Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.

Ülésnapok - 1927-403

Az országgyűlés képviselőházának 4-03. 25-9%, Franciaországban pedig 16%. Tehát nemcsak a legyőzött államok, hanem a győző államok is, amelyekben pedig korántsem okozott olyan károkat a háború, mint nálunk, ugyanehhez a szisztémához kénytelenek fordulni, mert más módon a szükséges állami bevételeket nem tudják előteremteni. Nagyon sajnálom, de kénytelen vagyok kijelenteni, hogy lehetetlennek tartom, hogy a közeljövőben megtarthassuk államháztartásunk egyensúlyát, ha a közvetett adókat mérsékeljük Csak arról lehet szó, hogy egyes igazságtalan

1 ságokat, vagy aránytalanságokat, mihelyt azt az államháztartás helyzete lehetővé teszi, megszüntessünk, de hogy itt ezen a rendszeren gyökeres változtatásokat eszközöljünk, az még hosszú ideig nem lesz lehetséges. (Rothenstein Mór: Elég baj!) Ez csak akkor lesz lehetséges, gazdasági programm, amelyet megvalósítani igyekszünk, már eredményeit fogja mutatni, ha itt a jövedelmek növekedni fognak, és ha a megsemmisült vagyonok újra felépülnek. (Kun Béla: Mikor fognak itt a jövedelmek gyarapodni? Sohasem érjük meg!) Azt méltóztatott mondani, hogy a fogyasztási és közvetett adók. Kabók Lajos t. képviselőtársam szerint pedig a vámok is azért igazságtalanok, mert nem a vagyonnal és jövedelemmel bíró néposztályokat terhelik, hanem azokat, akiknek jövedelmük nincs. Bocsánatot kérek, így nem lehet felfogni a közvetett adókat. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Ez jó lehet agitációs eszköznek, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől. — Erdélyi Aladár: Maga sem hiszi el!) de ez az állítás ebben a Házban ilyen formában meg nem állhat. (Rothenstein Mór: Ebben a Házban nem, igaza van! — Br. Podmaniezky Endre: Melyik házban! Talán a szovjetházban lehet.) Nagyon téved a t. képviselő úr, amikor így állítja be a dolgot. Legyen meggyőződve róla, hogy senki sines ebben a Házban, aki ezt elhiszi, sőt azt hiszem, a képviselő úr maga sem hiszi el, de megszokták, hogy agitacionális célokból a tényeknek meg nem felelő ilyen állításokat kockáztatnak azért, hogy úgy tüntessék fel a dolgot, mintha ebben az országban kizsákmányoló adóztatás folyna az adó viselésre nem képes néprétegekkel szemben. Talán a mi adózási rendszerünkben nem fogyaszt az, akinek jövedelme van? Vagy a forgalmiadót csak az fizeti, akinek nincs jövedelme? Hiszen a forgalmiadót a vásárlóközönség viseli, már pedig csak az vásárolhat, akinek jövedelme van. (Rothenstein Mór: Ki vásárol!) Ez már magában véve ellentmond a képviselő űr azon állításának, hogy a vámokat tisztán a nincstelenek fizetik. Azoknak van meg a vásárlóképessége? Vagy a fogyasztásiadók közül azokat, amelyek a luxusfogyasztást terhelik, csak a nincstelenek fizetik? Bocsánatot kerek ezt ííry beállítani nem lehet. (Zaj.) Ha a t. képviselő úr úgy állítaná be a dolgot, hogy relatíve nehezebben viseli el a fogyasztá£iadót az, akinek nincs megfelelő jövedelme, mert olyan cikkeknél, amelyek közel állnak a nélkülözhetetlen cikkekhez, a kisebb jövedelmet aránylag nagyobb teher sújtja, ebben igaza volna, de úgy beállítani a kérdést, mintha a vagyonosabb osztály nem viselne más adót, mint egyenesadót. a többit pedig azok viselik, akiknek jövedelmük nincs: ez nem felel meg az objektív igazságnak. (Rothenstein Mór: Nem olyan mértékben, mint a szegény ember, mert az nagyban tud vásárolni. — Zaj. ~~ Elnök csenget.) Méltóztattak kifogásolni azt. hogy a forgalmi adón ál miért nem térünk át a fázísrendKÉPVISELŐHAZI NAPLÓ. XXIX, ülése 1930 június 5-én, csütörtökön. 