Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.

Ülésnapok - 1927-407

Az országgyűlés képviselőházának UÖ7. olyanodat, elő nuéltózttassaoiaik léptetni egy fokozattal, egy llakbérosztállyal feljebb, hiszen neon egy lakbéroszitályikülönbség volt olyan községekben, — mánt amilyen például csonka Bihar vármegye székhelye, Berettyóújfalu — amelyek máról-holnapra kisvárosi jelleget öltöttek. Berettyóújfaluban a lakbérkérdés olyan állapotban van, hogy annak a községnek egy lakbérosztállyal való előbbre sorolása a lakbérkérdést abszolúte neon rendezi. Az a kérésem tehát a jelenlevő két miniszter úrhoz, méltóztassanak a kiadott rendeletet revízió alá venni abból a szempontból, hogy ott, ahol egy lakbérosztállyal való előbbresorolás semmit sem segít a helyzeten,' egy újabb rendelettel az ilyen községeket az őket megillető lakbérosztályba méltóztassék sorolni. Ellenkező esetben az a helyzet áll elő, hogy a közszolgálati alkalmazottak, de általában a fixfizetéses emberek lakbérüket nem tudják megfizetni. Ezek után áttérek arra a kérdésre, amely Magyarországon ma minden embert egészen biztosan legjobban érdekel, legjobban foglalkoztat. Magyarország területén ma az, aki a politikai napilapokat kezébe veszi, ámulva látja, hogy két olyan erős agrárius férfiú, mint az isen t. pénzügyminiszter úr és Gaal Gaston képviselőtársam egymással homlokegyenest ellenkező álláspontot foglalnak el a gabonaértékesítés kérdésében, .az úgynevezett boletták kérdésében. Most kérdezem, hogy a magamfajtájú ember, aki sem nem gazdálkodó, sem nem kereskedő, mit tegyen, amikor látja, hogy két ilyen kiváló agrárius férfiú homlokegyenest ellenkező álláspontot foglal el egy olyan kérdésben, amely a gazdák számára mindenesetre a lét vagy nemlét kérdést jelenti, és amely éppen a gazdák iövőjének fontosságánál fogva az ország minden rendű, rangú és foglalkozású lakosára is nagy kihatással van. Mi, akik sem nem gazdálkodunk, sem nem kereskedünk, nem lehetünk bírói ennek a vitának, de mondhatom, hogy rendikívül rossz benyomást tesz rank az, hogy maguk a gazdaérdekeltségek nem- tisztázták már ezt a kérdést, pedig volt elegendő idejük rá. (Gaal Gaston: Nem is volt előttünk soha! Meglepetés!) Annyi bizonyos, hogy én a magam részéről ezt a «boletta» szót először egy gazdaérdekeltségi gyűlésen hallottam. Tény az, hogy a Tiszántúli Mezőgazdasági Kamara által rendezett gyűléseken vetették fel először előttünk ezt a kérdést, és nem tudom elfelejteni,^hogy ezeken a gazdagyűléseken az ott jelenlevő gazdák egyhangúlag ezek mellett a boletták mellett foglaltak állást, habár a Tiszántúli Mezőgazdasági Kamara javaslata nem azonos azzal a megoldási módozattal, amelyet most a pénzügyminiszter úr ajánl. A Tiszántúli Mezőgazdasági Kamara elnöke, báró Vay László jelenlegi bihari főispán, a prémiumrendszert kívánta behozni és a gabonát minőségileg akarta osztályozhatni. Látom, hogy a kormány a Tiszántúli Mezőgazdasági Kamarának ezt a javaslatát nem tette magáévá. Értesülésem szerint nem tartotta ezt kereszitülvihetőnek sokféle óikból, és most előállott a maga megoldási módozatával. Hogy a kormánynak valamivel elő kellett állania, az kétségtelen. (Berki Gyula: Az biztos!) Hogy a kormányt nógattuk (Berki Gyula: Elengedhetetlen! t Mindenki sürgette!) és kergettük abba az irányba, hogy valamit cselekednie kell, ezt letagadni nem lehet. (Berki Gyula: Ügy van!) Es most, hogy cselekedni kíván a kormány, az a kérdés, hogy mindazt, amit elénk tár, miképpen fogja végrehajtana Azt kell, hogy mondjam, bizalom kérdésévé ülése 1930 június 13-án, pénteken. 