Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.

Ülésnapok - 1927-405

Az országgyűlés képviselőházának 1*05. ülése 1930 június 11-én, szerdán. 229 Ha elképzeljük, bogy itt egy — hogy úgy mondjam — jó barát állapítja meg, aki ismeri annak igényeit és teherviselőképességeit, és adja meg vagy tagadja meg tőle, egészen más, ha ezt odahaza teheti, minthogyha telekkönyvre, ügyvédre, vasúti utazási költségre s nem tudom, mi mindenre van .szüksége a városi banknál. Ha ezeket felszámítjuk, akkor a kamatnak közel még egyszerese adódik hozzá azokhoz a költségekhez, ha a városi banknál kap, kölcsönt a falu népe. Egyesek azt mondják erre, hogy rábízzák az állam pénzét az ' apró emberekre és az ilyen tudatlan emberekre. Ez így van, de azoknak az embereknek becsülete és tisztessége vitán felül áll. Ha talán nem ismeri a pénzpiac minden ága-bogát és menetét az, aki a faluban letéteményese ennek a munkának, de hogy dolgos, becsületes és tisztességes, azt senki nem vonhatja kétségbe, mert ott nincs sikkasztás, onnan nem szöknek meg, ott nincsenek százezer és milliópengős csalások. Az lehet, hogy az illető laikus, de tisztességes. Szeretném, ha a példát követnék azok az urak, akik ezeket elítélik, gyűlölik és mondhatnám megvetik, és ha azért az évi fizetésért dolgoznának, mint én magam is, aki ennek az intézménynek évi 8 pengős bankárja vagyok; szeretném, ha követnék a példát azok az urak, akik többszázezer pengős évi fizetéssel rendelkeznek. En a magam részéről azért voltam bátor ezt tisztelettel idehozni, mert a szövetkezeti eszmét nem lehet csökkenteni, hanem fokozni és fejleszteni kell a falu érdekében. Nem akarom felhozni, hogy a Pénzintézeti Központ mennyivel több pénzt kap, mint az Okh. vagy a Kisbirtokosok, mert rossz számadat jönne ki belőle, hogy azok a pénzek nem olyan közvetlenül és a célnak megfelelően vapnak felhasználva a Pénzintézeti Központ útján, mintha azokat az Okh. és a Kisbirtokosság útján használják fel. Legyen szabad a selyemtenyésztés kérdését is^szóvátennem. Ez a kérdés kifejezetten a földmívelésügyi miniszteri tárca költségvetésébe tartozik, de onnan szerzett információim szerint a pénzügyminisztérium tagadta meg az ehhez való hozzájárulást, mert pénzt igényelne ennek a kérdésnek helyes és minden szempontból kívánatos módon való megoldása; pedig egy nagyon nagy rétegnek, a legalsóbb néprétegnek kereseti lehetőségét veszik el. A selyemtenyésztés fejlődik és szükséges is még, hogy fejlődjék. Itt lehet is adni munkaalkalmat, meg kaphat is a munkálkodni akaró ember és a gyermekek is kereshetnek. A következő 1930/31. évre 119.000 pengővel csökkentették a, beváltási árat, azt az összeget, amely e célból .•• rendelkezésre áll és emelték a tenyésztők számát. A múlt évben ugyanis 22.052 család foglalkozott, most pedig 25.000 család foglalkozik a gubótenyésztéssel és 600.000 kilogramm gubót várnak ebből a tenyésztésből. E téren van terjeszkedési lehetőség, mert az ország területén szükséges anyagnak csak 30%-át vagyunk képesek termelni, 70%-ot külföldről vagyunk kénytelenek behozni; ismétlem tehát, itt van munkaalkalom, adhat is az állam munkaalkalmat és kereshet is. munkaalkalmat az a szegény ember, aki erre rá van utalva. Azt sérelmezik főképpen, hogy most, amikor kiosztották a petét, nem mondották meg nekik, hogy majd később csökkenteni fogják a beváltási árat. Nem is jelentéktelen összegű lesz -a csökkentés, mert amíg a múlt termelési évben, az elsőosztályú gubónak 2 pengő 80 fillér volt kilója, most, amikor már a munka fele útján