Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.

Ülésnapok - 1927-404

Az országgyűlés képviselőházának UO méretes 27, illetőleg: 32 százalékos kulcs meg­változtattassák? Csak természetes, hogy én mint pénzügy­miniszter, ugyanazon az állásponton vagyok, mint a t. képviselő úr (Helyeslés.) és minden alkalommal — amint hogy eddig is tettein, amidőn terheket akartak hárítani Magyar­országra — rámutatok arra hogy fizetőképes­ségünkben nemcsak hogy nem állott be javu­lás, hanem ellenkezőleg, — mivel időközben kényetlenek voltunk • más téren nemzetközi terheket magunkra válalni — fizetőképessé­günk mindenesetre csökkent. En csak arra vagyok bátor utalni, hogy es a kérdés ma tárgyalás alatt van és a kor­mány természetesen azt az utasítást adta kép­képviselőinek hogy a legmesszebbmenőén tiltakozzanak az ellen, hogy újabb terheket rójanak reánk. A magam részéről azt az ál­láspontot foglalom el, <hog^ r az innsbrucki egyezmény vonatkozó szakasza nem magya­rázható olyan értelemben, hogy akaratunk el­lenére ránk lehetne kényszeríteni újabb terhe­ket. (Helyeslés a jobboldalon.) Talián termé­szetesen méltóztatnak tartani, hogy erről a kérdésről ma bővebben nem nyilatkozom. (Élénk helyeslés.) • Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyil­vánítom. A 3. cím meg nem támadtatván, el­fogadottnak jelentem ki. A 4. címet a jegyző úr olvassa. Urbanics Kálmán jegyző (olvassa a 4. cí­met) Felírva nincs senki. Elnök: Szólni senki sem kíván. A 4. cím meg nem támadtatván, azt elfogadottnak je­lentem ki. Az 5. címet kérem felolvasni. Urbanics Kálmán jegyző (olvassa az 5. címet). Felírva nincs senki. Elnök: Szólni senki sem kíván. A cím meg nem támadtatván, elfogadottnak jelen­tem ki. Végül következik az V. fejezet, a Békeszer­ződési terhek. Kérem felolvasni. Urbanics Kálmán jegyző (olvassa az V. fejezetet). Felírva nincs senki. Elnök: Szólni senki sem kíván. A fejezet meg nem támadtatván,- elfogadottnak jelen­tem ki. Ezzel, t. Ház, a pénzügyi tárca költség­vetését s vele -kapcsolatban az állami üzemek költségvetésének XXVI. és XXVII, fejezetét, valamint a költségvetés IV. és V. fejezetét részleteiben is letárgyaltnak és elfogadottnak jelentem ki. (Felkiáltások a jobboldalon: Éljen a pénzügyminiszter úr!) Ezzel az 1930/31. évi állami költségvetést a Ház úgy általánosság­ban, mint pedig részleteiben is letárgyalta és elfogadta. Következik Temesváry Imre képviselő úr­nak, mint a pénzügyi bizottság előadójának, jelentése. Temesváry Imre előadó: T. Képviselőház! Az 1930/31. évi 'állami költségvetésről szóló 981. számú törvényjavaslatot a pénzügyi bizottság letárgyalta, s az erre vonatkozó jelentést tisz­telettel beterjesztem. Kérem, méltóztassék azt kinyomatni, szétosztatni s annak tárgyalására határnapot kitűzni. Elnök: A beadott jelentést a Ház kinyo­matja, szétosztatja s annak napirendre tűzése iránt később fogok a t. Háznak javaslatot tenni. Napirendünk szerint következük a Francia­országgal 1925. évi október hó 13-án kötött és az 1926 : V. tcikkbe iktatott kereskedelmi egyez­ménynek, valamint az 1926. évi december hó . ülése 1930 június 6-án, pénteken. 