Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.

Ülésnapok - 1927-411

Az országgyűlés képviselőházának UHban is, hogy a fizetési meghagyásokkal szemben való ellenmondás lehetősége bizonyos erősebb korlátok közé szoríttassák. Nekem csak egy aggodalmam van. (Zaj. — östör József közbeszól.) Ebiben a tekintetben közelebb állok a királyi Kúria elnökének nézetéhez, akinek az volt a nézete, hogy azokban az ügyekben, ahol az in contumaciam hozott ítéletek szama a statisztika szerint körülbelül 50 százalékon felül van a gyakorlatban, a »kötelező fizetési meghagyás! eljárást eredménnyel lehetne bevezetni, azoknál azonban, ahol ezen alul van, hiába vezetjük be, mert csak egy remédáum van, az a reménység, hogy nem fognak ellenmondással élni és ebből azután haszna lesz az igazságszolgáltatásnak. Nem áll statisztika rendelkezésünikre, de azt hiszem, a 400 pengős értékhatárnál ugyanaz a statisztika, mint az ezerpengős értékhatárnál. Annak ellenére tehát, hogy készséggel elfogadom és észrevételt nem teszek a 400 pengős értékhatárig kötelező fizetési meghagyásos eljárással szemben, mégis bizonyos aggodalmam van, hogy nem fogjuk elérni a célt és nem fogjuk apasztani a bíróság munkáját ezekben az ügyekben, legfeljebb abban az esetben, ha csakugyan az következik be, hogy meg lévén szorítva a batáridő, elmulasztják az ellenmondás bejelentését, és így a félnek ebből a mulasztásából származik előny az igazságszolgáltatás gyorsaságára nézve. Az előkészítés kérdésénél a következő megjegyzésem volna. Fábián igen t. képviselőtársam is foglalkozott ezzel a kérdéssel. Megjegyzésem nagyon rövid. Ha valaki ellensége az ok nélkül való szófecsérlésnek, akkor annak ellensége kell, hogy legyen minden Iskolázott fejű jogász, mert nines bosszantóbb dolog, mint mikor komoly, súlyos, nagy kérdésekről van szó és ha a periratot végigolvasom, azt látom, hogy tele van szófecsérléssel, tele van értéktelen slamasztikával, amely felett az embernek nemhogy gondolkoznia nem kell, hanem egyszerűen a bosszúság érzetét érzi. Ezzel szemben azonban nem tudom eltitkolni azt a meggyőződésemet, és kifejezést kell adnom annak a meggyőződésemnek, hogy ha nem lettek volna kiváló nagy jogászaink az ügyvédek körében, akik nemcsak a tényállás összehordásában és a bíró elé tételében látták kimerítve az ő ügyvédi hivatásukat, hanem a jog elrejtett okainak felkutatásában is, akik nemcsak/ a törvényszakaszra hivatkoztak, (Fábián Béla: Ezt voltam bátor kifejteni!) hanem megláttak eddig ismeretlen olyan szempontokat is, amelyre mint új csapásra felhívták a bíró figyelmét, akkor jogunk fejlődése kisebb mérvű lett volna. Ezek a jogászok nemcsak a jogot fejlesztik, hanem segítő társai is a bírónak. Dacára tehát, hogy a törvényszakasz máris enyhébben állítja fel a szankciókat, amikor azt mondja, az értéktelen periratokért költség nem jár, mégis bizonyos veszélyeztető és feszélyező pontot látok benne (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Egészséges Dainokles-kard!) és abban reménykedem, hogy a bírákban meglesz az arrahiivatottság, hogy emberi szenvedélyüket vagy hajlandóságukat el fogják tudni választani és meg tudják állapítani, hogy az az ügyvéd csakugyan jogot fejlesztett-e és segítségére ment-e a bírónak vagy pedig egyszerűen csak fecsegett, mert a fecsegésért én sem adnék semmit. (Fábián Béla: Majd meglátjuk!) Viszont azonban a jogfejlődésnek és új irányának új meglátását, sőt a törvénymagyarázatnál is a más és más oldalról a való meg- \ ülése 1930 június 20-án, pénteken. 