Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.
Ülésnapok - 1927-401
44 Az országgyűlés képviselőházának elfogadtatni amelyet minden rendszer képviselője magáévá tett. (Jánossy Gábor: Éljen!) (Az elnöki széket Almásy László foglalja el.) Ha ez így van, egészen természetes volt az á minisztertanácsi határozat, amely múlt évi december hó 6-án hozatott, amikor a minisztertanács a kultuszminiszter úr hozzájárulásával a kormánybiztos úr javaslatára kimondotta, hogy Magyarországon ezután kötelező lesz a gyorsírás tanítása. Hogy áll ma a dologi Ma tulajdonképpen osiak a kereskedelmi iskolákban, a kereskedelmi szaktanfolyamokon és a katonai iskolákban kötelező a gyorsírás tanulása. A középiskolák sok válfajában nem kötelező, ott a gyorsírás egyszerűen rendkívüli tantárgy, amelyet délután külön órákon kell tanulni, amely külön órákra természetesen nem jöhet el minden tanuló már a szülők lakóhelye miatt sem. Azonfelül ezekért a rendkívüli tanórákért külön tandíjat kell fizetni, amely költséget megint nem bírja el minden tanuló szülője. Szóval, ma áldatlan helyzet van. Ha egyszer kimondja a minisztertanács a kötelező tanítás elvét, akkor természetes, hogy ezt a határozatot követniök kell a cselekedeteknek. En az igen t. miniszter urat arra kérem, hogy ne ismerjen haladékot ebben a tekintetben. Kétségtelen, hogy itt a tantervet át kell dolgozni, kétségtelen, hogy itt a központi adminisztrációra ebben a tekintetben nagy munka vár, de ugyaniakkor, amikor olyan bátran haladj a miniszter úr pl. a latin nyelv megszüntetése kérdésében a középiskolák bizonyos válfajainál, az I. és II. osztályt illetően, méltóztassék itt is bátran belevágná. Ez a kérdés nagyobb bátorságot involvál, mert ez már ki van próbálva. Az egységes magyar gyorsírás az elmúlt esztendőben levizsgázott, — hogy úgy fejezzem ki magiamat, — bámulatos eredményt mutatott fel, ki van próbálva, és ha vannak még aggodalmaskodók, amilyenek mindig lesznek, ne hallgasson rájuk az igen t. vallásés közoktatásügyi miniszter úr, hanem bátran neki ! Hiszen utóvégre azok, akik ezt t a rendszert megalapították, neon arra az álláspontra helyezkedtek, hogy ma most egy olyan rendszert fogadtunk el, amely nem módosítható, hanem maga a rendszer megalkotója is, dr. B/adniaá Béla, minden egyes alkalommal, ha a nyilvánosság előtt felszólal, hangoztatja, hogy ez a rendszer, amelyet voltaképoen ő alkotott meg, direkt követeli a továbbfejlesztést, tehát itt senki sem zárkózik el a továbbfejlesztés lehetősége elől «és ha a tapasztalat úgy hozza magával, méltóztassanak azon alkalmas formában változtatni. Ott van — mint az imént említettem — az általam előbb feldicsért, kiváló és nagytehetségű kormánybiztosa a gyorsírási ügyeknek, méltóztassék ebben a kérdésben bátrabb és gyorsabb tempót diktálni. Annyi bizonyos, hogy ezt a kérdést csak úgy tudjuk megoldani, ha a gyorsírástanítás kötelező^ lejsz, azonkívül csak úgy, ha minden iskolatípusban egyformán, ugyanabban a korban és ugyanabban az osztályban tanítják. Ebben a tekintetben én azon az állásponton vagyok, amit a szakfolyóiratok magukévá tettek, hogy a gyorsírást az alsóbb fokozatban, a középiskolák III. és IV. osztályában kell tanítani, de ott kötelezően, rendes tantárgy gyanánt, olyan rendes tantárgy gyanánt, hogy az abból• szerzett osztályzatok hasonló osztályzatok legyenek, mint más rendes tantárgyból kapott osztályzatok a "tanulók előhaladásiában és felsőbb osztályba U 01. ülése 1930 június 3-án, kedden. való átlépése szempontjából, tehát buktató ereje legyen^ és buktató joga legyen a tanárnak a gyorsírás tantárgyából is éppúgy, mint más rendes tantárgyból. Beszélnek sokan arról, hogy a gyorsírás oktatása és az egységes magyar gyorsírás oktatásra veszélyezteti a tanuló helyesírási ismereteit. Nem igaz. Ha a t. miniszter úr a dolog mélyére hatol és konkrét bizonyítékokat szerez, hatalmas statisztikai adatot^ talál ebben a tekintetben is. meg fogja láni, hogy éppen ellenkezően, a gyorsírásnak pedagógiai haszna is van, a tanuló értelmét fejleszti, nyelvtudását, stíluskészségét bővíti és helyesírását is fejleszti, tehát éppen ellenkezőleg. Én is, aki igen jól ismerem ezt a kérdést, az aggodalmaskodókkal szemben állítom, hogy a helyesírást a tanulók gyorsírási oktatása fejleszti. De azonfelül is kitűnő nevelő • eszköz a tanuló akaraterejére, munkaszeretetére, pontosságára, végeredményben a tanuló egész jellemére. Azok a gyorsírási versenyek, amelyek Magyarországon ezideig lejátszódtak, a nemes szellemi tornát "jelentik és en<nek fj jelentősége a szellemi vetélkedés terén egyenlő értékű azzal, amikor az atlétikában verekednek az emberek. De, t. Képviselőház, hogy ezzel a kérdéssel hosszabban ne foglalkozzam, végeredményiben csak azt akarom leszögezni: azt hiszem, hogy itt nyitott ajtót döngetek, mert nincs képviselőtársam, aki ezekkel a kérdésekkel szemben állana, sőt például ennek a Kénviselőháznak érdemes alelnöke, Puky Endre igen t. képviselőtársunk a legjobban ismeri ezt a kérdést és éppen az ő személye a magyar gyorsíróvilágnak egyik büszkesége. Azt hiszem, itt nyitott ajtót döngetek, amikor megkísérlem ezt a kérdést nagyon is erős érvekkel alátámasztani. Egy bizonyos, hogy a gyorsírás a munka terén megbecsülhetetlen érték, a tanulás terén pedig megkönnyíti a tanulóknak a tanulást. (Űgv van! Ügy van! .jobbfelől. — Temesváry Imre: A jegyzetek készítését!) Ha már gimnazistakoromban tudtam volna a gyorsírást, sokkal jobbam tudtam volna tanulni és amikor a Ludovlkán megtanultam a gyorsírást, játszva tanultam és verekedtem fel magamat az elsők e közé. (Éljenzés jobbfelől.) öriási könnyűséget ad a gyorsírás ismerete. Arról pedig, amikor olyan egyetemi előadások vannaík, amelyeken a tanár nem a maga tankönyvéből ad elő, hanem tankönyv nincs is, azt hiszem, felesleges beszélni is róla, hogy micsoda segítség a tanuló számára, ha a gyorsírást bírja. En tehát kérem az igen 1 miniszter urat, méltóztassék bátran és gyorsan elhárítani ebben a tekintetben a formai akadályokat. Utóvégre csak formai akadályok vannak. Itt költségtöbblet nincs. Méltóztassék a rendes r tantárgyak közé mielőbb felvétetni a gyorsírást, hogy ebben a tekintetben a minisztertanácsi határozat élő valósággá váljék. T. Képviselőház! Ezek után áttérek a másik fontos és modem kérdésre, amellyel foglalkozni kívánok, ez pedig a testnevelés kérdése. Mindjárt előrebocsátom, hegy éppen ma van Magyarországnak e tekintetben büszke napja. Ma este érkeznek haza Berlinből a magyar atléták. Direkte az országgyűlés épületéből hirdetem, hogy ma este 11 óra 28 perckor a nyugati pályaudvarra érkeznek haza azok a válogatott magyar atléták, akik legutóbb Berlinben mindnyájunknak büszkeségére szédületes sikereket értek el a németekkel való viaskodásukban és nekünk csak dicsőséget hoztak.
