Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.

Ülésnapok - 1927-406

Àz országgyűlés képviselőházának Ù06. ülésé 1930 június 12-én, csütörtökön. 25í nem újabb drákói rendszabályokkal, hanem munkával, kenyérrel, joggal, világossággal, be­csületes szociálpolitikával kellene igyekeznie megközelíteni. Egyébként akármit csinálnak, a világ összes Wolff Károlyai összejöhetnek^ ta­nácskozhatnak és végighurcolhatják a véres kardot az egész világon, magát a haladást és a fejlődést még sem fogják tudni megállítani. (Meskó Zoltán: A Farkasok mit csinálnak ak­kor! — Farkas István: Mennek előre!) T. Képviselőház! Fel kell vetnem újból a választójog kérdését is éppen azért, mert .a leg­utóbbi erre vonatkozó kívánesiskodásomra a mi­niszterelnök úrtól nem kaptam megfelelő, ki­elégítő választ. (Kabók Lajos: Azt f "mondta, benne van a programmhan. — Meskó Zoltán: Benne van. Magam láttam. — Derültség. — Meskó Zoltán: En láttam, hogy benne van. — Derültség.) Kérdéseket tettem fel. Egy és más kérdésemre kaptam is kertelő, nem kielégítő választ, néhány kérdés azonban válasz nélkül maradt. , Az, egyik kérdésem az, — és ezt ismét felte­szem, mert hozzá akarok járulni az ország rossz hangulatának megjavításához azzal, hogy alkal­mat adok, a kormánynak, hogy végre egyszer kielégítő kijelentést tegyen — hogy vájjon a kormány érettnek tartja-e a magyar népet a választójogra! Ezt a kérdést a miniszterelnök úr megkerülte. Többször történt ugyanis kijelen­tés, amely szerint a magyar nép éretlen a vá­lasztójogra. Ezt eddig nem cáfolták meg. Éppen ezért alkalmat ajkartam adni a miniszterelnök úrnak, hogy megcáfolja ezeket, a kijelentéseket (Meskó Zoltán: Ha a városban érett, akkor a faluban is megérett!) és hogy a magyar nép érettsége vagy éretlensége tekintetében — bár­melyiket mondja, mind a kettő fontos a magyar nép érdekei szempontjából — tegyen kijelenté­seket. Másik kérdésem az, vájjon Apponyi Albert grófnak, akit a külső és a belső politikában a maga védőügyvédjeként szokott fel- és kihasz­nálni a kormány, (Ellenmondások jobbfelöl.) azt a kijelentését, hogy a mai választójog köz­veszélyes, mennyire értékeli és mennyire akarja honorálni? Ezen is átsiklott a miniszterelnök úr, mint igen jó taktikus, nem tartotta szüksé­gesnek, hogy erre válaszoljon; hogy miért, nem tudom. Harmadik kérdésem pedig az volt, hogy mi­lyen alapon tervezik a legközelebbi választáso­kat? Ez is érdekli az ország dolgozó népét. Tud­nunk kell, hogy a legközelebbi választások is à régi alapon, a nyiltszavazásos terror módszeré­vel fognak-e végbemenni, vagy pedig végre el­szánja magát a kormány, hog-y a programmjá­ban lapuló ezt a pontot is közelebb viszi a meg­valósuláshoz és végre alkalmat ad Magyar­ország- dolgozó népének arra, hogy a mai ma­gyar kormányzati rendszerről minden ' szolga­bírói beavatkozás és minden büntetéstől való félelem nélkül megnyilatkiozhaissék. (Nánássy Andor: Reméljük, hogy így lesz! — Farkas Ist­ván: Csapjátok el a kormányt!) Erre a kérdésre sem kaptam választ. Ellenben megkaptuk azt a kijelentést, amelyet már olyan sokszor hallot­tunk. (Farkas István: Ha az első hordárt az utcán megfogjuk, jobb miniszterelnök lesz, mint Bethlen!) Elnök: Farkas István képviselő urat ezért a sértő kifej ezésért rendreutasítom. (Farkas Ist­ván: Ez sértő? Ha a hordárt miniszterelnökké akarom tenni, az nem sértés!) Ne méltóztassék folytatni a közbeszólás óikat. Propper Sándor: Megkaptuk azt a szokásos frázist, hogy a titkosság veszedelmet jelent az KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XXIX. országra