Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.

Ülésnapok - 1927-402

Az országgyűlés képviselőházának 4 hogy akkor elmaradt és a gyermekek csak óriási erő veszteséggel sajátíthatják el azt, amit egy jobb tanító mondhatni, játszva végez el és meg­tanít. Ezért igyekeznék én nyári tanfolyamokat rendezni a tanítóiképzőkben, hogy az idősebb tanítóknalk is módjuk legyen a modern peda­gógia haladásáról tudomást szerezni. Ez termé­szetesen hítelkérdés, mert hiszen ezeknek összegyűjtése ai tanítóképzőkben számottevő összegeikbe kerül. Pintér László nagyrabecsült barátom igen érdekes kérdést érintett, amellyel én is foglal­kozom, ö tudniillik azt mondotta beszédében nagyon helyesen, hogy mi tanítjuk az angolt, franciát, olaszt és németet, de néznünk kell tőlünk keletre is, és jó lenne egy szláv nyelvet is tanítani. Ebben neki teljesen igaza van, ez­zel a gondolattal foglalkozom is, és pedig egye­lőre a kereskedelmi oktatásban, mert különösen üzletembereinknek lesz szükségük a szláv nyel­vekre. Most Varsóban volt is alkalmam a-len­gyel kultuszminiszter úrral éppen erről a kér­désről beszélni, hogy ösztöndíjasokat cseréljünk és én fogok a varsói egyetemre küldeni olyan középiskolai, illetve felsőkereskedelmi iskolai tanárjelölteket, akik magúikat valamely szláv nyelvben specializálni akarják. Azért gondolnék a lengyelre, mert hiszen, aki lengyelül tud, az nagyon könnyen elsajátít­hatja a keleti nyelvjárást, és hiába, Oroszország letörése óta, ma a lengyelség a vezető szláv nép, amelynek nyelve kétségtelenül tért is fog hódí­tani Kelet-Európában. Ezt én csak helyeselhe­tem és ennek a kérdésnek megoldására már konkrét lépést is tettem. Természetes, hogy ad­dig, ameddig kellőszámú tanár nem áll rendel­kezésre, nem szabad az akciót elkezdeni, hiszen a reálgimnáziumba, a.hol két modern nyelvvel dolgozom, erősebben csak akkor nyúltam bele, amikor már a külföldi Collegium Hungaricu­mok és a külföldi Ösztöndíjasok adják a tanáro­kat kellő számmal, tehát a szláv nyelv tanítá­sára irányuló akciót is akkor lehet megkezdeni reálisan az életben, íha a kellő tanárképzésünk erre már megvan. De a tanárképzést megkez­dem és ilyen irányban a lengyel kultuszminisz­ter úrrar már meg is állapodtam. Másik nagyon figyelemreméltó része Pintér László barátom beszédének az volt, ahol ő az egyházműveszetekre mutatott rá és rámutatott arra, hogy selejtes dolgokkal tömjük meg a templomainkat és ami a legszomorúbb, ezeket a szobrokat, a terracottákat és a gipsz-dolgokat egyenesen külföldről importálják. Azt hiszem, ezen a téren sokat lehet tenni. XL Pius pápa ő szentsége gyönyörű enciklikát bocsátott ki éppen az egyházi művészetek pártolására és ép­pen ezért minden egyházmegyében alakult egy tanács és azután országosan is alakult az egész magyar fcatholikus egyháznak egy ilyen szer­vezete. En nagyon szívesen hajlandó vagyok ezzel a szervezettel kooperálni azért, hogy a ma­gyar szentek szobrait állítsuk elő, és hogy ezek itthon állíttassanak elő. Meg vagyok győződve róla, hogy ezen a téren igen sokat tehetünk, de nemcsak a sokszorosításokkal, hanem, amint ő igen helyesen mondotta, inkább több év hitelei­nek összetétele révén értékes műalkotások vá­sárlásával, ami, meg vagyok győződve róla, ne­héz helyzetben levő művészetünknek, müipa­runknak a helyzetét is lényegesen megkönnyí­tené. Csak ezeket iparkodtam az elhangzottakra válaszolni és fenntartom magamnak a jogot, hogy az egyéb összefüggő dolgokra majd ké­sőbb válaszoljak. Elnök: Szólásra következik $ Pakots József jegyző*: Steuer György. . ülése 1930 június 4-én, szerdán. 