Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.
Ülésnapok - 1927-405
Az országgyűlés képviselőházának 4-05. ülése 1930 június 11-én, szerdán. 225 tői várni lehet valamit, de egyet lehet várni tőle: a lelkek meghiggadását, a nyugalmat abban az irányban, hogv a felelősség érzete itt a törvényihozásban is nagyobb lesz. Tessék megnézni, az appropriációs javaslatot tárgyaljuk 1930-iban a legnagyobb gazdasági válság közepette és hányan vagyunk itt? Én tudom, mi az, titkos választójoggal bejönni ide a parlamentbe, a nélkül, hogy... (Krisztián Imre: A szoeik azon az alapon jöttek be. — Zaj.) En nem a szoeikról beszélek, én általában beszélek. (Krisztián Imre közbeszól. — Elnök csenget.) Ök még nem tartottak ebben az országban titkos választást. En nagyon jól tudom, hogy mi az: titkos választójoggal, a nélkül, hogy a választási költségek valakinek a zsebében volnának és a hatalom az illető háta mögött volna, bekerülni ide, én nagyon jól tudom, hogy mi az itt benn és odakünn a kötelességet teljesíteni. Ezt a felelőségérzetet akarnám a magyar törvényhozásnak biztosítani és erre a felelőségérzetre a mai időkben feltétlenül szükség van, mert ezáltal nyugalmat teremtünk és a falu is érezni fogja azt, hog*y igenis benne foglaltatik a nemzet egyetemében, amely nemzetegyetem még nagyon, de nagyon, de nagyon nehéz feladatok megoldására lesz hivatva. És itt én egészen őszintén rámutatok arra, hogy jól mondotta Rothermere, hogy Magyarországinak két nagy problémája van: a revizió és a királykérdés. Ezt a két problémái együttesen, bölcsen megoldani, ettől függ az országnak sorsa. Nézzék meg az urak itt a szomszédos államot, ahol szintén gazdásági válság volt, ahol szintén erős hatalom van, nem titkos választójog alapján, mert a román választási rendszert, azt hiszem, mindnyájan nagyon jól ismerjük... (Kun Béla: Titkos, de ellopják az urnákat. — Dabasi Halász Móric: Ismerjük! — Zaj. — Elnök csenget. — Halljuk! Halljuk!) Én titkos választójog alatt a becsületes titkos választást értem, az ajánlási rendszernek kiméletlen kiküszöibölésévei. (Kun Béla: Itt nem lopnák el majd a« urnákat.) Látjuk itt a szomszédban, gazdasági nyomás, gazdasági feszültség volt és egy repülés után megváltozik az ország képe. (Zaj.) Kérem, ezt lehet lekicsinyelni! de aki lekicsinyli, az nem ismeri az elkeseredett tömegeket, nem ismeri azt, hogy mi az két napig, három napig' éhezni egy embernek és 12 pengő havi fizetésért elmenni dolgozim, hogy legalább valami ennivalója legyen. (Kun Béla: Minálunk is repült a király, de trónfosztották.) Mi pedíg- egy probléma előtt állunk és ezt a problémát az én meggyőződésem szerint csakis a nemzet egyetemének együttműködésével lehet megoldani. (Jánossy Gábor: Ügy van!) Én éhben a tekintetben annak a deklarációnak alapján állok, amelyen gróf Apponyi Albert állott, amelyet az első nemzetgyűlésen mondott el. (Halljuk! Halljuk!) Nekem megvan ebben a tekintetben a magam meggyőződése, azt most nem nyilatkoztatom ki, mert annak nincs itt az ideje. Ki fogom majd nyilatkoztatni, de azt tartom, hogy a királykérdést az egységes magyar nemzet*, nem egy politikai párt, nem egy kormány, nem kalandorokkal, nem puccsok útján, hanem igenis egyetemesen kell, hogy megoldja aikkor, amikor amnak ideje eljön. (Úgy van! Tjgy van! jobbfelől.) Minthogy pedig itt a szomszédiban is ilyen jelenségeket látunk és miután a kétségbeesett emberi lelkek — amint saját választókerületemben is