Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.
Ülésnapok - 1927-412
444 Az országgyűlés képviselőházának U van! a jobboldalon.) Ma az állattenyésztés iránya más, ma a közös legelő nélkülözhetetlen. És ha gazdaságilag így áll a helyzet, akkor tulajdonképpen nem történik semmi sérelem, sőt előny az, ha nem hagyjuk meg azt: az individuális felfogást, hogy nekem a közlegelőből van egy fél holdam, amelyet úgysem lehet kijelölni, mert hiszen úgyis eszmei részes volt az illető. Igenis, térjünk át a szisztémára, hogy ezek a közlegelők társulatok tulajdonai legyenek. Ez jogi forma, azért eszemágában sincsen, hogy kétségbevonjam azoknak tulajdonjogát, akik pro partibus indivisis, eszmei hányadrészek szerint tulajdonosok, akiknek tulajdonjogát azonban a telekkönyvben tovább vezetni és ezt^ a telekkönyvi állapotot fenntartani egyáltalában célszerűtlen és szükségtelen akkor, ha arra az álláspontra helyezkedünk, hogy ezeket a legelőket most már jogilag is commassáljuk és lehetőleg elidegeníthetetlenné tesszük. Neubauer Ferenc igen t. képviselőtársam azt mondja, hogy ez a közös legelő fedezeti alap, különösen hitel igénybevételénél. Nem ' ismerek természetesen minden viszonyt és viszonylatot az országban és különösen már régen elszakadtam arról a vidékről, amelyről ő szólt, nem ismerem, a somogyi viszonyokat, (Zaj a jobboldalon.) ismerem azonban más vármegyék viszonyait, ahol egyáltalában semmi fedezeti alapot nem jelent a közös legelő. A bankok rendszerint figyelembe sem veszik éppen azért, mert annak elárverezése, elidegenítése roppant nehézségekbe ütközik. (Neubauer Ferenc: Jobb ára van, imint a másik földnek!) Lehetséges, egyes helyeken. Mégis azonban azt hiszem, hogy amikor a közlegelők javítására törekszünk, amikor a legelőjavítást kölcsönökkel akarjuk előmozdítani és igyekszünk valami olyan alapot is, kormánytámogatást is keresni, hogy ezek a legelők értékesekké tétessenek, akkor elő kell mozdítani és elő kell segíteni azt, hogy ezek, igenis, fedezeti alapul, és pedig a legkönnyebben leköthető fedezeti alapul szolgáljanak, hogy a legelőkölcsönökkel a társulat ebben a tekintetben mint tulajdonos könnyebben mozoghasson. Egy vonatkozásban szükséges az adminisztráció továbbfejlesztése. Az 1913. évi X. t.-crkket a legvégső vonalig végre kell hajtani. Nagy nehézségekkel jár a tulajdoni arányok megállapítása és ezeknek regiszterbe való foglalása, nyilvántartása, a nyilvánkönyv tovább vezetése, azért, hogy a jogosultságok és a jogosultsági arányok közt vita ne lehessen. Elismerem, hogy ez nehézségbe fog ütközni s éppen azért kétségkívül nagyon nehézkes az 1913 : X. te. végrehajtása. Ha azonban egyrészről a telekkönyvben maga a társulat lesz a tulajdonos, másrészről pedig megtörténik ez az adminisztratív intézkedés és a jogosultság határozottan megállapíttatik és a nyilvántartás^ tovább vezettetik, azt hiszem, a helyzet még hitelügyi szempontból is sokkal előnyösebb lesz, mint eddig volt. Mert azt, hogy a bank személyi hitel nyújtásával figyelembe vegye, hogy valakinek a közös legelőből jutaléka van, tehát több szarvasmarhát tarthat, ennek semmi akadálya sincs, de hogy külön le nem köthető és külön el nem árverezhető az eszmei hányad, ez gazdasági életünkben egyenesen előnyös. Aki látott már olyan telekkönyvet, ahol ezek a közös legelők vannak telekkönyvezve, pláne, ahol továbbvezetés, tulajdoni successió van, aki