405 látást, s annak ellenére, hogy esetleg nem vitte azt a pert előre, hogy talán abban a perben nem nyer alkalmaztatást az a jogszabály, mégis az egészséges és éles meglátást a költségtől való elütéssel nem merném megbüntetni és bízom abban, hogy a magyar bíróságnak meglesz ebben a tekintetben a kellő .megértése. (Fábián Béla: Két helyen is benne van a törvényben. — Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Mások bírságot javasoltak! — Fábián Béla: Nem tehetek róla! — Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Gál Jenő képviselő úr az ellenzéki oldalról bírságot javasolt! — Fábián Béla: Ebben az esetben sem tudom helyeselni!) T. Ház! Még csak egy nagyon rövid megjegyzést akarok tenni és ez a megjegyzésem az, hogy amikor ennek a törvényjavaslatnak első tervezetét megkaptuk, — őszintén ki kell, hogy jelentsem a miniszter úrnak — valamennyien meghökkentünk egy kicsit. Nem azért, mintha azokat a bizonyos rombolásokat láttuk volna, amelyeket a túloldalról láttak nagyon sokan, hanem meghökkentünk azért, mert olyan kodifikációs jelenségeket láttunk, amelyeket az élet meg nem kíván s amelyek talán az élettel kicsit ellentétben lettek volna. Mert ismétlem, ebben az egész javaslatban egyebet nem látok, mint a jelenlegi élethez való alkalmazkodást. De ugyanakkor ismételten ki kell, hogy jelentsem és leszögezzem azt is, hogy minden egészséges gondolat, amely a mi oldalunkról jött, az igazságügyi kormányzat és a .kodifikáció részéről a legnagyobb előzékenységben részesült. Egyebet nem mondok, csak azt, hogy ugyancsak a mi oldalunkról, a képviselők oldaláról jött, éppen Dési Géza t. barátom részéről jött egy hatalmas nagy elvnek a megmentése, amelyett a kodifikáció szigorúbban kezelt, mint mi. Mi azt láttuk, hogy ennek teljes elejtése káros volna és meg kell tartanunk. Ez volt a vádtanácsi elj aras, a kifogásolás kérdése. Ami azonban innen jött, komoly megfontolás r tárgyává tétetett és komoly megfontolás után arra az eredményre jutottunk, hogy nagyon sok, de nagyon sok változtatásnak kell történnie az^ első tervezeten. Éppen azért kicsit rossz néven kell vennem a túlsó oldaltól, hpgy ezt a kérdést — nem Baracs t. képviselőtársamról' van szó — politikai szemüvegen nézve úgy birálta, úgy gerálta magát a túloldal, mintha az ország alkotmányos rendjének, az alkotmánybiztosítékoknak — mert hiszen a perjog maga is egy nagy alkotmánybiztosíték — egyedüli képviselője és védelmezője a túloldal volna

% Ne méltóztassék ezt hinni, ezekben a kérdésekben legalábbis van olyan erős összeütközés közöttünk is, amíg egy-egy ilyen kérdés megérik, minthogyha az ellenzék állandóan ő maga ostromolja. Az a körülmény, hogy bizonyos másod- és harmadrendű kérdések tekintetében nem vagyunk hajlandók öszszeütközni egymással mi, az ezen az oldalon ülő képviselők, ez még nem jelenti azt, hogy bírálat és kritika, szóval töprengés nélkül mennek ezek a kodifikációk. Ne méltóztassék azt hinni, hogyha töprengés nagy munkáját tisztán csak a túloldal végzi. Elnök: Kérnem kell a képviselő urat, hogy szíveskedjék emelkedettebb hangon beszélni, mert a gyorsírók annak ellenére, hogy közelebb ültek, nem értik a szavait, eltekintve attól, hogy az elnök pedig egyetlen szavát sem érti a képviselő úrnak. Legyen szíves, erőltesse a hangját. (Rothenstein Mór: Nem lehet rendreutasítani.) Káinoki Bedő Sándor: Hálásan köszönöm 58*