Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.

Ülésnapok - 1927-404

1?6 Àz országgyűlés képviselőházának k politikai zaklatás fennforgása esetén képviselő mentelmi jogát felfüggessze. Miről van szó ebben a kérdésben, illetőleg az inkriminált cikkben? Mint ahogyan az előadó úr is felolvasta az inkriminált részt, ott nincs egyébről szó, mint pusztán arról, hogy kritizálja a cikk Bethlen miniszterelnök hágai egyességet és igazságokat állapit meg. Mert én nem tudok egyebet mondani, mint hogy a cikkben foglaltak igazságok, mert egyik részében arról szól a eikk, hogy Hágában egyességet kötött a miniszterelnök úr, amely egyes/ség azzal az eredménnyel jár, hogy Magyarország népe fizeti azoknak konzekvenciáját, amiket az egyesség magában foglal, a cikk másik részében pedig arról van szó, hogy az ú. n. öptánsok fognak kielégítést nyerni abból a pénzből, amely pénzt a magyar nép be fog fizetni. S hogy a cikk hivatkozik arra a mérhetetlen nyomorúságra, amely nyomorúságban az ország népe él és hogy az öptánsok kielégítése, kártalanítása helyett sokkal hasznosabb és szükségesebb ténykedést is lehetett volna folytatni, ez csak igazság, ezt kifogásolni nem lehet. Éppen ezért fennforogni látom a politikai zaklatás jellegét, de főképpen fennforogni látom azért, mert valójában a miniszterelnök ténykedéséről van szó, akinek politikai ténykedését egy politikus tette szóvá egy politikai napilapban. Éppen ezért nem lehet itt már előre megállapítani az igazgatás tényét és jellegét, mert az a cikk, amelyet itt az előadó úr felolvasott, — ismételten hangsúlyozom, — véleményem szerint, nem foglal magában egyebet, mint tárgyilagos megállapítást, a hágai tárgyalás eredményének megállapítását. Nem helyénvaló, ha a Képviselőház, a törvényhozás ilyen esetben képviselő mentelmi jogát felfüggeszti, mert a nyilvánosság előtt nem adódik mód és lehetőség arra, hogy a miniszterelnök külföldi ténykedése a nyilvánosság előtt kritika alá vétessék. Ebben az esetben teljesen ki van zárva és teljesen lehetetlenné válik, hogy ilyen nagyfontosságú kérdésekben véghezvitt cselekmény a nyilvánosság előtt napilapban szóvátétessék, és éppen ezért a miniszterelnök úr részére már eleve olyan lehetőség nyílik meg, hogy bármilyen politikai tevékenységet fog folytatni, azt szóvátenni nem lehet, azt nyilvánosságra hozni nem lehet, mert már előre megállapítást nyer, hogy a kritikában foglaltak az izgatás tényét és jellegét foglalják magukban és ezáltal minden ilyennemű cselekmény a nyilvános kritika jogát elkerüli, elmellőzi azért, mert ilyen esetben még a képviselőt is, aki egyébként politikus, az a konzekvencia éri, hogy mentelmi jogát felfüggesztik és bíróság elé állítják. En merek hinni abban, hogy a cikkben foglaltak nem ütik meg azt a mértéket, amely mértéket a mentelmi bizottság jelölt meg és éppen ezért a politikai zaklatás esete forog fenn .akkor, lamikor a Képviselőház a mentelmi jog felfüggesztéséhez hozzájárul, mert majd a bíróságnál derülne ki, hogy valójában az inkriminált cikk nem is fpglal magában olyan tényeket, amelyek az izgatás tényálladékát kimerítenék. Éppen ezért teljesen felesleges a Képviselőháznak hozzájárulnia a mentelmi jog felfüggesztéséhez, ímert ezzel egyben hozzájárul a politikai zaklatás tényéhez és ezt a Képviselőháznak megtennie, szerintem, semmi körülmények között nem