Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.

Ülésnapok - 1927-413

462 Az országgyűlés képviselőházának * olvasása. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a tőrvényi avaslat szöveg-ét felolvasni. Urbanics Kálmán jegyző (olvassa a tör­vényjavaslat szövegét). Elnök: Vitának helye nincs, következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóz­tatnak-e az imént felolvasott törvényjavaslatot harmadszori olvasásban is elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a törvényjavaslatot har­madszori olvasásban is elfogadja és azt tár­gyalás és hozzájárulás céljából a Felsőházhoz teszi át. Következik az önkormányzati testületek háztartásának hatályosabb ellenőrzésére vonat­kozólag az 1907 : V. te. III. fejezetében foglalt átmeneti rendelkezések érvényességéről szóló törvényjavaslat harmadszori olvasása. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a tör­vényjavaslat szövegét felolvasni. Urbanics Kálmán jegyző (olvassa a tör­vényjavaslat szövegét). Elnök: Vitának helye nincs, következik a határozathozatal. Kérem a t. Házat, méltóztat­nak-e az imént felolvasott törvényjavaslatot harmadszori olvasásban is elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a törvényjavaslatot har­madszori olvasásiban is elfogadja és azt tárgya­lás és hozzájárulás céljából a Felsőházhoz teszi át. Napirend szerint következik a külföldiek­nek a magyar korona országai területén lakha­tásáról szóló 1903 : V. te. egyes rendelkezéseinek módosításáról szóló törvényjavaslat tárgyalása, (írom. 930, 972.) F. Szabó Géza képviselő úr az előadó, öt illeti a szó. F. Szabó Géza előadó: T. Ház! A külföl­dieknek a magyar korona országai területén lakhatásáról szóló 1903 : V. te. egyes rendelke­zéseinek módosításáról szóló törvényjavaslatot szintén az a törekvés jellemzi, amely a leg­utóbbi törvényalkotásoknál vezető eszménk volt, az, hogy a közigazgatási eljárás lehetőleg egyszerűsíttessék, gyorsíttassék (Esztergályos János: Ahogy az egyszerűsítve van!) és ol­csóbbá tétessék. (Rothenstein Mór: Ahogy az olcsóbb!) En erről a javaslatról beszélek és •mindjárt be fogom, bizonyítani, mélyen t. kép­viselő úr, hogy ez a javaslat ezt a célt szolgálja és közbevetőleg megjegyzem, hogy szerencsés kézzel szolgálja. CLaj t a szélsőbaloldalon.) T. Ház! A háború óta nagy jelentőségű lett az idegenforgalom, ennélfogva a közigazgatási vezető férfiak törekvése az idegenforgalom elő­segítése, az, hogy az idegenek itteni tartózko­dása minél gyorsabb, minél zavartalanabb és minél zaklatásmentes ebb hatósági eljárást von­jon maga után. Ennek a célnak azonban az 1903 :V. te. rendelkezései egyáltalában nem fe­leltek meg, mert az eljárás hosszadalmas volt és az állam érdekeinek megóvása szempontjá­ból nagyfontosságú kormányhatósági felügye­let és irányítás nem érvényesülhetett tökélete­sen. Legfőképpen az volt a baj, hogy az irányí­tás nem lehetett egységes. Ennék a két bajnak, amelyet most vázolni voltam bátor, az volt az oka, hogy a fórumrendszer, amely az 1903 : V. tc.-tben van lefektetve, nem volt megfelelő. A fórumrendszer szerint ugyanis a külföldiek itt tartózkodási, továbbá lakhatási és kiutasítási ügyeiben nagyon sok fórum, nagyon sok ható­ság járt el. Kis- és nagyközségekben elsőfokon a járási főszolgabíró, másodfokon az alispán, harmadfokon a belügyminiszter rendelkezik. Megyei városokban és törvényhatósági jogú városokban elsőfokon az állami rendőrség ka­pitánysága, másodfokon a kerületi főkapitány, harmadfokon a belügyminiszter intézkedik. 