Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.

Ülésnapok - 1927-401

Az országgyűlés képviselőházának 4 a lengyeleknél és Laibaehban vannak ilyen kisebbségi intézmények, sőt magában Prágában is, tehát olyan országban, amely ugyancsak nem dicsekedhetik azzal, hogy a kisebbségeket úgy kezeli, mint ahogy azt jog szerint és szerződése szerint is kezelnie kellene, foglalkoznak ezzel a tudománnyal, azért, hogy az ellenkező ^ hitet keltsék. A prágai statisztikai hivatal főnöke már évek óta létesített ilyen társaságot, s tavaly, 1929 J

ben a prágai egyetem bölcsészeti karán megalakult éppen Krofta meghatalmazott miniszter elnöklésével, aki — mint tudjuk — Benes helyettese szokott lenni, a kisebbségi kérdést tanulmányozó cseh társaság. Hogy mennyire igazam van, s hogy ez a kérdés mennyire szétágazó, leszek bátor kimutatni, hogy a csehek szakosztályt létesítettek a bölcsészeti karon a kisebbség kérdésének. Az első szakosztály foglalkozik jogi. politikai, adminisztratív kérdésekkel s a' külföldi államok f kisebbségi kérdéseivel; a második szakosztály oktatásügyi szempontból, a harmadik statisztikai, szociográfiai szempontból, a negyedik történelmi szempontból foglalkozik a kisebbségi kérdéssel, az ötödik szakosztály a t csehországi kisebbségek kultúráját vizsgálja, a hatodik szakosztály közgazdasági célokat r kutat, a hetedik a határkerületekkel, cseh és tót kisebbségig relációban, a nyolcadik szakosztály a kisebbségi törekvésekkel, a kilencedik szakosztály a külföldön élő csehek helyzetével foglalkozik. T. Ház! Tudom, hogy nálunk is foglalkoznak a kisebbségi kérdéssel, sőt van is intézményünk erre vonatkozólag, még pedig a Teleki Pál és Krisztics vezetése alatt álló Szociográfiai Intézet. A pécsi egyetemen dr. Faluhelyi Ferencnek szemináriuma is van. amely a kisebbségi kérdéssel foglalkozik. De hogy ez mennyire nem elég és hogy nem koncentrálhatja a kisebbségi kérdésnek mindezen fontos ágát, iazt ők maguk bizonyítják legjobban. Éppen a múlt héten járt fenn Faluhelyi tanár úr és meg akarta alakítani a kisebbségi kérdéssel foglalkozók társadalmi egyesületét. Én megvallom őszintén, hogy ezt mint propagatív eszközt helyesnek tartom, de nem hiszem, hogy r ez nálunk megteremthetné azt, amire szükség van, vagyis hogy tudományos intézet legyen, s hogy bizonyos munkák kiadhatók legyenek. Teleki Pál, aki szintén foglalkozik a maga katedrája mellett ezzel a kérdéssel, a Felsőházban külön kisebbségi jogi tanszék felállítását is sürgette 1928 június 20-án. Ha idáig nem is tudunk elmenni, de utalok arra, hogy a nemzetközi jog tanszéke nincs véglegesen betöltve. A nemzetközi jogi tanszékhez különösen kapcsolódhatik ez a kisebbségi tudományos intézett. Tudom, hogy éppen a kultuszminiszter úr a legnagyobb híve az ilyen szemináriumi és intézeti nevelésnek és tudoimánymüvelésnek még a jogtudományi karon is. Tudom, \ hogy ő látja ennek a szükségességét is, de engedje meg, nekünk is, akik képviselők vagyunk, van bizonyos felel ősséírünk, hogy bizonyos kérdéseket felhozzunk és különös nyomatékkal is kérjük, hogy erre legyen gondja. Tíz esztendeje annak, amióta a trianoni gyász tart és nincsen például kodifikálva a magyarság jogviszonya az utódállamokban és nekünk sincsen kisebbségi kódexünk, amelyben volt nemzetiségünknek és annak a kevésnek, amennyi még megmaradt, eredete, története, kultúrája most már tudományosan volna megtárgyalva, ahogyan ez szükséges is volna, 01. ülése 1930 június 3-án, kedden. 