Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.

Ülésnapok - 1927-405

208 Az országgyűlés, képviselőházának U05. ülése 1930 június 11-én, szerdán.. fel, a többi országokra és világrészekre esett 20%. A múlt esztendőben, illetve már a háború után ez a helyzet változott. Európa részesedése a világ nemzeti ."jövedelméből 50%-ról 40% alá esett, Amerika átvette a vezetést több, mint 40%-kai, a többi világrészek és országok részesedése maradt a régi. A múlt esztendőben Amerikában még gyarapodtak a takarékbetétek, a tőkeképződés emelkedett. Maga a Federal Reserve Bank kimutatja, hogy 22 milliárd dollárral emelkedtek egy év alatt a takarékbetétek. Ügy látszott, hogy Amerika Európa, elszegényedését nem fogja megérezni, azonban már az idei esztendőben mutatkoznak kétségtelen jelei annak, hogy Európa elszegényedéséből Amerikának nemhogy nincs haszna, hanem ellenkezőleg: Amerika kénytelen mindinkább belátni azt, hogy elszegényedett Eurónából ő sem élhet, és így kénytelen Eurónával kooperálni. (Ügy van! Ügy van!) Amerikában a múlt esztendőben nagy változás történt, amikor a newyorki tőzsdekrach bekövetkezett. Ez a tőzsdekrach, amely megszüntette a j>énzdrágulást világszerte, a maga következményeiben még súlyosabban hat ki az amerikai viszonyokra. Kapcsolatba hozom itt ezzel a kérdéssel a mezőgazdaság viszonyát az iparhoz. (Halljuk! Halljuk!) Bármilyen agitáció történik szerte az országban napjainkban, egy kétségtelen, amit mindenkinek el kell ismerni: a mezőgazda, ;i földmívelő ráfizetésből nem gazdálkodhatok; (Ügy van! a jobboldalon.) a mezőgazdának joga van megkívánni azt, hogy megkapja terményeiért azt az árat, amelyből ő legalább a költségeit viselheti, és amelyből tisztességesen megélhet. (Ügy van! a jobboldalon.) Egy másik tételem, amely szintén megdönthetetlen, az, hogy a magyar földmíves, a magyar gazda nem is kívánja azt, hogy mások rovására-emelkedjék a jövedelme, hogy mások rovására gazdagodjék, hanem csak azt kívánja, hogy,'ha az ő terményeinek az ára leesett, ugyanolyan arányban olcsóbbodjanak a rezsiköltségek, az i^ari cikkek is. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Ebből a szempontból szeretném én a megoldást látni. Nem ismerem a kormány ter veil a búzaár és a rozs ár alakulásának irányítására vonatkozólag, azért nem is foglalkozhatom vele, egy azonban bizonyos, az, hogy amikor 26 -pengő volt a búzaár, akkor a kenyérár alig volt magasabb, mint mo^st. (Ünv van! a jobboldalon.) másszóval a kenyérár alig esett azóta, amióta a biizaár 26 pengőről 20 pengőre szállt le. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Könnyen méltóztatnak ezt ellenőrizni. A lisztárak valamivel estékedé korántsem olyan arányban, mint amilyen arányban esett a búza ára. Amikor agrár oldalról az kívánták a malomipartól és a pékipartól, hogy ugyanolyan arányban olcsóbbítsák elsősorban ők a termékeiket, azt a választ kaptuk, hogy a. búza, a gabona ára, főleg a pékiparban, nem az a tényező, amelytől különösen függ a kenyérnek az ára. Meglepetéssel látom, hogy most, amikor arról van szó, hogy a búza ára akár természetesen, akár beavatkozás folytán emelkedhetik. már készen van a válasz, hogy akkor a kenyérárát is emelni kell. Nem jogosult a kenyér árának emelése, mert akkor, amikor 26 pengő volt a búzaár, ugyanennyi volt a kenyérár. Akkor miért emelkedjék az idén, amikor újból 26 pengős búzaár várható. Maradjon a kenyárár ugyanannyi. (Mozgás jobbfelŐl.) Meg vagyok arról győződve, hogy a magyar pékipar, amely megbecsülésnek örvend részünkről is, belátja ezt és e belátása folytán oda fog hatni, hogy ez az indokolatlan drágítás be ne következzék. Nem tudom, milyen terv készül. Azt. szeretném, hogy minél kevésbbé mesterkélten, minél kevesebb adminisztrációs költséggel, mennél közelebb jussunk a természetes forgalomhoz, lehetőleg ugyanazokkal az eszközökkel, amelyek külföldön is beváltak. (Kuna P. András: Kölcsönös megegyezéssel!) Azt hiszem, hogyha a mezőgazdasági kivitelt úgy támogatnánk, mint ahogy a külföldön támogatják, — amint elfogadott eszköz a búza és rozskivitel premizálása, bizonyos jutalomban részesítése a búzakivitelnek — magától előidéződne a búzának mérsékelt áremelkedése. A tőzsdén már is jelentkezik bizonyos áremelkedés, mert az azelőtt 20 pengős búzaár most 23—24 pengő között van. (Felkiáltások a jobboldalon és a középen: Éppen most esett, indokolatlanul!) A 23—24 pengő között van meg m-a is a búza ára, és minden különösebb beavatkozás nélkül. Fenntartva a kivitel fejlesztésének támogatását, elérjük azt a célt, hogy a búza bizonyos elfogadható^ áron eladható lesz. (F. Szabó Géza: Aratáskor majd lenyomják!) Ami most már az ipart illeti, meg vagyok róla győződve, hogy a gazdasági élet törvényei, amelyek sokkal erő sebbek, mint az állami törvények, végre fogják hajtani az ipari és mezőgazdasági árak diszparitása között azt a folyamatot, amelyet természetes ésszel várni lehet. (Forster Elek: Ha a

