Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.

Ülésnapok - 1927-412

448 Az országgyűlés képviselőházának hl 2. ülése 1930 június 2^-én, kedden. fellebbezés. Merem mondani, ha .a statisztikát megnézzük, látjuk, hogy ez a sok fellebbezés nem az első foknak gyengeségéből, hanem a magyar embernek abból a gyengeségéből származik, hogy minden jogorvoslatot ki akar használni. (Igaz! jobbfelől. Ügy van!) Es ha a Kúriát megjárta az ügy, akkor a királyig is elmegy. Ha az első, második kegyelmi kérvényt elutasították, akkor jönnek a harmadikkal, a negyedikkel. Es meg kell állapítani, ez nem a perrendtartás hibája, ez nem az egyesbírák tévedéseire vezethetők vissza, legkevésbbé pedig arra, ami egészen helytelen és visszautasítandó kijelentés volt tisztelt képviselőtársam részéről, mintha itt valami angol rendszernek a paródiáját lehetne felismerni. Bocsánatot kiérek, a magyar bíróság semminek sem paródiája. Nincs szükség arra, hogy mi idegen minták után menjünk. A magyar bíráskodásnak megvan a maga tekintélye, megvan a jogi tudása szempontjából a maga erőssége, erkölcsi szempontból is megvan a maga erőssége. Méltóztassék tudomásul venni, — t. kép viselő társamnak szokása színes szavakkal élni — hogy ebben az esetben a színt igen rcszszul választotta meg, mert a szín rikító, de egyáltalán nem találó. A magam részéről kifejtettem már az általános yita során, a bizottságban is, de itt is, hogy áz egyesbírói intézményről lehet vitatkozni pro és kontra, de ha az egyesbírói intézményt szervesen építjük ki, ha gondoskodni kívánunk arról, hogy jó egyesbíráin'k legyenek, olyan egyesbíráink, akik minden technikai teendőtől fel vámnak oldva, kiképzésük tökéletes, megfelelő élettapasztalattal bírnak, — tehát nem 30—-31 éves fiatalemberek ítélkeznek, ami ellen tisztelt képviselőtársam tiltakozik, de ami elégg'é szórványos eset és nem áiltalámos — akkor meg kell állapítanom, hogy az egyesbírói intézménytől voltaképpen nem elvi okokból idegenkedik senki sem, hanem tisztán azért, mert egy átmeneti időn kell átesnünk, amíg ez az átszervezés végrehajtható lesz úgy, ahogy ideálisan elképzeltük. Tisztelt képviselőtársául, amikor egy egészen csekély kis 'bővítést teszek az egyesbírói hatáskörön, akkor mindezt a sok panaszt felhozni és engem ázzál vádolni, hogy kísérletekbe és bizonytalanságba viszem az igazságszolgáltatást, ez minden, csak nem tárgyilagos kritika. Maga sem gondolta, hogy én, aki minden tárgyilagos indítvány előtt készséggel meghajoltam, ezt honorálhatom tárgyi alapon, mert ha t. képviselőtársam ezt gondolta volna, akkor nem ide jött volna —az ő szavával élve — toldozni-foldozni ezzel az indítvánnyal, hanem jött volna a bizottságba és ott terjesztette volna elő. (Gál Jenő: Ott terjesztettem elő. Bocsánatot kérek, ki is van nyomtatva.) Tizenöt indítványról van szó. Ezeket az indítványokait mind nagyon szívesen tárgyaltam volna a bizottságban, de ha tisztelt képviselőtársam azt mondotta, az általános vita során, hogy az egész javaslat toldozás-foldozás, ajkkor merem állítani, hogy az, aki egy bizottsági tárgyaláson nem vesz részt és azután jön olyan indítványokkal, amelyek a bizottság kritikája alá nem bocsátattak, akkor képviselőtársam az, aki toldozni-foldozni akar ezen a javaslaton. Úgy érzem, hogy erre szükség nincs, nem akarom, hogy ez a törvény folt hátán folt legyen. Kérem ezért a képviselő úr indítványán a k elutasítását. Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. A 98. §-al szemben áll Gál Jenő képviselő 1 úr törlési indítványa. Kérdezem a t. Házat, méltóztatik-e az eredeti szöveget elfogadni, szemben Gál Jenő képviselő úr indítványával, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat, akik az eredeti szöveget elfogadják, szíveskedjenek felállni. (Megtörténik.) Többség. A Ház az eredeti szöveget elfogadta, ezzel Gál Jenő törlési indítványa elesik. Következik a 99. §. Kérem annak felolvasását. Perlaki György jegyző (olvassa a 99—100. §-okat, amelyeket a Ház hozzászólás nélkül elfogad. — Olvassa a 101. §-t) — Szólásra feliratkozott Gál Jenő. Gál Jenő: T. Képviselőház! Ez is éppen olyan módosítás, amilyen az előző módosításom volt s én kénytelen vagyok a mélyen tisztelt miniszter úrnak az ellen a beállítása ellen tiltakozni, hogy ez az indítványom nem volt a bizottság előtt. Engedelmet kérek, itt van kinyomtatva: a 98. ^nál a szakasz elhagyását indítványoztam. Ez ott volt a bizottság előtt. Ki van nyomtatva. (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Ez nem a bizottság előtti szakasz!) Elnök: Kérem a szónok urat, ne méltóztassék a 98. § tárgyalására visszatérni, ezen már túlvagyunk. (Helyeslés jobbfelől.) Gál Jenő: T. Képviselőház! A 101. § ugyanaz alá az elbírálás alá és ugyanaz alá a módszer alá esik. Benyújtottam, kinyomatták és azért van itt előttünk. Ebből nem akarok tőkét kovácsolni.^ Azt mondom a mélyen t. mi iiiszter úrnak, és nagyon sajnálom, ha ezért haragszik is a mélyen t. miniszter úr... (Zsitvaj Tibor igazságügy miniszter: A legkevésbbé sem haragszom. Nincs rá okom.) Engedelmet kérek, nem lépem át a tárgyilagos kritika határát. (Zsitvay Tibor igazságügy miniszter: Talán szeretné a t. képviselő úr, hogy haragudjam, mert aki haragszik, annak nincs igaza.) Egé szén a mosolyig hajlandó vagyok elmenni és kérem a miniszter urat, hogy olyankor,_ amikor az ügyész a vádat a főtárgyaláson elejti, szolgálja a mélyen t. miniszter úr következetesen azt az elvet, hogy a sértett ügyvédi képviselettel élhessen. Ez ennek a 101. §-nak tulajdonképpeni igazi tartalma. En tehát azt mondom, hogy ne legyen az a sértett rosszabb helyzetben, mint amit a 101. § ab ovo intenciónál, hogy ha az az ügyész ott ejti el a vádat és megkérdezi a bíró, átveszi-e a vádat a sértett, s ha átveszi, adassék mód neki arra, hogyha nyomban nem tudott ügyvédet választani, legyen erre ü4 órai haladéka. Nem történik ebből senkinek kára, sem a sértettnek, sem a vádlottnak, ellenben azt az igazságszolgáltatási elvet, amelyet keresztül akar vinni a mélyen t. miniszter úr, következetesen szolgálja. Ha akarja, hogy a sértettnek legyen ügyvédi képviselete és ha az ügyész elhagyja a képviseletet, adjon rá néhány órát, adjon lehetőséget, hogy válasszon a sértett magának ügyvédet. A sértett nem tudja előre, hogy az ügyész őt nem fogja képviselni. Ha őt meglepetésszerűen, nyomban ilyen lehetőség elé állítja, méltóztassék 24 órai haladékot adni arra, hogy ügyvédiét vallhasson. Különben ott fog állni a jogtudó védővel szemben magára hagyatva, ezekben a labirintusokban, amelyek mint jogi kérdések merülnek fel, nem tud eligazodni és igazságának keresésében hátrányosabb helyzetben van. Én tehát mély tisztelettel kérem a miniszter urat és a Házat is, méltóztassék hozzájárulni ahhoz, hogy az, akit az ügyész elhagy a maga képviseletével, ügyvédet vallhasson és erre neki idő adassék.