Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.

Ülésnapok - 1927-411

394 Az országgyűlés képviselőházának 4. vay Tibor igazságügyininiszter: Erre kell törekedni !)- akkor igeniis eszményi állapotot fogunk elérni. Miért ragaszkodik mia a jogkereső közönség a magasabb birói fórutmokhozt Azért, mert látja, hogy lent — nem általán osságban mondom ezt — talán gyengébb erők vannak, felfelé tekint; tehát és ott keres orvoslást De ha^ azt fogja látni a jogkereső közönség, — és bízom benne, hogy az igazságügyimin iszt er úr ezekéit az elveiket megszívleli és a gyakorlatiban megvalósítja — hogy az alsóiokira egyes bírákul olyanokat fog kiszemelni, akiknél életűik dísze és koronája lesz az, hogy megtisztelik őket az egyesbírásikodás impériumával, akikor igenis, meg fog a közfelfogás változni, iáikkor abban az alsófokú egyesbíróban megnyugvást fog találni a jogkereső közönség. Nagyon szépnek 'és helyesnek találom Baraes Marcell igen t. képviselőtársamnak azt a felfogását, mely szerint az ügyvédi karnak régi érdemes tagjait meg kellene tisztelni azzal a nobile ^ offieiuiinmal, hogy amint most a Kúria ügyvédi tanácsában ténykednek és ítélkeznek, méltóztassék bevonni őket a magasabb ítélkezésbe is. Ez teljesen díjmentes munka lesz, megtiszteli az ügyvédséget és igen nagy eredményeiket fogunk vele elérni. Hiszen külföldiről erre is tudnék igen számos és jelentős példát felhozni. Ez csak olyan odavetett eszme, amelynek komoly mérlegelését az igen t. igiazságügymiiniisziter úr figyelmébe ajánlom. Azt méltóztatott mondani, hogy a törvényforma szerint jobb lesz, de tartalmilag roszszabb lesz. Bocsánatot kérek, beható tanulmányozás után megismétlem azt a felfogásomat, hogy ha végre a bűnvádi eljárásban jobb lesz a forma, ez elvi jelentőségű , dolog, mert azt jelenti, hogy a bűnvádi eljárás lesz jobb, tartalmilag pedig nem tudom hol volna hiányosság a törvényjavaslatban. Mert ami régit elihagyott, az legfeljebb mennyiségi különbség a múlthoz képest, de minőségileg nem látok benne semmiféle kárt és veszedelmet, ami pedig újítás a törvényjavaslatban — méltóztatott Baracs Marcell t. képviselő úrnak pár helyen kiemelni — az igen szép, értékes újítás. Hogy egyebet ne mondjak, például nagyon helyes a feltételes felfüggesztés időhatárának egy hónapról három hónapra való kiterjesztése. Annak idején hozsannával fogadta a magyar jogászvilág ezt a modern, nagyszerű, humánus alkotást. Mikor a javaslat háromszor olyan humánus és háromszorosra terjeszti ki a feltételes felfüggesztés időhatárát, akkor csak nagy örömmel kell ezt üdvözölnöm, s azt hiszem", a gyakorlatban is igen fényesen fog beválni. Nagyon értékes újítás az is, hogy illetékkötelezettséget állapít meg a javaslat a póitmagánvádra és bizonyos főmagánvádas ügyeknél. A büntetőjog lényegileg közjogi természetű, ezekben az ügyekben azonban nagyító üveggel sem tudunk semmiféle közjogot felfedezni. Ezek túlnyomólag üzleti ügyeket vagy pedig magánérdeket akarnak érvényesíteni. A pótmagán vádat különben is a bűnvádi perrendtartásnak legszerencsétlenebb intézményének tartom. Amikor az ügyész, a főügyész és különböző büntető fórumok megszüntetnek egy eljárást, akkor még évekig lehet a bűnvádi eljárás súlya alatt tartani valakit. Elveszik az útlevelét, itt tartj'ák, az eredmény pedig az, — ezt a gyakorló ügyvédtársaim nagyon jól tudják — hogy a pótmagán vádak, amelyeknek