r kartellek megengedik!) Amerikában és Európában is azt látjuk, hogy nemcsak annak az iparnak, amely a mezőgazdasági terményeiket használja nyersanyagul, estek a nyersanyag árai, hanem több más iparnak is, amely vassal, rézzel, kőolajjal, gyapottal és egyéb nyersanyagokkal dolgozik, az egész vonalon estek a nyerstermény-árai. Esett a rézérc ára, esett a vasérc ára, meglehetősen erősen esett a gyapot ára, a nyersolaj ára. Az áresés a mezőgazdaságból átment arra az őstermelésre, amely az ipart egyéb tereken szolgálja. Ennek következménye más nem lehet, minthogy az ipar terén is bekövetkezzék a fokozatos áresés. Amerikában jelentkezik az ipari válság s ez a mezőgazdasági válság következménye. A mezőgazdasági válság maga után vonta az ipari válságot. Amerika fog előljárni az árak olcsóbbításában és Amerika nem fogja elérni a túlzott vámemeléssel, amire most készül, hogy a maga iparát megmentse. Megnyugvással vettem tudomásul az igazságügyminiszter úr bejelentését, hogy a kartelltörvényjavaslatot mielőbb elő fogja terjeszteni. (Helyeslés a jobboldalon.) Másrészről azonban bízom a magyar iparban is, hogy józan gazdasági belátásra térve, lehetővé fogja tenni a közvélemény megnyugvását. Mert mint a falu képviselői odáig mi sem mennénk, hogy a magyar gyáripart le kell rombolni, hiszen a magyar gyáripar sok százezer szegény embernek ad kenyeret s egyáltalában nem vagyunk hajlandók arra, hogy a vámcsökkentésben odáig menjünk, hogy a magyar gyáripar alapjai megrendüljenek. Ezért az az aggodalom, amely a gyáriparosok lapjában megnyilatkozik s amely úgy tüntet fel bennünket, mintha mi a gyáripar ellenségei volnánk, teljesen alaptalan. Az amerikai ipar válsága, az amerikai munkanélküliség megindulása, általában az amerikai gazdasági élet romlása Amerikát is belátásra fogja kényszeríteni. Hiszen itt van egy legfrissebb értesülés, amely azt a nagyon érdekes jelenséget tárja elénk, hogy ma már