szabad. Kérem tehát, hogy a Képviselőház a mentelmi bizottság javaslaOJp. ülésé 1930 június 6-án, pénteken. tát ne fogadja el, illetőleg ebben az esetben Farkas István képviselő úr mentelmi jogát ne függessze fel. Elnök: Az előadó úr kíván szólani. Kálmán Jenő előadó: T. Ház! (Halljuk! jobbfelől.) Különös nyomatékkal bátorkodom a Képviselőház figyelmét felhívni erre a mentelmi esetre azért, mert hasonló esetet legalább nyolcat, tizet fogok referálni itt és tulajdonképpen ennél az egy kérdésnél, véleményem szerint, a Ház állásfoglalása eldönti a továbbiak sorsát is. Nevezetesen, f amikor a hágai egyezmény megköttetett, utána a «Népszava» című politikai napilap hosszú és ismételten visszatérő cikksorozatokban foglalkozott ezzel a kérdéssel. Lényegében ugyanabban a gondolatkör ben mozog mindegyik. Felfogásom szerint, ha a Képviselőház böiosesége úgy találja, hogy a jelen esetben a mentelmi jog felfüggesztése nem indokolt, ezzel tulajdonképpen állást foglal a további ügyekben is, mert vagy indokolt minden esetben, vagy nem indokolt Ami ezt a konkrét ügyet illeti, újból bátorkodom felhívni a Képviselőház figyelmét... (Kabók Lajos: Nem szabad kritizálni a miniszterelnök urat!) Kritizálni szabad, de a kritika határa meg van vonva és a kritika nem azonos az izgatással. — Ami a konkrét esetet illeti, nem kívánom újból felolvasni ezt az egész cikket, amelyet ismertettem, de felhívom az igen t. Képviselőház figvelmét annak egyes kitételeire. (Halljuk! jobbfelől.) A cikkben arról van szó, hogy megállapít bizonyos kört, amely körbe belefér az ország állampolgárainak egy része, más része pedig abból ki van rekesztve. (Kabók Lajos: így is van! —Felkiáltások jobbfelől: Dehogy van! — Kabók Lajos: így van a valóságban is! Nem szabad a valóságot megmondani! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Simon András: Akkor maguk mindig hallgatnának!) Kálmán Jenő: Azt mondja a cikk (olvassa): «Az ország dolgozó tömegei néhány nagybirtokosnak fognak adózni csaknem egynegyed századon át... (Kabók Lajos: Nem igaz ez? — Felkiáltások jobbfelől: Nem igaz! — Kabók Lajos: Dehogy nem!) Azt mondja továbbá (olvassa): «... a nép bőrére egyezkedők...» így . nevezi azokat a delegátusokat, akik a kormány, helyesebben a magyar állam részéről résztvettek a tanácskozásokon (Kabók Lajos: Ez is igaz! — Ellentmondások jobbfelől.) és arra a körre, amelyre előbb utaltam, azt mondja (olvassa): «A körön belül csak a nagybirtokosok, nagytőkések, a Habsburg főhercegek és a na^apok érdekei férnek meg. (Kabók Lajos: Minden szava igaz! — Simon András: Egy szava sem igaz! — Mattá Árpád: Abszolút valótlanság! — Simon András: Kosszhiszeműség az«egéss&!) «Az ipari és földmíves jobblágyokról most nincs # szó,» — jobbágyság még sincs talán ma, (Zaj a szélsőbaloldalon.) — «azok arra valók, hogy dolgozzanak... és azokról legfeljebb akkor esik szó, ha a kórkázak költségvetéseit redukálják. Akkor is csak nagyon röviden, mert egyszerűen kidobják őket az uceára. — A magyar kormánydelegációnak Hágában legfőbb gondja az volt, miképpen tudná pénzhez juttatni az agrárkörok érdekeltjeit, a nagvbirtokosok, arisztokrata és dzsentri családokat, továbbá a Habsburgokat, az egyházakat és a vegyes döntőbírósági ügyek egyéb érdekeltjeit. Ez volt a kormány számára a döntő szempont.» (Kabók Lajos: Ez is igaz! ~ Felkiáltások jobbfelől;