Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.

Ülésnapok - 1927-401

46 Az országgyűlés képviselőházának J^Ol, ülése 1930 június 3-an, kedden* dőknek nem találom, mivel én ezeket az összegeket elegendően megszabottaknak nem találom, sőt szűkkeblűeknek találom, és ugy látom, hogy a pénzügyminiszteri ceruza ezekben a kérdésekben nagyon ridegen törölt, a költségvetést általánosságban sem fogadom el. Elnök: Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Talbódy Tibor! Tabódy Tibor: T. Képviselőház! Teljesen igaza van előttem szólott Szilágyi Lajos igen t. képviselőtársamnak, amikor a gyorsírás kötelező oktatását kívánja behozni. Ebben a rohanó XX. században, amikor a gyors és pontos munkának nagy értéke van, magam is úgy érzem, hogy a gyorsírást be kellene hozni a kötelező tantárgyak közé. Ami pedig azt illeti, hogy t. képviselőtársam a költségvetést nem fogadja el, azt nem tudom egészen megérteni, mert ugyanazzal az általános elismeréssel volt az igen t. kultuszminiszter úrral szemben, mint amilyen általános elismeréssel vannak azok, akik megértik az ő koncepcióját, amelyet mindig az ország javára igyekszik értékesíteni. Végtelenül örülök magam is annak, hogy a pénzügyminiszter urat itt tisztelhetjük. Örülök pedig azért, mert a költségvetés általános vitájánál nem volt módomban felszólalni és nem volt módomban megmondani azt a szerény véleményemet, hogy ezzel a takarékossági rendszerrel, amely minden tárcát egyformán sújt, ezzel az ötpercentes csökkentéssel én a magam részéről nem tudok teljesen egyetérteni. Mert ha egy országban szociális bajok vannak és ezeknek a szociális bajoknak megvannak az indítóokai, akkor mindent el kell követni, hogy ezek az indítóokok megszűnjenek, vagy pedig kevesbedjenek. Erre volna hivatva a népjóléti tárca. Ahol pedig ezek a szociális bajok megvannak, ott megvan a hajlamosság a dekadenciára, mintahogy, sajnos, sok esetben látjuk, hogy a dekadencia hellyel-közzel már nemcsak hajlam, hanem tényleg megvan, a dekadenciának pedig ellensúlyozására az okos, céltudatos közoktatás lenne hivatva, amely közoktatás nemcsak tanít, hanem nevel is. Ahol pedig megvannak mindezek a dolgok, tehát a szociális bajok is és a dekadencia is, ott vigyázni kell arra, hogy a fegyelmezetlenség fel ne üsse a fejét. Ennek a fegyelmezetlenségnek ellensúlyozója a hadsereg, tehát egyenesen^ hibásnak tartom azt, — nem akarom a többi tárca jelentőségét távolról sem kétségbevonni vagy kevesbíteni — hogy ennél a három fontos tárcánál keresztülvitték ezt az 5%-os csökkentést. Ha a vallás- és közoktatásügyi tárcának egyes címeit vizsgáljuk végig, e akkor is azt látjuk, hogy ott bizonyos lineáris csökkentés van, vagyis tekintet nélkül arra, hogy az egyik intézmény fontosabb-e a közre nézve, mint a másik, ez az 5% aránylagosan le van ütve. Ez egy olyan igazán kényszertakarékosségi képet mutat, amely végeredményben majd arra vezet, hogy az összes intézmények meg lesznek nyomorítva attól függetlenül, hogy az egyik intézmény fontosabb-e az országra és a közre nézve, mint a másik. Például, ha kiemelem itt a vallás- és közoktatásügyi tárcánál a testnevelés kérdését, amelyről Szilágyi Lajos igen t. barátom is beszélt, akkor is f azt kell látnom, hogy a testnevelés kérdésénél és a testnevelési címnél is aránylagosan éppen úgy le van vonva az előirányzatból az 5%, mint a többi címnél, pedig sohasem volt fontosabb, mint a mai időkben, hogy a lehető