeken a tárgvalásokon bolettáról, vagy csak valami ehhez hasonló intézményről még csak távolról sem volt szó. Beszéltünk ott egészen másokról, amiket itt nem akarok feltárni, mert hiszen diszkréció mellett folytattuk a tárgyalásokat, de azt konstatálni kívánom, mint negatív dolgot, hogy a bolettának ebben az időben még csak az ideája sem merült fel. Utánunk, a gazdaérdekképyiseletek után következett a kormány folytatólagos tárgyalása most már a kereskedelmi és a gyáripari érdekeltséggel. Ezeken a tárgyalásokon merült fel először a boletta eszméié, amelyet — hogyan, hogyan nem — legalább a sajtóközlemények után ítélve, mert hiszen csak abból szerezhettünk róla benyomást, a kormány, legalább^ is a földmívelésügyi minisztérium államtitkára — így volt a sajtóban beállítva — a legnagyobb szeretettel tett magáévá és ezt az ideát rögtön felkarolta. Nem is tudtunk tulaj donképen a boletta lényegéről, csak annyit, amennyit a sajtó leközölt. Ekkor volt az appropriációs vita. Az^ appropriációs vitában mint szónok felszólalván, éppen a sajtóközleményekre támaszkodva, a sajtóban közöltek alapján már akkor óva intettem a kormányzatot, hogy ezt a boletta-javaslatot elfogadja, már akkor rámutattam a bolettajavaslat bizonyos hátrányaira, amelyek nézetem szerint a javaslat helyes, vagy helytelen voltát abszolúte eldöntik. Az cgységespárt is csak ezekből a sajtóközleményekből s részben talán az 'én felszólalásomból nyert tudomást erről a tervezetről, amely akkor még mint ködös tervezet szerepelt. Az kétségtelen — azt hiszem, az egységespárti képviselő urak sem fogják mint tényt letagadni —, hogy ez ellen a tervezet ellen a legmesszebbmenő ellenszenv nyilatkozott meg az egész egységespárt részéről, (Botlik József: Az őrlési jegy miatt!) vagy legalább is az egységespárt túlnyomó részéről a folyosón. A sajtóban nyilatkozatok, cikkek jelentek meg. (Zaj.) Akkor még az őrlési jegyről nem volt szó — ne méltóztassék öszszekeverni a dolgokat; akkor még csak a bolettáról volt szó, semmi egyébről. (Zaj. — Egy hang a jobboldalon: Nyolc pengőről!) 15%-ról volt szó és bolettáról; ez volt a két ugrópont. Később jött azután az őrlési rendelet és a 8%. (Zaj jobbfelől.) Méltóztassék egészen nyugodtan meghallgatni, abszolút tárgyilagosan, a történelmi igazsághoz híven fogom

r a dolgokat elmondani. Szóval a folyosókon határozottan npp-v ellenszenv volt; de nemcsak ia folyosókon, hanem az egész országban. A sürgönyök áradata árasztotta el a képviselő urakat az ipartestületek, falusi olvasókörök, gazdakörök részéről; mindenünnen az egész vidékről tiltakoztak ez ellen a terv ellen és kérték a képviselő urakat, hogy foglaljanak ellene állást. (Zaj a jobboldalon.) Lehet, hogy t. képviselőtársam nem kapott, azonban méltóztassék a többit megkérdezni; én tudok olyan kormánypárti képviselőről is, aki egy napon 37 sürgönyt kapott. Akkor ínég mindig az appropriációt tárgyaltuk és semmi mást. A kormány látta ezt az ellenhatást, látta azt, hogy a képviselők nagy része is jogos aggodalommal van eltelve a holetta-rendszer ellen. Hiszen Neubauer igen t. képviselőtársamnak nagyon szép, nagyon tanúságos és igazán a dolog érdemét teljesen kimerítő két cikkből álló cikksorozatát olvastam a Pester Lloydban. Akkor pedig az őrlési jegyről még egyáltalában szó sem volt és csak arra mutatott rá, hogy, ha a boletta-rendszert behozzák, miután az a kötött gazdálkodás első lépése, — ugyanerre mutatott rá Erdélyi t. képviselőtársam és barátom is cikkében — ennek feltétlenül az kell, hogy a következménye legyen, hogy a kormány a kötött gazdálkodás terén egy lépéssel tovább kénytelen menni, mert olyan tilalmi eszközökhöz lesz kénytelen folyamodni a szerinte történt visszaélések meggátlására, amelyek a kötött gazdálkodásnak 100%-ig való behozatalát jelentik. Ekkor történt azután az, hogy itt a Házban egy rögtönzött minisztertanácson — Bethlen István gróf távollétében Vass miniszter úrnak, mint miniszterelnök-helyettesnek elnöklésével tartottak rögtönzött minisztertanácsot — honnan, honnan nem, azt már nem tudom, valószínűleg szót fogadtak Neubauer t. képviselőtársam cikkének; felmerült az őrlési jegy, mint újítás. A már kinyomatott régi bolettaj avaslatot vissza kellett vonni, nem lehetett aznap szétosztani, pedig niár arról volt szó, íhogy aznap megkapjuk, mert a rögtönzött minisztertanács után annak megváltoztatásával új javaslatot kellett kinyomatni és a képviselők között szétosztatni. Ekkor kapcsolódott tehát bele a kérdésbe az őrlési jegy. Miután azonban az őrlési jegy abban a meztelenségében, ahogyan az a javaslatban benne van, újabb,