Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.

Ülésnapok - 1927-405

Az országgyűlés képviselőházának 40$. ülése 1930 június 11-én, szerdán. 22*7 állítása szerint itt nemcsak egyéni érdekről van sző, nemcsak magának a tulajdonosnak érdekéről, hanem elsősorban államérdekről, közgazdasági érdekről és csak harmadsorban egyéni érdekről. (Kiina P. András: A többter­melés szempontja!) Államérdek azért, mert is­métlem, az ország területén csak 123 község­bén volt tagosítás, és a többi községben úgy van, ahogy az első földosztás volt, a kataszteri ívek a betétek rendezetlenek. Elsősorban ál­lami érdek tehát, hogy a későbbi örökösödési, vételi hézagok pótoltassanak és a telekkönyvi betétek a tényleges valóságnak megfelelően féktettessenek fel. Eddig nagyon szűkmarkú volt az állam ezekkel^ az eljárásokkal szemben, mert ahol volt már műszaki eljárás, betétes szerkesztés, ott csak 10%-kai járul hozzá a költségekhez és ahol nem volt eljárás, ott 20%-kai. Amikor te­hát kétharmadrészhen az állami érdeknek megfelelő kívánság az, hogy a kataszteri * és betétmódosítások megtörténjenek, amikor az állam a maga érdekében tartja szükségesnek, hogy tagosítsanak, akkor ne korlátozza, ha­nem elősegíteni törekedjék ezt (Helyeslés a jobboldalon.) azáltal, hogy a költségeket a há­borúelőtti időnek megfelelően nyolc éven belül hagyná visszafizetni, mert nyolc éven belül már annak a birtoknak jobb terméséből köny­nyen tudná a részére juttatott kölcsönt visz­szafizetni az illető, sokkal könnyebben, mint a jelen nyomorult körülmények között két év alatt, és abban az eset/ben, ha az állam jelentős részét átvenné ezeknek a költségeknek, más szempontból is a közérdeket szolgálná, mert itt tagadhatatlanul megint a mezőgazdasági szem­pont a fontos. Amíg oosut termel, amíg kül­kereskedelmi szempontból nem kívánatos bú­zát tud termelni, addig a kisgazdatársadalom kivitel szempontjából csak tehertétele és nem előmozdítója a közgazdaságnak. Az volna a tiszteletteljes kérésem, mélyen t. Képviselőház, hogy az állam ott, ahol nagyobb arányú mű­szaki felmérések voltak, 40%-ban járuljon hozzá a költségek megtérítéséhez, és ott, ahol nem* voltak műszaki felmérések, ott pedig — mert az állam érdekében kívánatos — 50% -kai járuljon hozzá az állam a tagosítási költségek­hez. (Kuna P. András: Közérdekű dolog!) Méltóztassanak megengedni, hogy néhány szóval rámutassak a vadászati törvény hiá­nyosságaira. (Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Ha van valami, amire azt mondhatjuk, hogy ide­jét multa, amit az idő vasfoga nagyon kirá­gott, úgy ezt a lueglévő vadászati törvényről elmondhatjuk, főképpen azért, mert az a bir­tokos, akit az Isten azzal áldott meg, hogy 200 holdnál több földje van, a köz szempontjából nem köteles vadászterületét bérbeadni, hanem azon vagy maga vadászik, vagy azt üzleti, vagy sportszempontból értékesítheti, ' ellenben a község lakosságának összterületét kénytele­nek haszonbérbe adni és az érte befolyó össze­get nem a közbirtokosság, nem az egyén élvezi, hanem akkor^ még tehermentesítik azt a nagy­birtokost az ő pótadójában, tudniillik annyival többet fizetünk mi, kisgazdák, a község pénztá­rába vadászati engedély címén, amennyivel többre a^ nagybirtokos pótadója miatt van szükség és így tehermentesítjük magát a nagy­birtokot. Azt mondják, t. képviselőtársaim, hogy felosztandó. De nagyon sok helyen meg sem próbálják felosztani, sőt volt rá eset, hogy az egyik vagy másik község képviselőtestülete arról a vadászati bérről azt mondotta, hogy a gazdák pénzéből^ kívánja