legnagyobb gond fordíttassék még áldozatok árán is ifjúságunk testnevelésére. A cserkészet magasztos célja, amely a testnevelés mellett jellemfejlesztő és léleknevelő intézmény is, minderikit, aki az intézményt ismeri, elismerésre és lelkesedésre kell, hogy serkentsen. Csak fájdalmasan tudom felhívni az igen t. vallás- és közoktatásügyi miniszter úr figyelmét arra, hogy ez a nemes intézmény is meg lett nyomorítva ezzel a takarékossági rendszerrel, mert az előző évhez képest bizony levontak azokból az Összegekből is, amelyek ennek a nemes célnak fejlesztésére szolgálnak. De ezen a helyen és ez alkalomból bátor vagyok az igen t. miniszter úr szíves figyelmét arra is felhívni, hogy a cserkésztörvény tervezet formájában már a miniszter úr asztalán fekszik, errevonatkozó határozati javaslatomat tavaly az igen t. Ház el is fogadta és mind a mai napig nem került még a t. Ház elé ez a tervezet javaslat formájában. Tehát ia boldogabb magyar jövő reményében mély tisztelettel kérem a vallás- és közoktatásügyi miniszter urat, hogy a cserkész törvényjavaslatot minél előbb szíveskedjék a t. Ház elé terjeszteni. Hiányolom a költségvetésben azt, hogy az ifjúság aviatikai kiképzésére egy fillér sincs felvéve, már pedig az aviatika fejlesztése minden nemzetre nézve rendkívül nagy súllyal esik latba. A midőn a versaillesi békediktátum megfosztotta a központi hatalmakat repülőparkjuktól, Németország rögtön átlátta a helyzetet és azt mondotta: térjünk vissza Lilienthalhoz s ha nem szabad motorossal repülni, fogunk motor nélkül repülni és behozta a vitorlázó repülőgépsportot, amely Németországban minden ifjúsági egyesületnek egyik legkedveltebb sportága. Az egyik ilyen vitorlázósportverseny alkalmával Euler német államtitkár spontán fel tudott ajánlani a német aviatikai alapból 50.000 márkát. Hol van nálunk ilyen aviatikai alap? Mély tisztelettel vagyok bátor egy határozati javaslatot benyújtani, mert úgy hiszem, hogy ilyen aviatikaâ alapot, amely ennyire fontos a nemzet jövője szempontjából, feltétlenül létesítenünk kell; meg is adom erre az igen t. pénzügyminiszter úrnak tiszteletteljes javaslatomat. Az ivatikai alapot a legjobban úgy lehetne megcsinálni, hogy azok, akik repülőgépeken repülnek s akiknek száma naprólnapra nő, adóztassanak meg egy magyar nemzeti aviatikai alap felállítása céljából. A következő határozati javaslatot vagyok bátor előtérjesTÚenif olvassa): «Utasítsa a Képviselőház a vallás- és közoktatásügyi miniszter urat, hogy a pénzügyminiszter úrral egyetértően létesítsen egy magyar nemzeti aviatikai alapot.» Az ország mai helyzetében a rendkívül súlyos gazdasági körülmények a nép széles rétegeiben igen nagy elégedetlenségre adnak okot. Ennek az elégedetlenségnek ellensúlyozására, — amely elégedetlenséget mindig a felforgató elemek szoktak kihasználni — legalkalmasabb az iskolánkívüli népművelés. Az elmúlt boldog békeévekben senki sem számíthatott arra, hogy valaha a magyar nemzet ezeket az időket fogja élni és ezeknek súlyos gazdasági és politikai problémái elé^ állíttatik. Hiányzik az elmúlt időik népoktatásában olyan programm, amely a nemzetet gazdaságilag, szociális szempontból kellő ítélőképességre neveli, mert ha ez meg lett volna, azt hiszem, ha talán nem is kerülhettük volna el a forradalmakat, de könnyebben úsztuk volna meg és ma nem élnők ezeket a gondterhes napokat. Ezeknek a hiányoknak pótlása feladata az iskolánkívüli népművelésnek.