tapasztaltam két irányban is — megváltást keresnek mindenütt, azért, mert ez a kérdés, a királykérdés még nyitva áll, azt kérem az ország kormányától^ hogy a magyar nemzetinek úgy, amint az első nemzetgyűlésen megvolt, a titkos választójogot visszaadni méltóztassék. Minthogy ezt nem látom, az appropriációs javaslatot nem fogadom el. Elnök: Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Krisztián Imre! (Rothenstein Mór: Na most! — Malasits Géza: Sárkányölő Szent György, reszkess szociáldemokrata! — Zaj.) Krisztián Imre: T. Képviselőház! Habár a szónokok részére megállapított időt szeretném kifejezetten a közérdeknek megfelelően felhasználni és a nép ügyes-bajos dolgára szeretnék rámutatni, mégis szükségét érzem annak, — nagyon jól eltalálta Malasits mélyen t. barátom — hogy az általa elmondott beszédre néhány megjegyzést tegyek. Nevezetesen arra, amikor ő azt mondotta, hogy majd feltör a lelkekben a szocializmus iránti hódolat érzése és megint olyan boldogok leszünk, mint 1918-ban és 1919-ben voltunk, amikorra vonatkozóan tagadja, hogy kinnt lettek volna a falvakban és tagadja, hogy megtanították volna, mi a szocializmus, hanem csak a lelkekben élt, fakadt a szocializmus iránt érzett vágyakozás. Nem mondom, hogy valótlan, de legalább azt mondom, hogy ebben a formájában nem igaz ez az állítás, mert mindenhol voltak, fellovalták a népet arra, miként kell templomukból mozit, meg nem tudom mi ehhez hasonló dolgokat csinálni. Es ugyanakkor azt mondotta t. barátom, hogy a titkos választójog akkor élte virágkorát. Legyen szabad erre néhány megjegyzést tenni. Amikor ez a szerinte dicséretes állapot volt uralmon, amelybe, ha tovább tart, a nemzet belepusztul, (Úgy van! a jobboldalon.) amikor 133 nap alatt többet ártottak a nemzetnek, mint a háborúnak minden átkos emléke, (Kabók Lajos: Üres demagógia ez, semmi egyéb!) amikor többet ártottak, mint a Habsburg-uralom minden kártevése, akkor azt mondotta t. képviselőtársaim hogy akkor volt a lelkek igazi megnyilvánulása, akkor élt a titkos választói jog. (Kabók Lajos: Mikor? Mondja meg?) Mikor? 1918-ban, még a Károlyi forradalom idején. Sokkal őszintébb volt egy kartársa. Pardon, rosszul mondom, suszter volt. Az őszintébb volt, mint t. barátom, -mert amikor bekövetkezett a Károlyi forradalom, ami semmi tekintetben sem volt más, mint a szocializmus térhódítása, akkor felállott és megmagyarázta nekünk és a vidéknek, hogy mi a szocializmus és azt mondotta, hogy ő eddig is szocialista volt, csak elhallgatta. Ugyanő, amikor bekövetkezett a kommunizmus, azt mondotta, hogy ő kommunista volt, csak mi-' előtt bekövetkezett volna a kommün állapota, nem merte hangoztatni. Sokkal őszintébb volt, mint önök. (Kabók Lajos: Hát maga mi volt a kommün alatt?) Rá akarok mutatni, hogy sokkal őszintébb volt ez a suszter, mint önök és rá akarok mutatni arra, — úgy hallom, nem tudom — hogy van második internacionálé, amely szocialista és van harmadik^ internacionálé, amely alatt a kommunisták végzik a maguk emberölő munkájukat Oroszországban. Sohasem lehet tudni, hogy önök melyikhez tartoznak. Az a suszter őszintébb ^ volt. Sohaseni lehet tudni, itt az Önök munkásságáról, egyéniségéről, lelki világáról, hogy mikor két és egytized, vagy mikor két- és kilenctized. Sohasem lehet tudni, mélyen t. uraim, hogy önök mikor kommunisták és mikor szocialisták. Es amikor éppen abban a kérdéses szomorú időben szavazni lehetett, megmondották nekünk 33'