beutalni. A törvény­hatósági bizottság úgy határozott, hogy a köz- ' ségnek nincs róla joga határozni. (Egy hang a jobboldalon: A törvényhatóságnak semmi joga sincsen hozzá, miniszteri rendelet állapítja meg.) Éppen azért volna rá szükség, hogy ne­csak minden törvényhatóság a maga ízlése és gondolata szerint irányíthassa, hanem egysé­ges törvény irányítaná ezt a nagyon fontos dolgot, Az a sajátságos, hogy töhb esetben ezt a kérdést még társadalmi szempontból ítélik meg és a szerint hajtják végre. (Patacsi Dé­nes: Igaz!) Sokat tudnék mondani állításom igazolására. Itt van például egy községnek — a neveket elhallgatom, nem kívánom szóvátenni sem azt a hatóságot, sem azt a községet, ahol ezek megtörténtek — határában 4500 katasztrá­lis hold föld, ez annak rendje és módja szerint kiadatott haszonbérbe és egy kisgazdatársam vette ki minden tortura ellenére. Tizenöt fegy­veres vadásznak — úgy tudom, 300 katasztrális holdanként egy-egy puskát engedélyez a tör­vény — volna helye ezen a kérdéses területen, de arra a kisgazda barátomra, bár köztiszte­letben álló ember azon a vidéken, azt mondták, hogy nem megbízható, nem adnak neki fegy­vertartási engedélyt. (Patacsi Dénes: De ha megint kommunisták lesznek, akkor ismét szükség lesz a kisgazdákra!) E^y másik köizség területén egy nagybir­tokosnak fácánosa van, ő az illetékes tényező­ket megkérte, — szent meggyőződésem, hogy igy van, mert a tényezők azt igazolják — hogy lehetőleg teljes mértékben az uradalom kezé­ben maradjon a gazdák vadászterülete is, amely szomszédos az uradalmi földekkel. Ki­ment az il Jetékes tényező és annak rendje és módja szerint megnyitotta az árverést. Egy kisgazdatarsunk is odament és letette a vadá­szati fegyvertartási engedélyét és amikor meg­kezdődött a tárgyalás, s azt mondotta a tár­gyalást vezető közigazgatási egyén, hogy: «Erre a kérdéses területre megnyitom az ár­verést», akkor valaki 50 pengőt ajánlott, erre kisgazdatársam 500 pengőt mondott és amikor ez a kijelentés elhangzott, a közigazgatási ha­talomnak f ottani letéteményese felfüggesztette a tárgyalást és kihívta azt a kisgazdát, és azt mondotta neki, hogyha azonnal el nem taka­rodik innen, összetépi a vadászjegyét és ki­rúgja. (Patacsi Dénes: Gyalázat!) Bocsánatot kérek, semmi esetre sem kívánatos, hogy ilyen dolgok egyéni gondolatra legyenek reászabva. Tudnék még sok ilyet mondani. (Barthos An­dor: Fel kellett volna jelenteni!) Fel van je­lentve, és nem tesznek az ügyben semmit sem. Egy másik esetben megtörtént, thiogy azt meg­előző időkben úri barátaink bírták a vadász­területet és kivették kisgazdatársaink. A köz­ség területéről négy tisztamultú, becsületes kisgazda kért fegyvertartási engedélyt, hogy a kérdéses vadászterületen vadászhasson. Nem adták meg nekik az engedélyt. Hiába fellebbez­tek az alispáni hivatalhoz, a főszolgabíró kije­lentette, hogy neki a fegyvertartási engedélyt illetőleg kizárólagos diszkrecionális joga van, s abban neki nemcsak a belügyminiszter nem parancsol, hanem még az Atyaúristen sem. (Zaj jobbfelől.) Nem merném állítani, ha nem szó szerint így moindta volna. (Zaj.) Ezt maga ez a főszolgabíró írásban is kiadta. Kaeagni­való, sőt felháborító, hogy akkor, amikor erre a, vadászterületre puskásokat ajánlott a bará­tunk, hogy ezt és azt szeretné, akkor azoktól megtagadta és azt mondta válaszul írásos ha­tározatban: «Nevezettek valamennyien föld­mívesemberek, akik ezideig vadászattal nem foglalkoztak és így sem rendes foglalkozásuk, sem egyéni viszonyaik nem indokolják kérel-

Next

/
Thumbnails
Contents