Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.

Ülésnapok - 1927-405

Az országgyűlés képviselőházának 405. ülése 1930 június 11-én, szerdán. 223 egységárak az irányadók, hanem más feltételek is, nagyon nehéz eldönteni, hogy melyik az előnyösebb, melyik a hátrányosabb ajánlat, s lehet, hogy a község, amely ilyen szerződést kötött, — mert miár kötöttek ilyen szerződéseket — abban a nézetben van, hogy a bányavállalat ajánlata kedvezőtlenebb, tehát másszál szerződik. A bányavállalat beperli s a bíróság megállapítja, hogy a bányavállalat ajánlata előnyösebb volt, s a község kártára nagy kártérítést állapít meg. Szóval a szerződésnek ez a rendelkezése még a pereknek is a melegágya. Nem óhajtom a t. Ház szíves figyelmét és türelmét ezzel a kérdéssel tovább igénybe venni, (Halljuk! jobb felől.) csak jelezni óhajtom, hogy még számos ilyen rendelkezés van ebben a szerződésben;^ például az is, hogy ha a bányavállalat a saját hibájából az áramszolgáltatást szünetelteti, akkor a bányavállalat a községnek 20 pengő kártérítést vagy pönálét fizet,^ ellenben azokkal az ipartelepekkel vagy gazdákkal szemben, akik erre az áramra berendezkedtek, semmiféle kártérítéssel nem tartoziik. (Graeffl Jenő: Egészen mulatságos!) Azt hiszem, nagyon fontos dolog, hogy a mélyen t. kormány terjessze ki figyelmét ezekre a szerződésekre, mert ezek most tömegesen köttetnek és a legtöbb község tapasztalatlanságból teszi, (Graeffl Jenő: Nem is értenek hozzá!)^ különösen azért, mert a helyi hatóság kétségtelenül teljesen jóhiszeműen, a haladás vágyától ösztönözve, valósiággal beleviszi a községet, hogy ilyen lehetetlen feltételek melletti szerződéseket kössenek. Annál inkább óhajtottam ezt a kérdést a mostani időpontban előterjeszteni, mert — mint méltóztatik talán tudni — a kereskedelemügyi miniszter úr törvényjavaslatot készített a villamosenergia-fejlesztésről, vezetésről és szolgáltatásról és ezt a törvényjavaslatot már tárgyalják is a szakérdekeltek. A mostani időpontban természetesen távol áll tőlem az a szándék, hogy ezzel a törvényjavaslattervezettel részletekben fosflalkozzam

