Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.

Ülésnapok - 1927-402

84 Az országgyűlés képviselőházának rain belüL hogy megerősítsük a mi népünket gazdaságilag is, hogy műveltsége tökéletes legyen. Gróf Széchenyi István állította fel azt a tételt, hogy egy nemzetnek gazdagsága aboan rejlik, hogy minél nagyobb a müveit emberek sokasága. A mi falusi népünket különösen iparkodnunk kell minél nagyobb műveltségihez juttatni. Az általános titJkos választójog elvét meg kell előznie az általános műveltségnek. (Ügy van! jobbfelöl.) Én nem féltem a nemzet sorsát attól a néptől, .amelyben általános a műveltség. Az angol nemzet, amelynek műveltség-e le a legalsó néposztályokig tökéletes, egészen máskép bánik a titkos választójoggal, mint egy nemzet, ahol — mint például mondjuk Romániáiban vagy másfelé — a nép .uég a műveltségnek azon a színvonalán nincsen. Hiszem, hogy a magyar nép is eléri a műveltségnek ezt a határát, de addig is mindent meg kell tennünk, hogy a falusi népesség Körében is fokozódjék a műveltség. Már a bizottságban teljes elismeréssel adóztam a kultuszminiszter úrnak az alföldi és tanyai kultúra tekintetében véghezvitt nagy munkájáért. (Helyeslés jobbfelől.) Magam is azok között voltam, aki sürgettem annakidején ezt a kultúrmunkát. Most pedig jelentkezem, mint dunántúli képviselő, mint a viszonyoknak szemlélője abban az irányban, hogy ezt a nagy kultúrmunkát méltóztassék a Dunátúlra, az ős magyar kultúrának vidékeire is kiterjeszteni. (Helyeslés jobbfelől.) Azok az apró kis falvak, apró felekezetek, amelyek már 50—100 évvel ezelőtt, vagy még hosszabb idővel ezelőtt eleget tettek kulturális kötelességüknek, saját erejükből építették fel apró iskolájukat, a szűk viszonyok között nem tudják az omladozó iskolaépületeket fenntartani vagy újra felépíttetni. A dunántúli emeli iskoláknak újraépítésére hívom fel a kultuszminiszter úr figyelmét, ott, ahol arra szükség van. Nem akarom itt bővebben vázolni, hiszen a miniszter úr legjobban tudja, hogy vannak bizony már falvak, ahol életveszélyes az iskolába járás, úgy Veszprém megyében, mint Zalában, mint Győr vármegyében nagyon sok ilyen iskola van. Tudom azt is, hogy a költségvetés és a beruházások méretei nem engedik meg azt, hogy ennek a költségvetésnek keretében ezekről kellő gondoskodás történjék. De amint az államnak a beruházásokra — az állami kölcsön útján esetleg — lesz fedezete, feltétlenül szükség lesz arra, hogy ezek a falusi iskolák megkapják a támogatást, hogy a község vagy a felekezet azokat újraépítse. A- f öldmívelésügyi tárca keretében azt mondottam, hogy roppant veszedelmesek azok a jelszavak, amelyeket kritika nélkül felkap a közvélemény, amelyek port hintenek a közvélemény szemébe. Itt rámutatok arra, hogy mennyire felkapták azt a káros jelszót, hogy polgári iskolákra nincs szükség, .a polgári iskolákat el kell törölni. A polgári iskolákra igenis szükség volt. (Jánossy Gábor: Minden iskolára szükség van!) Szükség volt olyanfajta iskolára, amelyben az iparos-, a kereskedőosztály, a kisebb középosztály gyermekeit nevelik iparos és kereskedői pályára oly célból, hogy ne kelljen azoknak gimnáziumba menni. Ezekre a polgári iskolákra tehát feltétlenül szükség van. Szomorú sors jutott osztályrészül olyan vidékeknek, amelyek esetleg megkéstek a polgári iskola felállítására való törekvésükkel. Hogy többet ne említsek, itt van az a vidék, amelyet én képviselek, a Somló és a Bakony vidéke, ahol három