Képviselőházi napló, 1927. XXX. kötet • 1930. június 26. - 1930. július 11.

Ülésnapok - 1927-418

102 Az országgyűlés képviselőházának toliter jóminőségű bor, legnagyobbrészt ^százalékos, 13 fillérért kelt el. Ilyen viszonyok között a szőlősgazdák természetesen elkeseredettek, pedig ők elég sok munkáskezet foglalkoztatnak. Maholnap mindinkább nagyobb súly fekszik a szőlősgazdákon és a gvümölcsösökön, mert a szántóföldeken a traktorok és egyéb gépek mindinkább szaporodnak, úgyhogy mindig kevesebb munkásra van szükség. A szalősgazdaságban azonban ezeket "feevésbbé lehet kihasználni, tehát itt- 260.000, közel 300.000 munkásról van szó. A szőlősgazdák legtöbbjének - nincs búzaföldje, a lisztet vagy a gabonát kénytelen tehát megvenni, megdrágítva a bolettával. Akár kosztot ad a munkásnak, akár konvenciót, lisztet, búzát kell vennie, tehát a rezsije itt megvan. Az van a törvényjavaslatban, hogy az egyik mezőgazda^ a másik mezőgazdának tulaj donilag átruházhat gabonát boletta nélkül. Szó volt róla, és mi, 'szőlőskerületeket képviselő képviselők beszéltünk is erről, hogy valamit kellene csinálni, hogy a szőlősgazdáknak is legyen valami előnyük. Ez azonban nehéz kérdés és e pillanatban nem tudok mit javasolni, mert azt a gazdát nem lehet kényszeríteni arra, hogy ha én odamegyek hozzá azzal, hogy szőlősgazda vagyok, ennyi holdam van, ennyi gabonát adjon nekem boletta nélkül. Ezt valahogy úgy kellene megoldani, hogy az illetők bizonyos^ mennyiségű bolettát kapjanak és azzal azután vásárolhassanak ; így az állaim adná meg ezt a kedvezményt. Ezt a kérdést nagyon ajánlanám a földművelésügyi minisztérium képviselőjének, ha itt volna. Fontolj álk meg ezt a kérdést, hátha imégis tudnánk a szőlősgazdákon ebben a tekintetben könnyíteni. Akkor mondhatnánk nekik, hogy értük is történt már valami. Akkor sokkal könnyebb volna a helyzet mint most, amikor tulajdonképpen mindig csak Ígérgetünk. Azt mondották, hogy az új községi törvényjavaslatban már van valami felvéve a iszőlősök érdekében, de ezt még tudtomimal nem látta senki, legfeljebb a legbennfentesebb emberek. Jó volna, ha már egyszer köztudomásra hoznák, vagy benyújtanák a javaslatot, hogy lássunk valamit a szőlősgazdáik érdekében. (Ügy van! Ügy van! a közében.) Annyi