167 18-án kötött és az 1927 : XVI. tcikbbe iktatott pótegyezménynek kiegészítéseképpen 1929. évi december hó 21-én aláírtt második pótegyez­mény becikkelyezéséről szó törvényjavaslat tárgyalása. (írom. 924, 986.) Az előadó Görgey István képviselő úr, akit megillet a szó. Görgey István előadó: T. Képviselőház! Magyarország gazdasági politikájának irány­elvei iaz 1925. évi január hó 1-én életbelépett autonóm vámtarifáiban fektettettek le. Francia­ország egyike volt azoknak az államoknak, amelyekkel Magyarország elsősorban igyeke­zett kereskedelempolitikai viszonyát szerződé­sileg szabályozni. Ennek az elhatározásnak eredményeképpen méfr ugyanazon évben, 1925. évi október hó 13-án, megköttetett Francia­ország és Magyarország között az első keres­kedelmi egyezmény, amelyet az 1926 : V. tcikk­ben iktattunk be. Élénken emlékszünk még mindnyájan arra a széleskörű vitára, amely ennek az első fran­cia-magyar kereskedelmi egyezménynek parla­menti tárgyalása során itt a képviselőházban lefolyt, amikor is ellenzéki oldalról a szerződés megkötését azzal az indokolással tették kritika tárgyává, hogy Magyarország részéről túlságo­san nagy áldozatokat hoztunk akkor, amikor Franciaország részéről Magyarország úgyszól­ván semmi kedvezményben sem részesült. Két­ségtelen, hogy ebben az első szerződésben Ma­gyarország a legnagyobb előzékenységet tanú­sította Franciaországgal szemben és az ipar­cikkeknek egy egészen hosszú sorára messze­menő tarif ális kedvezményeket biztosítottunk Franciaországnak, ugyanakkor pedig Francia­ország részéről nem tudtuk elérni a legnagyobb kedvezmény biztosítását. Hogy ez az első szerződés ránknézve kétség­telenül nem volt tökéletes, sőt bizonyos tekin­tetben hátrányokat jelentett, annak oka kettős volt. Egyrészt az, hogy Franciaország kereske­delmi politikájának elgondolása abban az idő­ben még az volt, hogy Franciaország a legna­gyobb kedvezményezést csakis az ő szövetséges­társainak biztosította, míg a semleges és a le­győzött államoknak nem nyújtotta az egész vo­nalon a legnagyobb kedvezményeket; a másik ok pedig kétségtelenül abban a külpolitikai at­moszférában keresendő, amely akkor a magyar kormányt arra az elgondolásra vezette, hogy Magyarország cselekedetekkel is adja tanújelét annak a békés készségének, hogy az akkori­ban Európa államai között még igen erősen fennálló és észlelhető elzárkózó gazdasági po­litikát igyekszik a anaga részéről liberálisan megszüntetni és igyekszik a behozatali és ki­viteli tilalmakat és a magas védvámokat a maga részéről megszüntetni és mérsékelni. Franciaország és Magyarország között 1925 előtt számbavehető árucsereforgalom úgyszól­ván alig fejlődött ki, tehát nem is tudhattuk az első kereskedelmi szerződés megkötésekor, hogy miképpen fog alakulni a Franciaország és Ma­gyarország közötti külkereskedelmi forgalom. Ez az első szerződés tehát tapogatódzásnak, kí­sérletnek volt tekinthető és csak annak ered­ménye alapján volt módunkban megállapítani azt, hogy az első egyezményben hol mutatkoz­tak kétségtelen visszásságok vagy olyan hátrá­nyok, amelyeket a magyar gazdasági élet szempontjából okvetlenül ki kell küszöbölni. Alig egy éven belül sikerült is kölcsönös megegyezéssel módosítani az első szerződést, amennyiben 1926. évi december 18-án megkötöt­tük Franciaországgal a második kereskedelmi egyezményt, amelyet az 1927 : XVI. tcikkbe ik-

Next

/
Thumbnails
Contents