67 Steuer György: T. Ház! Nemrég egy kül­földi írótól azt olvastam, hogy mindazokat az erőket, kultúrértékeket, amelyeket Magyaror­szág az ország megcsonkítása folytán elvesztett, szellemi, lelki, erkölcsi téren kell pótolni és helyreállítani. Kétségtelen, hogy az ország újjá­építését elsősorban kulturális alapon kell foga­natosítani. A szellemi és erkölcsi erők újjáfej­lesztése nélkül gazdasági haladás, gazdasági boldogulás és jólét ntincs. A szellemi és erkölcsi erők kifejlesztése csak úgy történhetik, hogy az elemi népnevelést, a közoktatást az egész vona­lon felkaroljuk. A magyar tanítóvilág, a magyar Alföld nevében örömmel üdvözöljük a vallás- és köz­oktatásügyi miniszter úrnak azt a nagysza­bású népoktatásügyi politikáját, amellyel év­tizedek, sőt évszázadok mulasztását igyekezett helyreállítani. Mély háláját tolmácsolom an­nak a messze földön élő tanyai népnek, amely eddig, sajnos, a magyar kultúra előnyeiből, ál­dásaiból ki volt zárva. A magyar tanyai nép azt kiáltja oda itt a törvényhozásiban az egész országnak: mindenképpen támogatni kell a közoktatásügyi miniszter úrnak ezt a politiká­ját, mert a magyar nemzet erőforrása a ma­gyar falu. A magyar tanyai nép az a szellemi, erkölcsi és lelki erő, amely erőforrás nélkül a magyar nemzetnek nincs jövője. Nemrég meg­mondottam egy társaságban: mutasd meg ne­kem ;az iskolát és én megmondom, mát ér a köz­ség. Az iskola kell, hogy az önművelődés lehe­tőségeit, eszközeit biztosítsa. Az iskola az. amely az annyira hangoztatott — sajnos, csak az ajkakon hirdetett — demokráciát bevezeti. Ott az iskola padjaiban gazdag és szegény em­ber gyermeke egyenlőképpen részesül az okta­tásiban és nevelésben. Mikor én a vallás- és közoktatásügyi minisztériumnak közoktatási Dolitikáját méltányolni akarom,. erkölcsi köte­lességem mindenekelőtt rámutatni arra, hog.v a miniszter úr, vallásra ós nemzetiségre való tekintet nélkül, törvényes alapon megtalálja azokat az eszközöket és módokat, amelyekkel mindegyik vallásbeli. mindegyik nemzetiség­beli tanuló oktatását a maga részéről piamoz díthatja. A tanyavilág kultúrát, jobb közokta­tást követel. A tanyai népnek különleges kul­turális, gazdasági, közlekedési és szociális viszonyainak megfelelően kell a magyar köz» oktatást átszervezni és előmozdítani. Mindenekelőtt arra hívom fel a miniszter ár ügyeimét, Ihogy tanyai tanítókat kiképző tanítóképzőket méltóztassék felállítani, mert másképpen kell annak a tanítónak a városban, a községiben tanítani és máskép a messze tanyai vidéken. A tanyai tanító a népnek nem­csak tanítója, hanem társadalmi, gazdasági, közegészségügyi, szociális vezetője is, ő végez ott mindent, az ő személyében összpontosul minden. (Jánossy Gábor: Ez minden falusi tanítóra áll!) De különösen a tanyai tanítókra, mert a tanyai tanító egymagában él, míg talán ott a falúban több tanító áll rendelkezésre. Máskép kell, hogy tanítsuk azokat a gyerme­keket, akik 4—5 kilométer távolságból jönnek az iskolába. Ha el méltóztatik menni t. kép­viselőtársamnak a magyar tanyai vidékekre, (Jánossy Gábor: Voltam!) méltóztassék oda­állni az iskola mellé, amikor 4—5 kilométer távolságból jönnek azok a kis tanulók, nebu­lók sárban, esőben, szélben, viharban, amikor belép a Klebelsberg-féle modern iskolákba. Megkérdeztem az egyik ilyen gyermeket, akit megláttam: «Mi az a csizmádban?» — az egyik csizmájában, a jobboldaliban, ugyanis egy da­rab fa volt, a haloldaliiban pedig egy kis seprő.

Next

/
Thumbnails
Contents