147 szerre. (Rothenstein Mór: Ebben a Házban csak dicsérni szabad, úgy-e? — Zaj jobbfelől.) Bocsásson meg a képviselő úr, bármilyen tisztelettel legyek is személye iránt, higyje el, hogy nem számítottam a dicséretére, mert akkor nekem itt olyan pénzügyi politikát kellene követnem, amely nézetem szerint ellenkezik hazám érdekeivel. (Igaz! Ügy van! Taps a jobboldalon. — Éri Márton: Nekik nincs hazájuk!) T. Ház! Azt méltóztatott mondani, hogy a keresetiadó tételei igen súlyosak, hogy azokat le kell szállítani, s az adóminimum tekintetében a rendszert meg kell változtatni olyaténképpen, hogy az mindig levonásba kerüljön. En a képviselő úrral vagy pártjának egy másik tagjával tavaly már vitát folytattam ebben a kérdésben, s mondottam, hogy ez különböző országokban másképpen és másképpen van szabályozva. Igen sok érvet lehet felhozni pro és kontra egyik vagy másik rendszer mellett és ellen. Ezúttal is csak azt felelhetem, amit a képviselő úr már előre sejtett, hogy ez az adó nem állami bevétel, ez a községek és a városok bevétele s azon gondolkozom, hogy abban &z új — remélem, nemsokára elkészülő — törvényjavaslatban, amelyet a kormány Ígéretéhez képest, a községek háztartásáról be fog nyújtani, hogyan tudnám a községek bevételét növelni és arányosítani, de azt nem Ígérhetem, hogy ezeket a jövedelmeket olyan nagy összegekkel csökkentsem le, amilyenekkel egybe volna kapcsolva az áttérés egy olyan rendszerre, amelyet a képviselő úr ajánlani méltóztatott. Kalbók képviselő úr kifogásolni méltóztatott, hogy az egységes adókezelésbe az egyháziadó is bevonatott. Ezt a rendelkezést továbbra is fenn szándékozom tartani, abban a mértékben, amilyen mértékben ma is történik azok behajtása, mert ezekre az egyházakra törvényekkel kulturális terheket róttunk, amelyeknek csak akkor tehetnek rendszeresen eleget, ha az adók rendszeres befolyása is biztosíttatik. Ez volt, t. képviselő úr, az intenciója ihivatali elődömnek akkor, amikor ezt a kérdést szabályozta, ami azonban nem jelentig hogy nézetem szerint is az egyházi adózás kérdése különösen néhány felekezet szempontjából nem igényelne szabályozást. Tárgyalásokat is folytatunk az egyes felekezetek vezetőségeivel, hogy ezt az adóztatást is a modern adóztatás igényeinek megfelelően és a terherviselési képességgel jobban arányba hozva, de egyszersmind azon takarékossági rendszabályok figyelembevételével szabályozzuk, amelyek a mi viszonyaink között nemcsak az államra és egyéb közületekre, hanem a felekezetekre is okvetlenül mérvadók kell hogy legyenek. (Helyeslés a jobboldalon.) Ezt azonban nem az egyházak adóztatási jogának csorbításával (Helyeslés jobbfelől.) és nem a mai rendszernek az ajánlott radikális módon való ^megszakításával, hanem csak megfelelő józan és egyetértően megállapított járható rendszerré való átalakításával biztosíthatjuk. (Farkasfalyi Farkas Géza: Az egyházak nagy nyomorúságban vannak.) Usetty igen t- képviselő úr a tisztviselőkérdést pendítette meg és elsősorban pénzügyi tisztviselőim gondozását ajánlotta figyelmembe. Köszönöm, hogy olyan melegen szólt róluk annak ellenére, hogy nálam talán ez a meleg szószólás nem volt szükséges. Azt hiszem, inkább az ország figyelmét akarta erre a derék tisztviselői karra felhívni. De ha ő ezen a helyen felhívta a figyelmet, én erről a helyről nemcsak ezekhez a tisztviselőkhöz, hanem az ország összes tisztviselőihez is szólok, amikor kijelentem, hogy a kormány teljes tudatában van annak a nehéz 21