Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.

Ülésnapok - 1927-401

Az országgyűlés képviselőházának 4-01. ülése 1930 június 3-án, kedden. 11 »égi vizsgán méltóztassék a méltányosság- gyakorlását megengedni azoknak a tanároknak bemondása, ítéletmegállapítása révén, akik a növendékkel nyolc esztendőn keresztül, tehát állandóan foglalkoztak. Visszatérve a költségvetésre, végzem, is beszédemet. Az egyes tételek dotálását sok helyen kapkodás jellemzi. Az előírt takarékossághoz való alkalmazkodás folytán olyan tételek törlése és soványítása jelentkezik, amelyeknek törlését és ínegszűkítését éppen a nemzeti állam, a 'magyarság- izzó szeretetétől áthatott népnevelés szempontjából nem lett volna szabad megcselekedni. Nem lett volna szaJbairl törölni és megnyirbálni azokat a tételeket, amelyekre rövid beszédemben is rámutattam. Minthogy tehát a mai kormányrendszer hibái és mulasztásai a kultuszkormány költségvetésében is jelentkeznek, a költségvetést nem fogadhatom el. (Gyömörey Sándor: De különben szépen beszélt! — Élénk helyeslés és éljenzés a baloldalon.) Elnök: Szólásra következikí Fitz Arthur jegyző: Szabó István 1 Szabó István: T. Képviselőház