nézve. Veszedelmet jelent talán a ma uralkodó rendszerre, talán az egység espárt ha­talmára, de hogy az országra nézve nem jelent­het veszedelmet, az bizonyos. Magyarországon kívül ezidőszerint minden országban titkosan szavaznak és sehol sem történt valami olyan veszedelem, amelytől nekünk félnünk kellene. Nem mondotta meg a miniszterelnök úr, hogy miben rejlik a veszedelem, hogy miért veszélyes a titkos szavazás. Ennek kifejtésével adós ma­radt. Üjra feladta a rébuszt, de adós maradt a felelettel, pedig nagyon szerettem volna tőle hallani, hogy miért veszélyes a titkosság, miben rejlik az a veszedelem azon kívül, hogy talán kisebb számú tüzön-vizen át kormányt támogató képviselő fog bekerülni a Képviselőházba. (Far­kas István: De jobb, tökéletesebb!) Miben rej­lik az a veszedelem, tudnunk kell. Érdekli az or­szág dolg'ozó népét, hogy a legközelebbi válasz­tás valóban választás lesz-e, vagy pedig a múlt­nak megfelelően haj tóvá dászat. Azt az, egyet ki­jelenthetem, az igen t. uraknak, a t. Képviselő­háznak, a kormánynak, hogy mégegyszer nyilt­szavazásos terror alapján, a gyalázatos ajánlási rendszer mellett Magyarországom választani nem fognak. (Zaj.) I Elnök: A képviselő,úr egy törvényes rendel­kezést olyan kifejezéssel illetett, amely imparla­mentáris. Ezért rendreutasítom. (Helyeslés jobb­felől.) l ^ Propper Sándor: Ez az ajánlási rendszeren, sajnos, nem változtat. Ha változtatna, köszönet­tel zsebre vágnám a rendreutasítást és mennék tovább. De bizonyítom azt, amit különiben min­denki tud, hogy legutóbb például a pestkör­nyéki választás alkalmával, amikor négy lista futott, — kormánypárti lista, kereszténypárti lista, nemzeti demokratápárti lista és szociál­demokratapárti lista — a. kormánypárt 27.000 ajánlást gyűjtött össze, állítom: megfélemlítés­sel, terrorral, rábeszéléssel, kenyértől való meg­fosztás fenyegetésével, és a választásokon 14.000 szavazatot kapott. (Várnai Dániel: Csak tizen­kétezret! — Kahók Lajos: Hova lett a 15.000? — Jánossy Gábor: Meggondolta magát! — Derült­ség.) Ezt más jelzővel állatni, mint amit hasz­náltam, nem lehet. Tehát mielőtt az országgyű­lés szabadságra megy, mielőtt a kormány ezt az ülésszakot berekeszti, nagyon jól tenné a közhangulat érdekében, (Farkas István: Az or­szág követeli. A nép, az egész ország!) a köz­hangulat javulása érdekében, ha megnyugtatná az ország dolgozó népét, hogy a hajtóvad ásza­tok terén az 1926-i utolsó volt. Utalnom kell ezzel a kérdéssel kapcsolatban a miniszterelnök úrnak egy másik kijelentésére is, aniely^ bizonyos mértékig inszinuáció volt az ő részéről felém, aimidőn ugyanis azt mon­dotta, hogy én az ő lábai közé botot akarok tenni, hogy ő Londonban azon elbukjék. Ez nemcsak inszinuáció, ' hanem ez bizonyos mér­tékben naivitás is és Bethlen miniszterelnök úrhoz igazán nem illik a naivitás. À minisz­terelnök úr nagyon jól tudja, (Meskó Zoltán: Nem sokat törődik magukkal!) hogy az angol Foreign Office, az angol külügyi hivatal nem szorul ilyen mellékutakon való információkra. Vájjon Bethlen külügyi hivatala nem tudja, mi történik a szomszéd, a harmadik és a tize­dik országban? Vájjon Bethlen külügyi hiva­tala nem tudja, hogy Angliában milyen a vá­lasztási szisztéma, vagy egy másik országban .milyeneka,közviszonyok és a közállapotok? Ha nem tudná, akkor egy percig sem maradhatna itt meg és nem t volna méltó arra, hogy az or­szág ügyeit intézze. Most méltóztassék elgon­dolni, hogy az angol külügyi hivatal milyen 37

Next

/
Thumbnails
Contents