Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.
Ülésnapok - 1927-413
482 Az országgyűlés képviselőházának * a mód e kérdés 'megtárgyalására. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: A miniszterei-nők úr helyettesítésével megbízott népjóléti és munkaügyi miniszter úr kíván szólani. Vass József a miniszterelnök helyettesítésével megbízott népjóléti és munkaügyi miniszter: T. Ház! Az elnök úr napirendi indítványát a magam részéről természetesen szintén elfogadásra vágyóik bátor ajánlani. Nem is ezért szólalok fel tulajdonképpen, hanem hogy állást foglaljak a Györki Imre igen t. képviselő úr által felvetett gondolattal szemben. Végre is itt arról van szó, hogy egy sajnálatos eltévelyedés, egy bűnügynek ígérkező ügy a megfelelő hatóságok, illetőleg a bíróság elé került és ezzel szemben Györki Imre igen t. képviselőtársam azt indítványozza, hogy parlamenti vizsgálóbizottság foglalkozzék a kérdéssel. En nem kívánok kitérni azokra a részletekre, amelyeket részint összefüggésben, indokolásként, részint pedig csak reminiszcenciaként egy régebbi interpellációjával kapcsolatban jónak látott felhozni a képviselő úr. Egyet egészen biztosan merek állítani a most itt nem lévő belügyminiszter úrra vonatkozólag; nem lehetséges, hogy igaz legyen, hogy 'konkrét bűnhen való részességéről bármilyen az ő hatáskörébe tartozó tisztviselőnek a belügvminiszter úr tudomással bírt volna, mert hiszen nyilvánvaló, hogy abban a pillanatban, mikor konkrét nyomok abba az irányba indították őt, hogy ilyen gyanú indokolt lehet, a (megfelelő eljárást, tehát a fegyelmit megelőző vizsgálatot, később a fegyelmit megindította, most pedig már az illetékes hatóságok kezében van az ügy. T. Ház! Azt hiszem, neon érnénk el semmiféle célt azzal, ha parlamenti vizsgáló bizottságot küldenénk ki és azt ilyen feladattal terhelnénk meg, legfeljebb azt érnők el, hogy még nagyobb nyilvánosságot adnánk egy olyan ügynek, amely ugyan a nyilvánosság suhogó korbácisa elé tartoaik bizonyos mértékben, azonban hogy olyian szélesen teregethessék ki még fel nem derített fázisában, mint amlino mértékiben az most kiteregettetik a nagy nyilvánosság előtt, az semmiképpen sincs hasznára az ország becsületének.., (Ügy van! Ügy van! jobb felől.) Azt hiszem, teljes biizalomoial lehet mimdenikd a független bíróság iránt. A független bíróság kezébe kerül ez az ügy és a független bíróság semimiféle (befolyásnak minősen alávetve, semimiféle befolyás reá nem érvényesülhet, ennek következtében épúgy, mint a szuverén testület által esetleg kiküldött parlamenti vizsgáló bizottság, vagy talán még nagyobb pártatlansággal és elfogulatlansággal, — mert politikai szenvedelmektől is teljesen mentesen — fogja az ügyet elbírálná. Ha bűnös az illető, vagy azok, akikről szó van, a megfelelő törvényeink betűje és szelleme szerint való büntetést a független bíróságtól mindenesetre meg fogják kapni. Egy parlamenti vizsgáló bíróság kiküldésére azt hiszem, éppen e körülménynél fogva nincs szükség. Kérem tehát, méltóztassanak e gondolat ellen állást foglalni. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Elnök: Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Jánossy Gábor! Jánossy Gábor: T, Képviselőház ! Abban mindannyian egyetértünk, abban minden tisztességesen gondolkozó, tisztességesen érző ember egyetért, hogy mánden ország támasza és talpköve a tiszta erkölcs. (Fábián Béla: No, akikor mi jól nézünk ki. Derültség a szélső3. ülése 1930 június 25-én, szerdán. haloldalon. — Malasits Géza: Nagyon korhadtak, nagyon szúettek ezek a támasztékok ! — Zaj.) A közéleti tisztesség dolgában — ezt afcaroni ezzel kifejezni — nézeteltérés, véleménykülönbség egyetlen egy tisztességesen gondolkodó és élő ember között sincs. (Ügy van.