287 vált az egész dolog, annak kérdésévé, hogy bízom-e az igen t. kormányban a tekintetben, hogy mindazt^ amit cselekedni kíván, végre tudja hajtani úgy, hogy azzal a fogyasztó kisembert ne sújtsa. Ha bíznék ebben, magamévá tenném a kormány rendszerét, annak az érvelésnek ellenére, amelyet Gaal Gaston képviselőtársamtól hallottam. Nem^lát az ember tisztán, nem látja a kérdést kellően előkészítve, habár kérdezősködésre azt a választ kapja az ember, hogy úgy a mezőgazdasági érdekeltségek, mint a kereskedelmi érdekeltségek foglalkoztak a kormánynak ezzel a szándékával és azt magukévá tették. (Gaal Gaston: Mi nem foglalkoztunk, elénk egész más tervet terjesztetitek! — Wekerle Sándor pénzügyminiszter: Mi az, hogy «mi?» — Gaal Gaston: A gazdák! — Wekerle Sándor pénzügyminiszter: Magam tárgyaltam le a kérdést az Omge.-nek, az országos mezőgazdasági kamarának és a bérlőknek hivatalos képviseletével, amikor a képviselő úr is ott volt ! — Gaal Gaston: Amikor Össze voltak híva a gazdaérdekeltségek a kereskedelemügyi minisztériumba, egészen mást méltóztatott -velük letárgyalni! Ott voltam! — Wekerle Sándor pénzügyminiszter: A hivatalos képviseletekkel magam tárgyaltam le! — Gaal Gaston: Utóbb! Ez lehetséges! Ez a terv felvetődött a kereskedelmà érdekeltségekkel való tárgyalások közben! Előbb sohasem volt arról szó! — Elnök csenget.) Annyi bizonyos, hogy tegnap is foglalkozott ezzel a kérdéssel a Duna—Tisza-közti mezőgazdasági kamara, és úgy értesültem egyik képviselőtársamitól, hogy széjjeknent a gazdák gyülekezete a nélkül, hogy ebben a kérdésben akár a^Wekerle-féle álláspontot, akár a Gaal Gastonféle álláspontot magúikévá tudták volna tenni. Ilyen körülmények között a legnagyobb aggodalommal nézünk mi, akik sem nem gazdálkodunk, sem nem kereskedünk, ennek a kérdésnek megoldása elé, félünk és csak azon kérelmünket tudjuk az igen t. pénzügyminiszter úrnak előterjeszteni, hogyha már erre a lépésre szánta magát, ha már következetesen kitart álláspontja mellett és pártjával majd megszavaztatja, hogy mindaz megtörténjék, amit cselekedni kíván, a végrehajtásban méltóztassék drákói szigorral odahatni, (Jánossy Gábor: Ügy van! Ügy van! Meg is lesz!) hogy valaki valahogy, valahol meg ne buktassa azt a kétségtelenül jó szándékot, amely ma a kormányt eltölti, amikor követelésre végre valahára cselekszik. (Helyeslés jobb felől.) T. Képviselőház! Ha azt a gondolatot, amelyet Gaal Gaston t. képviselőtársam tegnap felvetett, hogy a földadót engedjék el, ilyen formaban az én választókerületemben közönsége elé terjeszteném, nem tudom, mit szólnának az én választóim ahhoz, hogy a földadó egy évi elengedése^ legyen a megoldás. En félek attól, illetve úgy vélem, — ahogyan ismerem választóimat — (Gaal Gaston: Csak segítség, nem megoldás!) hogy az én választópolgáraim nem örülnének ennek a megoldásnak. (Berki Gyula: Ügy van!) Gyanút fognának és — azt hiszem — nehezen tudnám nekik megmagyarázni azt, hogy nem a középbirtokosok és nem a nagybirtokosok javára fog-e szolgálni végeredményben ez a közvetlen segítési mód. Annyi bizonyos, hogy gyorsan cselekedni kell. Kérdés, hogy a kormány máris nem késett-e el azzal, amit tenni akar. (Kun Béla: Tíz év alatt lehetett volna máskép csinálni a dolgot!) Lefogni tehát a kezét a kormánynak csak a többségi párt tudja. Ha nem fogja le a kormány kezét most, amikor bejelenti, hogy 42"