Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.

Ülésnapok - 1927-406

Az országgyűlés képviselőházának 4.O6. ülése 1930 június 12-én, csütörtökön. 243 kozónak — ez az objektum ismét eladóvá vált, és mi, akik azon a vidéken járatosak vagyunk, — én minden esztendőben egypár hetet szoktam Hévízen tölteni, s nagyon sok ismerős jóbarátorn, sőt rokonságom is van azon a vidéken, ott a szomszédban — mi nagyon jól tudtuk, hiszen ez köztudomású volt, mindenki tudta, hogy ez az objektum 320-000 pengőért eladó, akárki^ megveheti. Ügynökök is jártak és ajánlgatták ezt az objektumot, amely, mint mondom, hír szerint 320-000 pengőért lett volna megvehető. A pénzügyminisztérium nyugdíj alánja, vagy az Országos Nyugdíjalap, amelyet a pénzügyminisztérium kezel, megvette rendes becsű után 500.000 pengőért, félhold telek kivételével, mert félholdat a régi tulajdonosba telekből macának visszatartott. Később azután ezt a félholdat is megvette a nyugdíjalap további 16.000 pengőért. Az egész objektumot tehát, amely köztudomás szerint 320.000 pengőért megvehető volt, megvette 510.000 pengőért. (Friedrich István: Ez az igazi árstabilitás!) 1927-ben, vagy 1928-ban, nem tudom pozitíve a dátumot, hogy a szerződést mikor kötötték, (Friedrich István: A föld ára lement, ennek hadd menjen fel!) de most az újabb évtől kezdve, még 1928-ban befektettek a Nyugdíj alánból ^ebbe az épületbe, szobák javítására.^ fürdőszobák létesítésére stb., szóval escy generális javításra — ahogyan én informálva vagyok — cirka 40.000 pengőt, úgyhogy már az első évben belekerült ez az objektum a Nyugdíjalapnak 550—500 ezer oengőjébe. A nmlt esztendőben, 1929-ben aztán megvettek ezzel a telekkel szemben, az országútnak másik felén, egv újabb 3200 négyszögölnyi területet, vagyis két katasztrális holdat, hogy milyen áron, nem tudom, nem sikerült az adatokat megszereznem, de ezt is készpénzen vették és akkor erre az új területre is ératett a nyugdíjalap garázst, személyzeti lakást, g-órét, tehén i stall ót, lóistállót és azután cirtka, 200-000 nengő költséggel újabb 50 szobás szállodaféle helyiséget, melyről tegnap a miniszter úr jelentette ki, hogy büszke reá, hogy ő csinálta meg altisztek részére, vagy legalább is olcsóbb ellát mánvú közalkalmazottak részére. r De ugyianitt csináltak, mélyen t. Ház, tenniszpálvát is, amire még később visszatérek. (Fábián Béla: Altisztek részére! — Friedrich István: A garázst is altisztek részére! — Fábián Béla: Azoknak az altiszteknek részére, akik a mások autóját vezetik! — Wekerle Sándor pénzügyminiszter: Akik sántáik és nem tudnak a fürdőbe gyalog

1 menni! — Fábián Béla: Azoknak varázs kell? — Zaj. — Elnök csenget. — Felkiáltások jobbfelől: Halljuk a szónokot!) Amit most mondok, esiaik később akartam elmondani, azonban a miniszter úr közbeszólása arra kényszerít, hogy a. saját tapasztalataimat e téren mármost elmondjam. . Ez az autó. amelyen állami jelzés van. — hátul piros-fehér-zöld jelzés, amiből azt ^kell követikeztetneni, hogy ez állami autó — májustól október végéi a:, amíg be nem zárják a hévízi fürdőt, reggeltől estig szaladgál a Krejcsovics-szálló és a hévizi iroda előtti megálló között, lefelé is hozza ő méltóságaibat. felfelé i« viszi ő méltóságaikat. En sokakat láttam abból az autóból kiszállni s a még hátralévő 100 vagy 150 métert a fürdőig gyalog megtenni, ellenben mankós embert farról az autóról leszállni — két hetet szoktam évenként Hévizén tölteni — soha egyetlen egyet sem láttam. Ellenben láttáim, hogy a.kik a fürdőből kijönnek, azok az állami «jelzésű» autóba — nem aikarok uoprecíz lenni s ezért nem mondom, hogy «állami» KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XXIX. autóba ~ beülnek, robog velük az autó, pedis

