Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.

Ülésnapok - 1927-410

370 Az országgyűlés képviselőházának parancsot, s mikor ez aat felelte: nem, a cenzor ezt mondotta: hát én sem. (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Nagyon szűkre voltak szaibva a feltételei!) Azt hiszem, a feltételek tágításával a gyakorlati életben is inkább be fog válni. T. Ház! Ha ezek után én mérleget készítenék erről a törvényjavaslatról, akkor úgy találnám, hogy kitűnő intézkedései ennek: t a szegényjog szabályozása, a fellebbezési értékhatárok megállapítása, a pertárgy-értékek megállapítása, meghatározása, az osztályperekben, örökösödési perekben stb., a végrehajtási eljárás szabályozása, a telekkönyvek egyszerűsítése, az 1914. év előtti terheknek hivatalból való töröltetése, a kisebb értékeknek, a 25 pengőn aluli értékeknek bekebelezési tilalma, a büntetőeljárás során a ibíróküldés pompás szabályozása, amellyel annyi visszaélés történt különösen Budapesten, a vádtanácsnak ilyen mérvű korlátozása, amint történt, a jegyzőkönyveknek és ítéleteknek egyszerűsítése, a tanácsülési elintézés, a semmiségi panaszok korlátozása a járásbírósági ítéletek ellen, — én belementem volna az eredeti javaslatba is, azt is helyesnek találtam volna, de ha itt bizonyos módosítás történt, ez mindenesetre ártani nem fog — a félbeszakítás szabályozása, és nagyon praktikus, egészséges gondolat volt — a kifejezés szerintem helytelen — egységes szerkezetbe való foglalása ezeknek a szabályoknak, amelyek a büntető és polgári törvénykezés terén a gyakorlati életben annyira szükségesek. Ha mindezeket mérlegre teszem, akkor úgy találom, hogy erről a törvényjavaslatról elmondhatjuk azt, hogy ebben^ benne sötétlik az árnya, de benne ragyog a fénye is. Árny az, hogy bizonyos kényszerű takarékosság feltétlenül indító oka e törvényjavaslat életrehívásának. (Farkasfalvi Farkas Géza: Ez helyes! Ez nem árnyoldal, hanem fényoldal!) A jövő fogja megmutatni, hogy az igazságszolgáltatási érdekeknek ez nem lesz-e hátrányára, viszont fény az a tiszta .szándék, becsületes törekvés, amely arra irányul, hogy azt a bíróságot, amely mindenkor intézményeink gyöngye volt, azt a bíróságot, amely ma is aranyvaluíával, erkölcsi aranyvalutával fedezi minden szolgálatát, amelyben ma is egy nagy erkölcsi hitbizományt bírunk: ezt a bíróságot a mainál is jobbá tegye, ennek függetlenségét megtakarítások árán is még emelje, visszaadja a magas bíróságokat Igazi hivatásuknak, a szorosan vett jogi munkának, hogy ezáltal a jogot fejlesszék, hogy ezáltal a jogi. generációkat értékben, súlyában emeljék. Amikor mindezeket látom, megnyugvással fogadom én ezt, mert látom, hogv a magyar bíróságok akarják, a magyar bíróságokban megvan a szándék az igazság kiszolgáltatására, megvan arra az akarat, van bennük judicium, emberszeretet és igazságszeretet, szeretik az igazságot, amelyről már két és félezer esztendővel ezelőtt klasszikus szavakban hirdette Sokrates, hogy az igazság az, ami összeköti az eget a földdel, az isteneket az emberekkel, az igaaság a világrend alapja. Hirdette, hogy csak a szeretet világánál ismerjük meg az igazságot, hogy a jogot tiszteljük, az igazságot pedig szeretjük. Amilyen a bíró, olyan az igazságszolgáltatás. En a törvényjavaslatot elfogadom. (fölénk éljenzés a jobboldalon. Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Bemutatom a t. Háznak a mezőkövesdi r választókerületben időközi választáson megválasztott Patay Gyula képviselő úr megbízólevelét. U10. ülése 1930 június 18-án, szerdán. A megbízólevelet a Ház megvizsgálás és jelentéstétel végett az állandó igazoióbiaottságnak adja ki. Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Baracs Marcell! Baracs Marcell: T. Ház! Előttem szólott mélyen t. képviselőtársam egy csodásan szép allegóriával fejezte he beszédét,^ hivatkozott Sokratesre, aki szerint az igazság a híd, a föld és a menny között. En azonban úgy vélem, hogy akik ebben a javaslatban látják a hidat, amelv összeköti a földdel a menny kapuját, azok a sóvárgó gyermek szerepét viszik és nem látják azit, hogy hiú fény, játszi sugár az, amit ez a javaslat eléjük tár. Azt mondja az én mélyem t. képviselőtársam, hoigy ő nem értette aat a felzúdulást, ajmeílyiel a jogászi közvélemény annak idején a minisztérium első tervezetét fogadta. Hozzáteszi azoniban, dicsérve a minisztert, hogy a miniszter a legnagyobb előzékenységgel fogadott minden eszmét, amely a tervezetből azután átment a javaslatba. De méltóztassék összemérni ezt a javaslatot a tervezettel,mélóztassék látni ezt az óriási tátongó ürt, amely a tervezet és a javaslat között van. Hiszen akkor mélyen t. kartársam, (Gaal Gaston: Itt nines kartárs, csak képviselő!) mélyen t. kortársam, akarom mondani, (Gaal Gaston: Fiatalabb!) akkor mélyen t. képviselőtársam, (Derültség) ha jobban gondolkodik a kérdés felől, megtalálja az okát annak, miért volt annak idején az a szinte madalomszerű meglepetés, amelyet a tervezet okozott volt. En vele együtt dicsérem a minisztert, hogy ő a tervezettől eltért és a tervezetet oda fejlesztette addig a javaslatig, amely előttünk mepielent. Sőt hozaájárulok egynémely dicséretéhez is, amelyet a javaslat egyes részletei felől mondott. Kétségtelen, hogy a javaslat tartalmaz igen értelmes, okos, remélhetőleg a gyakorlatban is beváló, kitűnő, szociális szempontból is dicséretes intézkedéseket, egésabenvéve azonban ez a javaslat alapvető elgondolásában van elhibázva és éppen azért nein vagyok abban a helyzetben meggyőzŐdésszerűleg, hogy aat általánosságiban a részletes vita alapjául elfogadjiam. Különösen nem vagyok abban a helyzetben akikor, amiiikor hallom az előadó úrtól, hofry ez a javaslat, ha törvényerőre emelkedilk, az eljárási reform kérdését hosszú időre nyugalomra hozza. Az előttem szólott mélyen t. képviselőtársam ugyan annak a reményének adott kifejezést, hogy ez csak egy átmeneti javaslat s egv átmeneti helyzet lesz az, amelyet teremt ez a törvény az eljárások terén (Gaal Gaston: Jógii holetta! — Derültség.) és ez is egyik indokául szerepel annak, hogy ő a törvényjavaslatot elfogadja. De méltóztassék mélyen t. képviselőtársaimnak megondolni már a tapasztalatok révén is azt, hogy ugyebár hoztunk egymás után sorozatosan eljárási novellákat abban a feltevésben, sőt azzal a szándékkal, azzal a kijelentett szándékkal, hogy eaek csak átmeneti erővel bírnak és ime, nemcsak hogy fennmaradtalk, hanem minden hibájuk és annak ellenére, hogy rosszul váltak be, minden újabb és újabb javaslattal elmélyittetnek, aminthogy ennek a javaslatnak is a fő hibája aa, hogy a tapasztalt visszásságokat nemcsak, hogy nem szünteti meg, hanem egyenesen kimélyíti, kibővíti. _ T. Ház! Minden peres eljárás akár büntető, akár polgári eljárás, akkor felel meg feladatának, ha meg tudja teremteni az eljárás gyorsaságának, olcsóságának és alaposságánaJk összhangját. Három kellék, amely közül do-