37 amit éppen a kultuszminiszter úr, ha jól emlékszem, a Történettudományi Társulatban tartott megnyitó beszédében oly fontosnak mondott, hogy nálunk a nemzetiségi problémának kutatása, az eredetére való visszamenés mennyire fontos. Én tehát, jóllehet ismerem a miniszter úr ebbeli gondolkozását, bátor voltam ezt a kérdést ide a Ház elé is hozni, hogy annak fontosságát, ha lehet, még jobban kiemeljem, megvilágítsam és ráutaljak arra, hogy ezt Budapesten kell megcsinálni, f mert egy ilyen intézet parlamenti könyvtár és hasonló összeállítású könyvtár nélkül ma nem dolgozhat, már pedig ilyen könyvtár csak Budapesten van. Az egyetemeknél tartva, legyen szabad megemlítenem, bár a bizottságban már szóvátettem, — nem tehetek róla, de folyton azt érzem — hogy miután gazdasági viszonyaink folyton Összébb zsugorodnak és miután az állami kormányzatnak az a tendenciája, hogy egy tíz esztendőre terjedő takarékossági programmot állítson fel, a diplomát szerzett ifjak még kevésbé fognak tudni álláshoz jutni. En nem tudok megnyugodni abban, hogy sokkal több diplomás embert képezzünk ki az egyetemeken, mint amennyire szükség van. A miniszter úr azt mondja: kinek ártott valaha az, ha valaki többet tudott. Ez igaz és lehet,hogy az északi államokban még jobban megerősödik ez a tétel, mert ott olyan egészséges rendszer van, amely a kultúrát magasra fejlesztette, de a mi szüléinkben abszolúte nincs még benne ez a gondolat. Amikor fennáll a numerus clausus, vagyis az, hogy mi szabjuk meg, mennyi ifjú járhat az egyetemekre, akkor a felelősség is bizonyos fokig nagyobb. Ezt a kérdést nem lehet egészen a szülőknek nálunk úgyis egészen elfajult gondolkozására bízni. Tudom, hogy nem emelkedik Magyarországon az egyetemi hallgatók száma, legfeljebb eg^ikmásik egyetemnél 1—2%-kai több, de körülbelül azon a vonalon van, ahogyan a kontigenst^ a a miniszter úr rendeletében két évvel ezelőtt megállapította, de én azt hiszem, hogy inkább lefele kellene mennünk és valahogyan nem növelni ilyen céltudatosan vagy könnyelműen az intelligens proletariátust. En egy kisegítő módszert is hallottam erre egyetemig tanároktól, hogy megfogyatkoznék a hallgatók szarnia akkor is, ha nem a harmadik vagy negyedik félév után, tehát két teljes esztendő után lehetne vizsgálatokat tenni, hogy alkalmas-e valaki az egyetemeken vagy nem, hanem már az első félév után, (Elénk helyeslés.) mert már ött is ki fog tűnni egy nagy kontingensnél, hogy esetleg nem odavaló. Más .a helyzet, amikor a harmadik év elején jön az illető és hozzáteszem, a mai rendszer mellett háromszor, sőt hatszoü is megismételheti a vizsgát, tehát tulajdonképpen három teljes esztendőt hallgatott az egy etem en és vesztett el, ha tovább nem mehet. Ez esetben, a tanár is könnyebben kell, hogy vegye, kell hogy inkább megszánja és így több marad az egyetemen olyan, aki.nem odavaló. (Bleyer Jakab: Ez már a középiskolában megvan!) Ami a numerus claususnak a jeles bizonyítvánnyal ; való kapcsolatát illeti, errenézve is voltam bátor a bizottságban beszélni. Az idő sürget, így csak azt teszem hozzá, azóta azt olvastam, hogy a Középiskolai^ Tanáregyesület — bizonyosan a miniszter úr intenciói szerint — kiadott az érettségi vizsgálatokra vonatkozólag egy reformtervezetet, amely szerint lesz kitüntetéses érettségi is. En a bizottságban már mondottam, hogy mi-