járásnak nincs más, mint elemi iskolája. Ez a vidék U02. ülése 1930 június í-én, szerdán. Szent István óta a magyar kultúrának egyik védőbástyája volt s ina itt nincs más iskola, mint elemi iskola, annak ellenére, hogy nagyon is megvan az anyag, amely a polgári iskolára megérett. Két-három járás is van, ahol a kisiparosok gyermekeiket szeretnék továbbképeztetni az elemi iskolánál. Már pedig ha nincs polgári iskola, akkor be fogják adni önmagukat is megerőltetve a közeli város gimnáziumába, amely gimnáziumból azután kikerülnek azok, akik a lateiner-proletárok számát fogják növelni. Míg ha ^olgári iskolát állítanak fel, a polgári iskolában lehet azoknak a gyermekeknek olyan nevelést '• adni, amely őket az iparos és kiskereskedői pályára segíti és készíti elő. Ezzel kapcsolatban figyelmébe ajánlom a miniszter úrnak azt a gondolatot, hogy a polgári iskoláknak megvan a létjogosultságuk, különösen ha azokban a gazdasági pályákra való előkészítés is történik és pedig vidékek szerint, amint a kisváros mezőgazdasági vagy ipari jellegű, e szerint a ^ polgári iskolában olyan ismereteket kaphatnának a növendékek, amelyek őket vagy az ipari, vagy a mezőgazdasági pályára készítenék elő. Ebből a szempontból is szükségesnek tartom én a polgári iskolákat. Nem vallom azt, hogy minden kultúrintézményt feltétlenül fenn kell tartani, mert hiszen amelyiknek nincs meg a létjogosultsága, különösen olyan iskolák, amelyekben nincsen növendék, azokat természetesen nem lehet fenntartani. (Jánossy Gábor: Ez csak átmeneti állapot!) De látom pl. kerületem székhelyén, Devecserben, hogy száznál több növendék is van egy magán polgári iskolában, amelyet magánember tart fenn. A háborús éveket is beleszámítva, száznál több növendék tanul ebben az iskolában, amely apró kis különböző nádfedeles házakban van elhelyezve. Azt hiszem, hogy ez a hely igazán arra vaió, hogy egy polgári iskolát állítsunk fel. A másik gondolat a gazdasági ismereteknek a polgári iskolákba való bevitele. Sőt ezt már az elemi iskolában is rendkívül fontosnak tartanám. En odáig mennék, — azt hiszem, a kultuszminiszter úr prorammjába sem ütközik bele — hogy már a tanítóképzőben kettéválasztanám a kiképzést: tanítókat aszerint kellene kiképezni egyes képzőkben, hogy falvakban, illetve tanyai iskolákban fognak-e tanítani, a többiben pedig olyan tanítók nyernének kiképzést, akik városi iskolákban fognak tanítani. Ez egyes külföldi országokban már meg is van. Sokkal nagyobb a befolyása a tanítónak, ha gazdasági téren is okos tanácsokat és irányítást tud^ nyújtani a népnek. Sőt a közel jövőben, t. Ház, a nemzetpolitikai szempontból is fontosabb, hogy a tanító ne csak kulturális munkában, de a gazdasági munkában is elől járhasson a mi népünk körében. Amikor a demagógia mindinkább megtámadja a falu népét, fontos az, hogy a tanítónak tekintélye legyen gazdasági kérdésekben is, ezt a tekintélyt pedig alátámasztja a gazdasági tudás. A tanítót ezzel nem vonjuk el az iskolától, ellenkezőleg, az iskolának is nagyobb lesz a tekintélye, ha a tanító ott van a gazdakörben, az agrárszövetkezetben, (mindenütt és a nép nemcsak kulturális javakat kap tőle, hanem annak gazdaságilag is élére áll a tanító. (Farkasfalvi Farkas Géza: Nagyon helyes!) A tanítók ügye kétségtelenül közel áll szívünkhöz, de egy pillanatra sem kételkedünk, hogy a kultuszminiszter úrhoz áll legközelebb, aki a tanítóknak mégis csak legfőbb protektora. De mert Ígéretet tettünk, többen abban a