% de mégis mivel a mostani megbeszélések alapján végleges törvényjavaslat készül, amely majd a Ház elé is terjesztetik, már most bátorkodom felhívni a mélyen t. kormánynak és különösképpen a kereskedelemügyi miniszter úrnak szíves figyelmét arra, hogy ez a törvényjavaslat egyáltalán nem óvja meg a falvak érdekét és éppen ezért nagyon fontos volna, hogy ezekbe a tanácskozásokba necsak a villamosenergiát termelő vállalatokat vonják be, hanem olyan egyének is belevonassanak a tárgyalásokba, akik a kérdést községpolitikai szempontból tudják bírálni. Herrmann volt kereskedelemügyi miniszter úr két esztendővel ezelőtt mindnyájunk nagy örömére azt a bejelentést tette a Házban, hogy az energiatöryényjavaslatot rövid idő múlva beterjeszti és tíz esztendő múlva az egész ország elektrífikálva lesz. Ez nagyhorderejű dolog lett volna, azonban a 10 esztendőből már két esztendő elmúlott és ebben a tekintetben, legalább az állam részéről, szám'bavehető intézkedés nem történt. Legfeljebb azt látjuk, hogy egyes magánvállalatok építenek távvezetéket, és igyekeznek azok körébe az egyes községeket mint fogyasztókat bevonni. Lehetséges, — nem ismerem a kereskedelemügyi t miniszter úr intencióját, hogy miért történt változás Herrmann volt kereskedelemügyi miniszter úr tervével szemben, de el tudom képzelni —. hogy a mai pénzhiányban az állam nem rendelkezik azzal a pénzzel, hogy- maga az állam csinálja meg ezt a távvezetékhálózatot, ami pedig az ország közgazdasági és közjóléti szempontjából végtelenül előnyös KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XXIX. . volna. Ez a törvényjavaslat úgy tervezi, hogy 40 évre adatnak a koncessziók, 40 év múlva hárulnak azután a vezetékek, illetőleg a berendezési tárgyak az államra, illetőleg a községekre, nevezetesen a távvezetékek az államra, a községi elosztóhálózatok pedig az illető községre és 20 esztendő múlva megválthatók, mégpedig a távvezeték megváltható az állani által, a községi elosztóvezeték pedig a község által. Erre nézve^ mindenekelőtt az a tiszteletteljes megjegyzésem volna, hogy a cél minden bizonnyal az — legalább abból, amit most mondottam, ezt a célt vélem kiolvasni — hogyha a kormánv ma nem is tudja az állami és községi hálózatot megcsinálni pénz hiányában, 40,' vagy esetleg már 20 esztendő múlva ez az állam, illetőleg a községek tulajdonába menjen át. Ha pedig ez a cél, akkor már most lehetővé kell tenni, hogyha valamely község mégis akarja, az elosztóhálózatot már most a saját üzemében megcsinálhassa. Ez ugyanis a végcél. Es ez jól meg is valósítható, hiszen hivatkozhatom, amit ismerek, Teleki Tibor képviselőtársam kerületének székhelyére, Gyömrőre, ahol ez a községi elosztóüzem nagyszerűen bevált és igazán fényes eredményeket érnek el vele. Más községeket is el tudok képzelni, ahol hasonlóképpen beválnék, éppen ezért a törvényjavaslatban gondoskodni kellene arról, hogyha valamely köség ezt házikezelésben akarja megvalósítani, akkor az a koncesszióval bíró telep, amelynek vezetéke ott legközelebb van, köteles legyen, természetesen illő áron, törvényileg, vagy kormányhatóságilag megállapított áron az áramot szolgáltatni. De még egy másik nagv hiányt látok én a törvényjavaslatban az előbb vázolt cél kivitele szempontjából. Nevezetesen 20 esztendő múlva, amint előbb említettem, váltható meg úgy a^ távvezeték, mint a községi elosztó-telep. Igen ám, de a fizetés nem egyformán van megállapítva. Érdekes ez a törvényjavaslat, nem tudom, mi intenció vezethette a kereskedelmi minisztériumot, hogy a megváltás esetén az állam a távvezetékért fizetni fogj megváltást szenvedő berendezés becsértékét, ellenben a község éppen úgy, mint az általam említett szerződések szerint, dupla árat fizet, vagyis a, községek megváltás esetén fizetik a megváltás alá eső berendezés becsértékét, azonkívül a hátralevő 20 esztendő alatt elmaradó hasznot szintén. (Graeffl Jenő: No. ez nem előnyös!) Igazán nem tudom elképzelni ennek a magyarázatát, érdemes volna ezt közelebbről megvizsgálni. Bizonyos, hogyha ez a végleges törvényjavaslatba ícay jön be, akkor a községekre nézve a megváltás lehetetlenné válik, mert ezt a dupla árat meg nem fizethetik, tehát nem fogiák a községek megváltani. De mit csinál akkor az^ állam a 20 év múlva általa megváltandó távvezetékkel? A telep nem eshetik megváltás alá, tehát a telep magánvállalaté; a községi elosztóhálózat ugyanazé a magánvállalaté marad. Csak a távvezeték lesz az államé? Ennek semmi értelme nem volna, úgvhogy azt hiszem, hogy itt a törvényjavaslatban valami fatális tévedésnek kell lennie, mert a megváltási jog így illuzórius. Az időm lejárt, befejezem beszédemet. Amint mondottam, t. Ház, az energiatörvényjavaslattervezet nem védi meg a községek érdekeit. Ezért ismételten kérem az elmondottak szíves megfontolását, egyébként pedig a felhatalmazási törvényiavaslatot elfogadom. (Élénk helyeslés a jobboldalon. — Szónokot számosan üdvözlik.) Eliiök: Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Hegymegi Kiss Pál. 35