Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.

Ülésnapok - 1927-404

156 At országgyűlés képviselőházának I azt jelenti, hogy ezzel egy igen fontos közegészségügyi intézkedést tesz a város, hanem egyben jelenti azt is, hogy a munkanélküliséget igen nagy mértékben tudja csökkenteni a városban, mert ez olyan munka, ahol a kiadásoknak túlnyomó része nem anyagra fordittatik, hanem munkabérekben fizettetik ki. Ha tethát a pénzügyminiszter úr Kispest városának végrevalahára lehetővé teszi azt, hogy csatornahálózatát megépítse, akkor egészen bizonyos az, hogy igen nagy mértékben járul hozzá legalább az éhben a városban mutatkozó munkanélküliségnek enyhítéséhez. Elnök: A képviselő urat is figyelmeztetni vagyok kénytelen, hogy szíveskedjék a 15. cím tárgyalásánál maradni! Bárdos Ferenc: Egy másik körülményre is vagyok bátor a pénzügyminiszter úr figyelmét felhívni. Csak a legutóbb fogadott el a képviselőház egy törvényjavaslatot, amely a házadómentessségre vonatkozott. (Halljuk! Halljuk!) Mindenki azt gondolta és azt hitte, hogy a házadómentességről szóló törvény megalkotása után megindulhat az építkezés, mert hiszen a 30 éves adókedvezmény olyan kedvezmény, amelyet igen sokan azonnal ki fognak használni. Budapesten különösen a belső területen főleg a ráépítésre lehetne számítani, a már meglévő két-thárom emeletes házakra építhetnének rá, mert hiszen ez kevesebb költséggel jár, nem kell telek, azonkívül nem kell külön tetőzet és így ennek következtében sokkal rentábilis abbnak mutatkoznék az emeletek számának ilyen módon való növelése. Az történt azonban, hogy többen megint meg akarták indítani ezt a munkát és végül kisült, hogy ezekre a ráépítésekre a 30 éves adómentesség nem vonatkozik. Amikor a törvényjavaslatot tárgyaltuk, én abban a meggyőződésben éltem, hogy a ráépítésekre s az ilyen toldaléképítésekre is vonatkozik ez a 30 éves adómentesség, mert hiszen ennek lett volna csak nagy jelentősége, új épületet ugyanis nagyon keveset építenek. Es most azután több oldalról hallom .a panaszt, hogy az adóhivatalok ezekre a ráépítésekre a 30 évi adómentességet meg nem adják, ezzel pedig az egész törvényt illuzóriussá tettük, nem szolgáljuk azt a célt, amely célt egyébként a törvénnyel szolgálni akarnánk. Ugyanezt az alkalmat ragadom meg igen röviden arra, hogy ismételten felhívjam a pénzügyminiszter úr figyelmét (Zaj.)... Elnök: Csendet kérek! Bárdos Ferenc: ... arra a fontos dologra, hogy a hadikölcsönök valorizációja tekintetében egy lépést végre mégis csak tenni kellene, különösen a nyugdíjintézményeket és ehhez hasonló intézményeket kellene valamiben részesíteni. Hallottam a pénzügyminiszter úrnak abbeli kijelentését, hogy a népjóléti miniszter úrnak rendelkezésére bocsátott 500.000 pengőt erre a célra, én azonban ezt megoldásnak neon tartom még iákkor sem, ha egyébként ez az összeg nagyobb, mint 500.000 pengő, mert ezt a kérdést nem karitatív úton, hanem olyképpen kell megoldani, hogy az ne kegy, hanem jog legyen. Egyébként pedig a 15. címet nem fogadom el. Elnök: Szólásra következik^ Fitz Arthur jegyző: Feliratkozva nincs senki ! Elnök: Ha senki sem kíván szólani, a vitát bezárom. A pénzügyminiszter úr kíván nyilatkozni. (Halljuk! Halljuk!) Wekerle Sándor pénzügyminiszter: T.Ház! Fábián t. képviselő úr és Gaal Gaston t. kép.4. ülése 1930 június 6-án, pénteken. viselő