[ Ügy van! jobbfelől.) De a közéleti tisztességnek semmi 'köze sincs az ilyen rettenetes megtévelyédesekhez, amilyeneket méltóztatott itt indítványtevő t. képviselőtársamnak szóvátenni. Igaz, ha valaha kényesnek kellett lenni a magyar embernek, a m/agyar közélet minden tényezőjének a magyar becsületre, a magyar közéleti tisztességre, százszor, ezerszer kényesebbeknek kell lennünk ma 'mindnyájunknak énre, mert mindent elvehettek tőlünk, de becsületünket nem vehették el és csak becsülettel szerezhetjük vissza azt, amit becstelenség elvett tőlünk. (Ügy van! Ügy van! Taps jobbfelől.) Ebben a tekintetben semmi különbség nincsen közöttünk. Válaszolok azonban Györki igen t. képviselőtársam megjegyzéseire, aki többek között azt mondotta, hogy soha* sem volt annyi közéleti visszásság, annyi közéleti szabálytalanság, helytelenség, visszaélés, mint ma. (Várnai Dániel: Mondjuk magyarul: panama!) En nem szoktam ezt a helytelen kifejezést használni, legfeljebb régi divatú szalmakalapok alakjában. Éppen ez a legutóbbi eset is, meg a közelmúltban történt események is, amelyeiknek következtében valósággal dicsérő ódákat zengettek minden oldalról a honvédelmi miniszter úr erélyes cselekedetei felé, pedig ő egyszerűen kötelességét teljesítette (Ügy van! Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) és teljesíti minden miniszter a maga helyén (Ügy van! jobbfelől.), mondom, éppen az ő eljárása, meg ez a mostani eljárás is bizonyítják, hogy sem nagyok, sem kicsinyek nem élhetnek vissza a törvénnyel a maguk hatáskörében a nélkül,hogy azonnal reájuk ne sújtana a hatóságoknak, a fegyelmi hatóságoknak, az ügyészségnek, a bíróságnak megtorló igazságos keze. (Esztergályos János: De csak akkor, ha már az Erzsébet-téri vérének is csiripelik!) Nemcsak akkor, hanem mindig, amikor a visszaélés kiderül. Ha a parlamenti vizsgálóbizottság kiküldését méltóztatnának elhatározni a közszállítási Szabálytalanságok kiderítésére, ezzel azt méltóztatnának mondani, hogy olyan kritikát, olyan ítéletet méltóztatnának gyakorolni a magyar közhatóságok, fegyelmi: hatóságok, rendészeti hatóságok, igazságszolgáltatási hatóságok felett, mintha azok nem ismernék, nem tudnák és nem teljesítenék kötelességeiket. (Ügy van! jobbfelől.) Már csak ezért sem szabad erre a sikamlós térre rálépni. Bízni kell a magyar tisztviselői karban, a magyar bírói karban, ahogyan bíztunk is eleitől fogva és bízunk is mindvégig az ő tisztességükben, becsületességükben, hozzáférhetetlenségükben, amelyet az ilyen igen ritka kilengések, megtévelyedések nem homályosíthatnak el, nem feketíthetnek be, mert a magyar köztisztviselői kar a Vay-féle esetektől, kivételes esetektől, minden száz évben ha egyszer előforduló esetektől eltekintve, szegény, de becsületes, mert a becsület az, amely vezérlő csillaga volt és lesz mindig^ a magyar köztiszt vi se : lői karnak, szolgálja akármilyen hatásköriben a köz érdekeit. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Mindezekre való tekintettel kérem a t. Képviselőházat, miután ez a kivételes megtévelyedési eset a legilletékesebb hatóságok kezében van, hosry az elnök úr napirendi iarvaslatát méltóztassék elfogadni.