1 csak 500 méterre van a szálloda ettől a helytől s visszafelé megint hozza az újabb méltóságos urakat. Ezt csak mellékesen voltam bátor felemlíteni a miniszter úr közbeszólására. (Friedrieh István: Talán asztmások, szegények! — Petrovácz Gyula: Vagy reumások!) Méltóztassék megengedni, hogy folytassam tovább a létesítményeket, mert egyelőre azokkal akarok végezni. Ugyancsak a. nyugdíiaslap bekerítette ezt a területet díszes luxusikerítéssel, a kerítés hossza, cirka 3000 méter és amennyire én informálva vagyok, cirka 17 pengőbe került folyómétere, úgyhogy ez az objektum anroximatív számítás szerint_ legkevesebb 900.000 pengőjébe van a nyugdíjalapnak. Hozzá kell még_tennem, hogy ebben az objektumban, ahol összesen elfér 120 tisztviselő és 40 altiszt, — így van építve: 120 tisztviselőre és 40 altisztre, tehát összesen 160 közalkalmazottra — a múltban ezeknek 70%-a volt magasrangú állami tisztviselő, sőt akárhány olyan is vtan köztük, — én is ismerek egy párat — akinek igen szép magánvagyona van s olyant is tudóik, akinek ezer hold birtoka is van (Kabók Lajos: Ebből nem lehet megélni!) s ebben az intézményben töltötte el a maga háirom hetét, (Pronper Sándor: Ezer holdból nem lehet megélni! — Rothensteiri Mór: Kell egv kis mellékfoglalkozás is! — De rültséa és zaí. — Elnök csenget. — Várnai Dá' niel: Mit szól ebhez Podmaniczky? Ezeket nem kell kiirtani?) Amit idáig elmondtam, ahhoz végtére a nyugdíjalapnak joga volt; tehet, amit akar, csak a miniszternek tartozik elszámolással. (Zaj.) Elnök: Propper képviselő urat kérem, maradjon csendben. Gaal Gaston: Bár meg kell említenem, hogy a nyugdíjalao is közpénz, azt azért fizó tik be a tisztviselők, ^az államtól kapott fizetésüknek r másfélszázalékát, hogy valamivel ők is hozzá látszassanak járulni ahhoz az óriási nyugdíj teherhez, amelyet különben az állam, az ország visel. Most áttérek arra a részére a dolognak, amelyre a súlyt helyezem. Sorg Antal 1908/9-ben fúratott egy kutat fent azon a területen, miután az ő etablissement-ja részére természetesen vízre volt szüksége. A pénzügyminiszter úr tegnap úgy állította be a dolgot, hogy ártatlan fúrásról volt szó, ivóvízre, használati vízre van csak szüksége annak az objektumnak. En elfogadom a miniszter úrnak ezt az érvelését, megállok ezen az alapon. Sors: Antal tehát 1908/09-ben fúratott egy kutat. 1913-ban a Festetieh uradalom a hévizi tó számára az uradalmi főtiszt révén beadványban megkérte a védterület megállanítását. Akkor nyilvánították gyógyfürdőnek Hévizet és ennek kapcsán megkérte a törvényben neki biztosított védterület megállapítását. Az iratokat aktkor 1913-ban az uradalom visszakapta felsőbb helyről pótlások és kiegészítések végett, Közben kitört a háború, az uradalom főtisztje bevonult a csapatokhoz, elment a harctérre, azután jött a forradalom, a felfordulás, tökéletesen megfeledkeztek a dologról és nem kérte ismét az uradalom a védterületet a saját tavára, amely lesralább száz esztendő óta közfürdő és amelynél az uradalom viszonyaihoz képest mindenesetre elég nagy befektetések történtek. Ismétlem, megfeledkeztek ennek a jognak érvényesítéséről, úgyhogy konstatálnom kell, hogy 36