úr ugyanazt a kérdést tették szóvá, t. i. hogy a pénzügyi tisztviselők bizonyos segélyekben és jutalmakban részesülnek. (Gaal Gaston: Nemcsak a pénzügyiek. Vannak mások is!) En úgy értettem. (Gaal Gaston: En általánosan, valamennyire értettem.) Kifogásolták ezt abból a szempontból, hogy így nincs egyenlő elbánás a tisztviselők között s ez a tisztviselők ama részénél, amely ezekben a jutalmakban nem részesül, bizonyos elkeseredést okoz; ennekí'olytán azt tartják kívánatosnak, hogy ezeket szüntessük meg s a tisztviselők rangosztályok szerint egyenlő fizetésiben részesüljenek. T. Ház! Magát az elvet aláírom, t. i. hogy az a kívánatos, hogy a tisztviselők egyenlő elbánásban részesüljenek. Ezt az elvet azonban olyan mereven alkalmazni, hogy a minisztereknek ne legyen módjukban azokat a tisztviselőket, akik rendkívüli munkateljesítményt 1 végeznek, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) akik nem csupán a hivatalos órákat tartják be, hanem egészségüket, minden szórakozásukat és szabad idejüket feláldozva egész napjukat, sőt az éjjeli órákat is a hivatalnak szentelik, (Gaal Gaston: Tessék őket előléptetni!) hogy ezért ne kapjanak ellenszolgáltatást és jutalmat, — bocsánatot kérek, ezt a jogát a ! miniszternek elvenni nem lehet. Nem lehet közérdekből, mert csak ez az eszköz áll a miniszter rendelkezésére, hogy ezeknek az uraknak nagy áldozatokat igénylő munkásságát némiképpen kárpótolni tudja. (Herrmann Miksa: Ügy van! — Rothenstein Mór: Jelentkezik a volt miniszter!) Ezt azonban nem lehet úgy feltüntetni, mintha ezek dugsegélyek volnának, amely kifejezés — azt hiszem — Fábián képviselő úr nomenklatúrájából származik. (Szilágyi Lajos: Még nem is volt képviselő Fábián Béla, amikor ez a kifejezés létezett.) A költségvetésben az Egyenes adók címénél, kifejezetten külön munkadíjakra és jutalmakra 1,100.000 pengő van előirányozva. Ezzel tehát elesik az a kifogás, hogy ez nem volna törvényes, és hogy dugsegély volna, mert hiszen a költségvetés indokolásában ennek felhasználási módja is egészen világosan j meg van jelölve. (Gaal Gaston: A békebeli költségvetésben egyikben sem volt. — Herr• mann Miksa: Mindig benne volt 1867 óta. — I Zaj. — Elnök csenget) Ha meg méltóztatnak ! nézni ezeket a költségvetéseket, ugyanezeket | a tételeket meg fogják találni. Jutalmak adái sara a miniszternek mindig megvolt a felj hatalmazása. (Rothenstein Mór: Az egész rendj szerben van a hiba! — Zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltózI tassanak csendben maradni. Erős támadás I hangzott el, ne zavarják tehát a miniszter urat, hanem engedjék meg, hogy beszédét elmondhassa. Wekerle Sándor pénzügyminiszter: A t. képviselő urak érvelése azután egy kicsit divergál. Fábián képviselő úr ugyanis, ha jól értettem, azt kifogásolta, hogy itt olyan pénzekből is segélyt adunk, amelyekhez könny és verejték tapad. Örülök, (ha azokhoz a bírságokhoz, amelyeket kiszabunk, könny^ is tapad, mert ha azok, akik megszegték a pénzügyi törvényeket és megbírságolták őket, ezt azután könnyekkel bánták meg, ez azt a reményt kelti bennem, hogy a bírságokat nem fog majd kelleni kiróni. De t. képviselő úr, nem olyan tragikus a dolog. A képviselő úr, mint láttam, mindig azt kifogásolja, hogy azok kapják meg ezeket a pénzeket, akik tettenértek, rajtakaptak és így mintegy jutalmazzuk azokat azért,