egy ezrelékében nem történik semmi érdemleges intézkedés, nem szolgálnak egyébre, mint arra, hogy megpuhítsák az ille11. ülése 1930 június 20-án, pénteken. tőt, hogy magánjogi eszközökkel szabaduljon a bűnvádi eljárás súlyától és nyomásától. Éppen azért örömmel üdvözlök minden olyan újítást, mely ezt a oótmagánvádat legalább részleteiben nehezíti meg. Akinek kedve van a hivatalos fórumok igazmondásával szemben egyedül üp-vészkedni és egyedül vinni a vádat, az legyen kegyes, fizesse meg az obulust az igazságügyi tárca és az igazságügyi intézmények javára. Nagyon méltányosan szabályozta a Javaslat a jogorvoslati rendszert a járásbírósági eljárásban, úgyhogy ezt csakis örömmel kell üdvözölnöm. Ugyancsak nagyon helyes az az intézkedés, hogy a bíróság csekélyebb jelentőségű vétségek vagy kihágások esetében az ítélethozatalt mellőzheti és az eljárást megszünteti. Az előbb bátor voltam már nyilatkozni arról, milyen helyes, igazságos és célszerű ez az intézkedés, és a gyakorlatban ez nagyon szépen be fog válni. Kiterjeszkedem végre a törvénynapok kérdésére, amelyeket Gál Jenő igen t. képviselőtársaim nem tartott értékes újításnak. Ezt én igenis nagyon helyes újításnak tartom, ez megfelel a legrégibb magyar jogszolgáltatásnak. Hiszen maguk nagy királyaink Székesfehérvárott tör vény napokat tartottak. A törvénynapok tartása megóvja azt a szerencsétlen embert attól, hogy 50—60 kilométerről bezarándokoljon a tárgyalás székhelyére, ahol esetleg arról értesül, hogy nem lesz tárgyalás. A bíró kimegy a helyszínre, ott vannak a tanuk, , az érdekeltek, ez olcsóbbítja, gyorsítja, egyszerűsíti az eljárást, úgyhogy ez minden szempontból csak üdvös lesz. Végül kötelességem hálás elismeréssel nyugtázni azt a jóindulatot, amelyet a miniszter úr több intézkedése során az ügyvédseggel szemben méltóztatott tanúsítani. (Fábián Béla: A fejemhez kapok, hogy mit csinált , a miniszter úr az ügyvédség érdekében, amiért hálás köszönetet tetszik szavazni! — Zaj.) Ha méltóztatott olvasni a törvényjavaslatot, akikor bizonyára méltóztatott^ látni, hogy ügyvédi kényszert rendelt el főmagánvádas ügyekben, azután a helyreigazítás kérdésében és számos más ügyben. (Fábián Béla: Az utolsó darab kenyeret veszi ki a javaslat az ügyvédek szájából. — Ellentmondások jobbfelől.) Hol veszi ki? (Fábián Béla: Majd mindjárt én következem, elmondom. — Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Érdemleges ügyvédi munlkát nem vesz el. — Fábián Béla: Kérem, az utolsó darab kenyeret veszi ki az ügyvédek szájából!) Az utolsó dairaib kenyeret a gazdasági viszonyok veszik ki az ügyvédek szájából. (Fábián Béla: Nem a nagy ügyvédeket, hanem a szegény kis ügyvédeket teszi tönkre és kergeti a temetőbe a javaslat. A gazdagoknak új ügyeket ad. — Meskó Zoltán: Ez az előszó a beszédéhez?) Elnök (csenget); Figyelmeztetnem kell Fábián Béla képviselő urat, hogy őreá csak Dési Géza képviselő úr utáin kerül a sor, akikor tessék beszélni. A jobboldalon ülő képviselő urakat szintén kérem, méltóztassanak csendben maradni. Dési Géza : Nem tudom, hogy Fábián Béla képviselő úr engem tart e gazdagnak, mert én szívesen cserélek. (Fábián Béla: En nem erről, hanem a nagyiirodájú ügyvédekről beszélek.) r Elnök: Fábián (képviselő úr most ne beszéljen. Tessék csendben mar adni. (Fábián Béla: Aposztrofált előzőleg!) A képviselő urnáik joga lesz válaszolná és joga lesz a ház-