3. ülése 1930 június 25-én, szerdán. Budapesten elsőfokon a kiutasítás! ügyek­ben az államrendőrség főkapitánya, egyéb ügyekben a székesfőváros tanácsa, másodfokon a belügyminiszter rendelkezik. Az eljárás hosz­szadalmasságát tehát a vidéken hármas ható­sági fokozat, Budanesten nedig főleg az a kö­rülmény idézte elő, hogy az elsőfokú hatóság a törvény értelmében bifurkálódik, aminek következtében az ügyekben elsőfokon csak két hatóság előzetes iratváltása alapján lehetett dönteni. Ugyancsak a jelenleg érvényes fórumrend­szer oka annak a másik bajnak is, hogy az egységes központi irányítás nem érvényesülhet megfelelően. Nem érvényesülhet pedig azért, mert az elsőfokon végérvényesen elintézett ügyek természetszerűleg nem kerülhetnek fel a felsőbb hatósághoz, sőt azok is, amelyeket az alsóbbfokú hatóságok intéznek el, vagyis a főszolgabíró elsőfokon és az alispán másodfo­kon, az 1929 : XXX. te. értelmében csak felül­vizsgálati kérelem alapján kerülhetnek a bel­ügyminiszter elé és csak azon az alapon avat­kozhatik bele érdemileg az ügyek elintézésébe, ha az kifejezetten jogszabályt sértett. Ebből következik tehát, hogy az idegen­rendészetnél elengedhetetlen egységes gyakor­lat nem fejlődhetett ki olyan tökéletesen, mint ahogyan ez kívánatos volna. Ezeknek a bajok­nak megszüntetése céljából a törvényjavaslat a kérdést úgy rendezi, hogy vidéken a közép­fokú hatóság hatáskörét megszünteti; ezután csak két fokozat lesz, tehát az eljárás lényege­sen gyorsabb lesz és azt is elérjük, hogy a köz­ponti hatóság a vidékről eléje kerülő ügyekben is érdemben dönthet. Budapesten a törvényja­vaslat a tanács hatáskörét egészen megszün­teti, a főkapitány és a belügyminiszter hatás­körét pedig összevonja azzal a rendelkezéssel, hog- a székesfőváros területén első- és végső­fokon a belügyminiszter fog eljárni, aki ide­genrendészeti jogkörét a külföldieket ellenőrző országos központi hatóság útján gyakorolja. Ez a központi hatóság lesz egyúttal a fellebbezési fórum a vidéki elsőfokú hatóságoktól felkerülő ügyekben is. Tekintettel arra, hogy az idegen­rendészeti ügyek túlnyomó nagy többsége a székesfővárosra esik, az egyfokú elintézés gyor­saságán kívül igen nagy horderejű lesz az az újítás, hogy a központi hatóság a székesfővá­ros területén felmerülő összes ügyekben az ér­demi döntés jogát a maga kezében tarthatja. A szervezetre vonatkozólag külön ki kell emelnem azt, hogy a külföldieket ellenőrző országos központi hatóság nem jelent új hi­vatalt, mert ez a hatóság nem lesz más, w mint a budapesti főkapitányságnál jelenleg működő Külföldieket Ellenőrző Hivatal, amely felett a revíziót közvetlenül a belügyminiszter fogja gyakorolni. Ez a megoldás takarékossági szem­pontból is nagy előnyt jelent, mert a belügy­minisztérium illetékes ügyosztályának, a kül­földiek ellenőrzésével foglalkozó, berendelt rendőrtisztviselőkből álló előadói csoportja a belügyminisztériumban azonnal nélkülözhető lesz. Itt tehát a centralizáció csak látszólagos; a valóságban éppen ellenkező lesz a helyzet. A belügyminisztérium az ügyek tízezreinek ter­hétől mentesülni fog, mert a tervezet szerint a belügyminisztériumot csak a jelenlegi főkapi­tánysági apparátus munkájának felülvizsgálata fogja foglalkoztatni. Az idegenrendészeittel kapcsolatos kihágási ügyekben a rendőri büntetőbíráskodást a tör­vényjavaslat szerint azok a hatóságok fogják ellátni, amelyek az 1929 : XXX. t,c. 59. $ szerint kihágási ügyekben általában eljárni hivatottak

Next

/
Thumbnails
Contents