Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.

Ülésnapok - 1927-405

192 Az országgyűlés képviselőházának U05. ülése 1930 június 11-én, szerdán. egy kötelessége van, hogy a nemzet ügyét szolgálja és ha a nemzet ügyét szolgálja, akkor semmiféle személyes momentumok nem alterálhatják az ő kritikáját, mert végeredményben lelkiismerete szerint kell kötelességét teljesítenie ebben a teremben. En így fogom fel a kérdést, én nem embereket, hanem nemzetet szolgálok és pártom állásfoglalásának keretében is igenis szolgálom • a nemzeti érdeket mindig a nélkül, hogy bármiféle személyi érdek befolyásolhatna engem politikai állásfoglalásom kialakításában. Ez a teljes lelki függetlenség, amelyet a politikai elgondolásbán magam érzek és érvényesítek, késztetett a felszólásra. T. Ház! En mindenekfelett megtartandótiak tartom a keresztény nemzeti alapot, amelyen a mai kormány is áll. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől, a középen és a baloldalon.) Nekem tehát egyáltalában nem érdekem egy olyan politika, amely azt a keresztény nemzeti alapot akarja megrendíteni, amelyet a kormány hirdet és elfoglal. Nekem ezt az alapot védenem kell, ez az én nemzeti szempontból felfogott érdekem, ez, politikám alfája, mert én eredményes politikát csak azon az ezeréves alánon tudok elképzelni, amelyen ez az ország eddigelé állott, amely alapon eddigelé sok vihart kiállt és az én belső hitem szerint még sok évszázad viharát ki fogja állani, ha ezen az alapon megmarad. En tehát egy olyan politikát nem helyeslek, amely a kormányt azért támadja, hogy ez a kormány összedőlve egy más kormányzati alapot tudjanak teremteni a radikalizmus irányában. Ennek én teljesen, minden erőmmel ellene szegülök. En tehát sem a szociáldemokráciát, sem akármilyen polgári párt formáiában jelentkező radikalizmust nem vagyok hajlandó támogatni. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Nem is kérjük. Köszönjük szépen! Isten mentsen!) En csak a keresztény nemzeti alapot vagyok hajilandó támogatni és ezért — nemzeti alapon állva (Zaj a szélsőbaloldalon.) — azt hiszem', hogy ebben a tekintetben nem lehet a mélyen t. képviselő uraknak kétségük és eddig sem lehetett., mert mai nyilatkozatom nem újság.^ (Malasits Géza: Bent van a programúiban az általános titkos választójog!) Körvonalaztam ezt a dolgot azért, hogy tisztán álljon politikai elgondolásom. Ezt én élesen elvágtam jobbra és balra: keresztény nemzeti alap a radikalizmussal szemben. (Helyeslés a balközépen.) A liberalizmusra nézve megmondottam véleményemet már többször, ma is azt mondom, hogy nem jósolok neki jövőt, mert a liberalizmus lejárt rendszer, nincs létjogosultsága, hiszen Angliában is lejárt és Franciaországban is ugyanez a belátás készteti a politikai köröket. Nincs tehát jövője. Igen természetes ez. mert a szociáldemokrácia kérlelhetetlen osztálypolitikájával, meg nem alkuvó marxi alapon — mondottam már sokszor — az egyedüli veszedelem és ez a veszedelem a determinálója a politikai helyzetnek A liberalizmus akkor, amikor túlzott egyesülési, gyülekezési és egyéb szabadságokat hirdet, csak kinyitja az ajtót annak az erősebb tényezőnek, a szociáldemokráciának, amely ezen a résen egyszerűen bejőve. birtokába veszi az egész •állami életet; tehát bejön, és miután a szociáldemokrácia, ha gyakorlatilag érvényesülni kezdett, nem tudja magától elhatárolni a kommunizmust, mert csak módszerben különböznek, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől a középen és a baloldalon.) igen természetes dolog, hogy politikai alapon a liberalizmus nem fogja tudni megállni a helyét, mert végeredményében előretaszítja a szociáldemokráciát, amely szervezettebb, erősebb és amelynek tömegei vannak. Ebben az országban tömegei — még ma is állítom — a szociáldemokrácián kívül a keresztény nemzeti alapnak vannak és ezt a hitemet nem engedem 'megingatni, mert akkor meginogna a nemzet jövőjébe vetett hitem. En nem túlzok, — ezt kijelentem — és az igazság alapján állok, — ezt is kijelentem — amikor mint mindig, most is mondom, ihogy ia zsidó-kérdésben is az a nagy baj, hogy a zsidóság nemzeti felfogású része nem látja be, hogy neki ,a keresztény nemzeti alapot, mint ezen nemzet egyedüli fenntartási alapját kellene támogatni és nem kellene ifjúságának forradalmi hajlamaivá! inkább a szociáldemokrácia felé kacsingatni. (Ügy van! jobbfelől.) Ez az ő baja, mert én a tárgyilagosság jegyében, a nemzeti egység alapján állva, azt mondom, hogy nem értem, — nem teszek ebben különbséget, mert én nem vagyok annyira kapitalista, mint amilyen kapitalisták a zsidók táborában szimpatizálnak a szociáldemokráciával — hogyha forradalmi dologról van szó, mindig ott áll a fiatalságuk, az mindig forradalmi. Tessék megnézni Franciaországot, Angliát, Németországot, az Ő intellektüel fiatalságuk mindig a forradalmi párt soraiban harcol és végeredményben ezért mondják a keresztény tömegek azt, hogy hogyan higyjünk a nemzeti érzésükben, hogyha egyszer ezt a forradalmi hangulatot támogatják, de nem támogatják azt a konzekvens keresztény nemzeti alapot, amelyen egyedül lehet az államot fenntartani. Nem akarom magamnak vindikálni, hogy én^a szociáldemokráciát meggyőzzem. Én csak erőt akarok szervezni ebben az országban, hogy őket legyőzzem. (Taps a jobboldalon, a középen és a báloldalon. — Propper Sándor: Ön erőszakot szervez!) Én nem erőszokat hirdetek. (Propper Sándor: Ön az erőszak alapján áll! — Simon András: Maguk sem mentek kölcsönkérni erőszakot!) Ön nagyon téved. Az erő még nem erőszak. Az életerő mindig a főtényező. (Zaj.) kW nem tudja az erőt megmozgatni, annak nincs létjogosultsága. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! (Gaal Gaston: A szociáldemokraták megmutatták az erőszakot, amikor bepofozták az embereket a szakszervezetekbe! — Malasits Géza közbeszól. — Zaj a szélsőbaloldalon.) Csendet kérek, képviselő urak! (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. — Elnök csenget. — Propper Sándor: A nagybirtokosok szervezkedése ellen nines kifogása?) Wolff Károly: Ezeket előre kellett bocsátanom azoknak a konzekvenciáknak tárgyalása alkalmából, amelyeket levonandó leszek. Igen, én a tárgyilagosság alapján állok. Tessék egy higgadt embernek szenvedély nélküli, független állás foglalását respektálni! Igenis, a nemzeti egység alapján állok. (Propper Sándor: 1918-ban hol állott a képviselő úr? — Br. Podmaniczky Endre (Propper Sándor felé):' Akkor: is ott állott! Maga hol állott?) Ugyanott álltam, ahol most. (Propper Sándor: Nem ott állott, én már bebizonyítottam.) Azt hiszi, hogy engem zavarba hozhat? Elnök: Kérem Propper képviselő urat, maradjon csendben. (Zaj.) A képviselő urak ne személyeskedjenek, hagyják a szónokot beszélni. (Zaj.) Csendet kérek! (Propper Sándor: Aki nyakig benne volt, az ne papoljon ellene! -— Zaj.) A képviselő uraknak módjukban lesz mondanivalóikat elmondani, most tessék csendben maradni. Wolff Károly: Az, hogy Propper képviselő