voltak, akkor közölték velük, hogy 50 fillérrel csökkenteni fogják az eddigi 2 pengő 80 filléres árról 2 pengő 30 filléres árra, a másodosztályú gubó eddigi 2 pengős árát pedig 1 pengő 70 fillérre csökkentik. E tekintetben magam beszéltem az illetékes tényezőkkel s azt mondották, hogy a multévi termelésre is ráfizettek, tehát nem akarnak erre most is ráfizetni. — En meg tudom érteni ezt az álláspontot, viszont azonban az illetékes tényezőknek is meg kell érteniök, ha azok az emberek, akiknek nem mondották meg előre, hogy majd időköziben csökkenteni fogják a beváltási árat, félrevezetetteknek tartják magukat; tehát ha ,még ráfizetés lesz is, de az a tiszteletteljes kérésem, hogy ebben a termelési esztendőben a pénzügyminisztérium bocsásson annyi pénzt a földmívelésügyi minisztérium rendelkezésére, hogy a multévi árnak megfelelően fizethessék ki a termelőket. Ha pedig a következő esztendőben, tekintettel a nemzetközi selyemárakra, nem tudja az állam a gubókat annyiért beváltani, amenynyiért a múlt évben beváltotta, akkor közölje ezt a tenyésztőkkel előre, még mielőtt kiadják nekik a petét, hogy módjukban legyen azon gondolkodni, hogy érdemes-e a sok munkát eltölteni vele, a ruhájukat koptatni stb. Legyen szabad még az illetékekre vonatkozólag néhány dolgot szóvátennem, ami a pénzügyminisztérium t hatáskörébe tartozik, mégpedig az örökösödési és a vételi illetékekkel kapcsolatosan. Általános a panasz, hogy most, amikor a földnek alig van ára, az öt-hétszázalékos illetéket a régi földárnak megfelelően állapítják meg és nincsenek arra tekintettel, hogy a föld nemcsak olcsóbb, de ^egyáltalán nem is tudják azt eladni. Az a kérésem, hogy méltányolják ezt a szomorú időt, és amíg nem enged a gazdasági feszültség, a mostani áraknak megfelelően állapítsák meg azt az összeget, amelynek alapján az adásvételi vagy örökösödési illetéket kirójják. A múlt évben voltam bátor tisztelettel felhívni a pénzügyi hatóságok figyelmét arra, hogy. a feles művelésnél törvényben biztosítva van az, hogy csak félszázalék illeték jár az ilyen feles müvelés után, azonban nem tudom, miként állapítják meg annak jövedelmét. A múlt évben a pénzügyminiszter úr ígérte, hogy ezt bírálat tárgyává teszi, de — sajnos — ezidőszerint sem csökkentették ezt az illetéket. Ez ugyancsak csekély összeget jelent, de nem is az összeg a lényeges, hanem a tortúra a miatt, hogy odakint nem ismerik a rendelkezést, és amikor a hatóság rájön, hogy nem fizették be az illetéket, a kérdéses illeték többszörös öszszegére büntetik meg az embereket. Legyen szabad megemlítenem még egy kérdést ezzel kapcsolatban, amelynek megváltoztatása igazán nem jelentene nagyobb dolgot. Itt van nálam egy adásvételből eredő fizetési meghagyás, amelynél az 5%-os adásvételi illeték 165 pengőben van megállapítva, de mert a telekkönyvi hatósághoz nyújtották be először a szerződést és nem az adóhivatalhoz, amikor a telekkönyvi hatóságtól átkerült az ügy az adóhivatalhoz, ezt, mint tudatosan elkövetett tény kezelték, megleletezték és az illeték 50 százalékával, vagyis 82 pengő 50 fillérrel büntették meg a felet. Azt hiszem, egyszerű rendelet elég volna ahhoz, hogy ezentúl hivatalból küldjék át az ilyen szerződéseket a telekkönyvi hatóságok az adóhivatalokhoz, és ne büntessék meg az embereket. Ezek közül azoknál, akik felszólalnak a büntetés ellen, talán elengedik vagy mérséklik azt, de akiknek erre nincs alkalmuk, vagy nem tudják, hogy hogyan szólaljanak fel, azokon rajta hagyják a büntetést. Szerettem volna a sajtónak arról a hibája-