I A kultuszminiszter urat a magyar kultúra, a magyar iskolaügy előbbreviteláben folytatott munkásságáért hála és elismerés illeti meg. (Ügy van! a jobboldalon.) Nem kell nagy tudósnak lenni annak megállapításához, hogy báró Eötvös József óta senki sem tett annyit a magyar kultúráért, a magyar közoktatásért, mint éppen a kultuszminiszter úr. (Ügy van! a jobboldalon.) Mégis, amidőn a kultusztárca költségvetésének a falu népét leginkább érdeklő részét vizsgáltam, szomorúan állapítottam meg, hogy az igen t. miniszter úr a falu kultúrája előbbrevitele érdekébén felállított, hasznos eredményekkel biztató programmjának végrehajtásában megtorpant. Pedig megelégedéssel hallgattuk nem is olyan régen egyik alföl'dii beszéde alkalmával azt a kijelentését, amely úgy szólt, hogy «a kultúrát kihoztuk a tanyára, ötezer objektum felépítése befejezés előtt áll, felveszszük a harcot, a hadjáratot az analfabétizmus ellen». Hála és elismerés« azért, hogy az alföldi iskolák, az alföldi tanyaiskolák fennállanak. de az igen t. miniszter úrnak megtorpanni mégsem szabad, megállani annál inkább nem. (Ügy van! Úgy van!) Nem elég ezeknek az iskoláknak a felállítása. A Dunántúlon ott vannak a roskadozó" iskolák, amelyek felépí^ tésre várnak, mégpedig állami segéllyel való felépítésre. (Ügy van! Ügy van!) Nemcsak azért, mert a dunántúli közönség a^ saját ereiéből nem képes a saját iskoláit felépíteni, hanem az osztó igazság elve alapján is. Ha mi lehetővé tettük és adófilléreinkkel (hozzájárultunk ahhoz, hogy az alföldi tanyavilág iskolákkal építtessék be. akkor ugyebár, mi is elvárhatjuk azt. hogy viszont nekünk is segítségünkre jöjjön az az országrész. (Ügy van! Ügy van! — Kuna P. András: Meglesz!) A gyermekáldást örömmel fogadni, azt naggyá nevelni, keresztény erény és hazafias kötelesség. Belőle kultúrembert, korszerű embert nevelni, azt hiszem, elsősorban állami feladat! (Ügy van! Ügy van!) Éppen ezért is kötelessége a magyar államnak segítségére jönni a községeknek a még szükséges iskolaépítkezéseknél, amíg el nem mondhatja az igen t. miniszter úr, hogy már minden egyes községben megfelelő iskola van és a beiskolázás minden téren zavartalanul folyhatik. r De nemcsak a roskadozó iskolákkal van baj; azokban a tanítók is sokszor nélkülöznek és talán sokszor háborog a lelkük is. Hiszen az előadó úr is hivatkozott rá, hogy a pénzügyi bizottságban alig volt felszólaló, aki ne panaszolta volna el a tanítók ügy ét-baj át, különösen a nem állami tanítókét, akiknek járandósága terményben van megállapítva. (Ügy van! Ügy van! — Barabás Samu: Öriási igazságtalanságok vannak! — Gubicza Ferene: Van olyan tanító, akinek 500 pengő fizetést adnak!) Milyen szép, mondhatnám kenetteljes szavakkal állapítja meg a költségvetési füzet indokolásának 127. oldalán, hogy a nem állami tanszemélyzet az egyenlő elbánás elve alapján ugyanolyan összegű fizetésre^ jogosult, mint az azonos iskolatípusoknál működő és azonos szolgálati idővel bíró állami tanerők. A nem állami tanerők az iskola fenntartóktól kapják javadalmukat, amely államsegéllyel egészíttetik ki a törvényes mértékig. Ezzel szemben hogyan áll a helyzet? Mint már az előbb mondottam: a nem állami tanítók javadalma terményben van megállapítva. Ezt a terményjárandóságot értékegységelték és pedig a búzát métermázsánként 27 pengő 84 fillérben, a rozsot pedig, úgy gondolom, métermázsánként 22 pengőben állapították meg. Azóta a búza helyi ára 18—19 pengőre apadt le, a rozsé pedig 10—11 pengőre, ami annyit jelent, hogy a búzával javadalmazott ta-, nító jövedelmének egyharmadrészét, a rozszsal javadalmazott tanító pedig javadalmának több, mint a felét elvesztette. (Farkasfalvi Farkas Géza: A fizetéskiegészítést is ezen az alapon kapják, az a baj! — Szilágyi Lajos: E miatt jogos és általános a felháborodás!) A kántorok még rosszabbul járnak. Ezeknél nem vétetett figyelembe, hogy a kántori teendők külön teendők és^ úgy bántak el velük, mintha ők is osztálytanítók lettek volna. (Szilágyi Lajos: A kántornak nyáron sincs szünideje!) Éppen arra fogok hivatkozni. Nem vették továbbá fegyelembe, hogy amikor a szorgalmi időnek vége, az osztálytanító elmehet pihenni, a kántartanítót ellenben hivatásának teljesítése arra kötelezi, hogy'községében a helyén maradjon; azonkívül neki segédkeznie kell az istentiszteleteknél és a temetési szertartásoknál is, ahol sokszor térdig érő sárban kell vánszorognia. Illő tehát, hogy ezért külön javadalomban részesüljön és hogy ez a községek által megállapított külön javadalom ne vonassék egy kalap alá a tanítói illetménnyel. (Helyeslés.) Hiszen csak ezzel lehet magyarázni, hogy már vannak községek több helyütt, ahol a kántori állást nem lehet betölteni. (Szilágyi Lajos: Van olyan község, ahol háromszor is hirdettek pályázatot, de nem jelentkezik senki! Nem akar ingyen dolgozni!) A szomszédomban^történt egy eset. Megürülvén egy osztálytanítóig állás, a kántortanító pályázott rá. Le akarták beszélni róla, de ő azt mondta, hogy mikor a fizetését úgyis megkapja.ott is, miért kántorizáljon. Kérem, hogy ezt a lehetetlen állapotot méltóztassék megszüntetni. (Elénk helyeslés. — Szilágyi Lajos: Pártkülönbség nélkül kéri mindenki! — Barabás Samu: A pénzügyminisztertől kell kérni!) Nekem a kultusztárcánál most a kultuszminiszterrel van dolgom. Amikor egy embernek életgondjai vannak, amikor szűkölködik és nélkülöz, nem várhatunk tőle lelkiismeretes és igazi munkát. Már pedig ezek az emberek nemcsak elemi tanítók, hanem egy személyben levente-oktatók, lövészegyesületek oktatói, a községek különböző kulturális egyesületeinek elnökei, az iskolánkívüli nevelésnél az előadók. Kérdem, micsoda lelkierő kell ahhoz, hogy meg tudjanak itt felelni