látott egy olyan C/lapot, ahol ezek a különböző eszmei hányadok meg vanna'k ter2. ülése 1930 június 2h-én, kedden. helve, az belátja azt, hogy telekkönyvileg ennek az állapotnak fenntartása teljes képtelenség és lehetetlen, mert ma már olyan zavaros helyzet áll elő, hogy a telekkönyv a tényleges birtoklási viszonyoknak, vagy a tényleges tulajdonjogi viszonyoknak és successióknak egyáltalán nem felel meg. Egyébként is ebben Á kérdésben a telekkönyvezés, a társulattá való alakulás, a társulat tulajdonjoga csak jogi forma, fő a gazdasági szempont. Gazdasági szempontból pedig ismételten hangsúlyozom azt, — és ennek már kifejezést is adíam itt a t. Ház színe előtt — hogy Magyarország szegény ország, nem engedheti meg magának azt a fényűzést, hogy minden községben a senki földje terüljön el. Lehet, hogy fejlettebb agrikultúrával bíró vármegyékben másként van, én azonban rá tudok mutatni minden egyes község határában arra, hosry melyik a községi köztulajdon, melyik a községi közlegelő. A két fogalmat gyakran összezavarták azért, mert a tagosítás idejében a község nevére írták a közös legelő tulajdonjogát, holott az voltaképpen az úrbéresek egyetemét illeti. Ha én esetleg Össze is zavarom ezt a két kifejezést, a jogi fogalmakkal tisztában vagyok, hiszen hivatalomnál fogva nagyon sok ilyen közös legelőtulajdonjog rendezésében vettem részt és jártam el. Ha mi intenzív legelőkultúrát akarunk, ha mi kölcsönökkel, beruházásokkal ezeket a közös legelőket és erdőket nemzetgazdasági szempontból határozott értékké akarjuk tenni és nem a senki földjévé, akkor kénytelen vagyok ezt a jogi formulát és azt a tételt is elfogadni, hogy igenis legyen a tulajdonos i ÍZ ii legelőtársulat, az a társulat amely az 1913 : X. te. alapján megalakult. Sajnálom, hogy nem tudom elfogadni Neubauer Ferenc igein t. képviselőtársam álláspontját. Belátom azt, hogy majd a gyakorlatban bizonyos meglepetésekre és kontroverziákra, esetleg szemrehányásokra is fog vezetni, de az első a közérdek és Magyarországon, ezen a csonka földön a közérdek az, amit én az imént voltam 'bátor hangsúlyozni, ennélfogva én nem járulok hozzá ahhoz az indítványhoz, hogy ez a szakasz töröltessék, mert azt feltétlenül jónak tartom. Elnök: Szólásra következik 1 Perlaki György jegyző: Nincs senki sem feliratkozva. Elnök: Kíván még valaki szólami? (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. Az igazság ügyminiszter úr kíván szólani. Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: T. Képviselőház! Az előbb elhangzott két felszó; lalás a t. Háziban, homlokegyenest ellenkező tartalommal, mégis mind a két szempont, amely itt kidomborodott, voltaképpen gazdasági szem. pont volt. Hangsúlyozni kívánom, hogy nem tartom helyesnek, hogy én, mint igaziságügyminiszter, ilyen gazdasági kérdésekben, bár a törvénykezési javaslat kapcsán merül is fel ez a kérdés, a magiam részéről döntő álláspontot foglaljak el. Hivatkozhatom azonban arra. hogy nem egyedül a telekkönyv szempontjából merült fel az a gondolat, hogy ez a szakasz belekerüljön a javaslatba hanem éppen a földmívelésügyi minisztérium szorgalmazására, tekintettel azokrta a szempontokba, amelyeket Csák Károly igen t. barátom itt felhozott és amely érdekek fennforgását és a célok helyességét koncedáita Neubauer t. barátom is. Amikor az 1913 : X. tc.-et alkották, akkor a legeltetési társulatnak kétféle tipusát alaki-