val is' inkább kell ezzel foglalkoznunk, mert én nagyon helyeslem azt, hogy a pénzügyminiszteri uni juttat valamit a gazdáknak. Nem irigylem tőlük, szükségük van reá. Elismerem, hogy itt van az a 7 és fél százalékos hitel, amelyet most ikaptak, illetőleg csak kaptak volna, mert a legtöbben^ nem vehették igénybe. Nem tartozilk ide a részletek isimertetése, de a hizlalása hitel, a barom fáhá tel stb. mégis csak a mezőgazdaság^ részére adatott, a szőlősgazdák részére hasonló kedvezményeket nem látunk. Amikor ezekről beszélünk népgyűlésen, akkor azt kiabálják, ha ezek: ' ikaptaJk, miért nem kaptunk mi? Mit mondjunk erre? Azt mondjuk, hogy ti vagy tok a magyar állam mostohagyermekei, szőlősgazdák, pedig ha kipusztulnák a szőlők, akkor az egész Alföldet elborítja a homoik. A gazdáknak megvan még az a kedvezményük is, hogy 58 pengő adóig, vagy nem tudom meddig, — mert ez csafe érintve van a törvényjavaslat indokolásában, az első törvényjavaslatéban, a második indokoláséban már nincs benne — elengedik az adót. Azután óik végre is boletta nélkül őrölhetnek, mert felhasználhatják a hole tt át, ehá bizonyos előnyeik vannak s ezeket az előnyöket át kellene vinni a többire is. Ami az iparosokat illeti, ezeket tegnap itt U IS. ülése 1930 július í-án, szerdán. a pénzügyminiszter úr szóvá is tette, mert felhozta valaki, hogy 7000 iparos dolgozik egy segéddel. Ö azt mondotta, hogy az országban 80.000 iparos van és ez a napokban benne is volt az újságban, hogy 7000 iparos van Budapesten. Elhiszem, hogy a vidéken 80.000 van. Olyan információt kaptam — azt hiszem, több képviselőtársam is megkapta — az ipartestületektől, hogy ők ezti nagyon veszedelmesnek tartják, mert ez arra fogja a sok gyenge iparost kényszeríteni, hogy elbocsássa a segédjét és így okvetlenül szaporítani fogja a javaslat a munkanélküliek számát. Az iparosok maguk mondják, hogy ez nagyon veszedelmes játék. Próbáljon az állam másképpen segíteni az iparosokon, nem pedig így, mert ők majd munkájukkal tudnak segíteni magukon. Nem akarom megmondani, hogyan és miként lehet rajtuk segíteni, nem akarom az államtitkár urat tanítani, hogyan fogja meg a dolgot, de azt mondom, hogy ez az alap az iparosokat nem segíti, ezeket nem fogja kielégíteni, ha ez a javaslat törvényerőre emelkedik. Mindenesetre kifogásolom azt, hogy azzal szemben, hogy az első javaslatban meg volt állapítva a boletta maximuma 3 pengőben, most már meg van adva a felhatalmazás a kormánynak, hogy joga van .ezt bármikor felemelni. Ezt nem tartom helyesnek. Maradtunk volna meer az eredeti törvényjavaslat mellett, ahol ez fixírozva van és ha csak szükség van reá, akkor legven meg az országgyűlésnek az a joga, hogy ezt felemelje. Itt felemlítem, hogy az 5 §. 2. pontja ezt mondja (Olvassa): «A malom az általa nem vámőrlésben megőrölt gabonamennyiségnek megfelelő gabqnalevelet az alapnak ellenérték nélkül beszolgáltatni iköteles.» A inalom őrlésre kap gabonát és azt csak bolettával hozhatja forgalomba, vagy pedig vesz gabonát. Ha vesz, akkor oda kell adni a bolettát annak, akitől veszi, a malomnak tehát nem lesz bolettája. Talán ez csak úgy véletlenül maradt meg a törvényjavaslatban. Vannak azután igazságtalan dolgok. Az 1. §. azt mondja (Olvassa:) «Búza, rozs és kétszeres (továbbiakban gabona) tulajdonjogát a jelen törvény életbelépése után akár visszterhes, akár ingyenes jogügylettel csak gabona jegy kíséretében szabad átruházni. A malmoknak, a kereskedőknek van egy kis gabonájuk, amit megvettek. Hónapok óta tulajdonuk és mégis a törvény ezzel ellentétben azt mondja, hogy ezeket leltározni kell június 30-áig, amint^ az a törvényjavaslatban benne is van. Ezután meg kell váltani a gabonajegyet. Az indokolásban az van, hogy ezek a gabona drágulása folytán valami előnyökhöz jutnak. Ez a magántulajdonnal annyira ellentétben áll, hogy igazán nem tartom helyesnek. Ha azt látta volna a t

% kormány, hogy az utóbbi időben tömeges vásárlások vannak nyerészkedés céljából, akkor mondhatta volna, hogy összeszedték^ a gabonát. Ez azonban nem történt meg, megállt minden üzlet hetek óta. Ez annyira igazságtalan, hogy az illetékes körökben méltán kelt meglehetős feltűnést és elégedetlenséget.^ Itt, van. azután egy nehéz kérdés: a haszonbérlet kérdése. A bizottsági ülésen úgy lett elintézve — amennyire figyelemmel tudtam kísérni a tárgyalásokat —, hogy Bud miniszter úr azt mondotta, hogy a kormánynak módjában áll rendeleti úton intézkedni abban j a tekintetben, hogy a boletta a bérlőt illesse. ! Ezt sem tudom megérteni, 'mert vannak olyan bérlők, akik gabonával fizetnek; ez világosan