Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.

Ülésnapok - 1927-403

140 Az országgyűlés képviselőházának 403. ülése 1930 június 5-én, csütörtökön. Elnök: A képviselő úr nem lévén jelen, töröltetik. ' Ki a következő szónok? Héjj Imre jegyző? Usetty Béla! Usetty Béla: T. Képviselőház! Méltóztassék megengedni, hogy e tárcával kapcsolatosan röviden a tisztviselői kérdéssel foglalkozzam. Nem egyszer leszögeztem azt az álláspontomat, hogy én azt szeretném, ha az államnak, ha nem futja többre, kevesebb tisztviselője legyen, de azok a tisztviselők jól legyenek megfizetve, annyi fizetést kapjanak, hogy abból becsületesen meg tudjanak élni. Ezt az álláspontomat, azt hiszem, minden költségvetési vitánál kifejtettem, ezért nem is kívánok vele most bővebben foglalkozni. Egyes részletkérdésekkel kívánok most csak ebből az alkalomból foglalkozni, elsősorban a pénzügyi tisztviselőknek helyzetével. Itt az a kérésem a miniszter úrhoz, hogy amint módot találtak a honvédelmi tárcánál arra, hogy az az alá tartozó tisztviselők magasabb fizetést kapjanak, méltóztassék megkeresni a módot a pénzügyi tárcánál is, hogy a tisztviselők megfelelő fizetéshez tudjanak hozzájutni. Itt senki sem gondol arra, hogy^ akár adó-, akár illeték-, akár vámtöbbletet kívánnánk előidézni, mert hiszen ma ezzel foglalkozni nem lehet, azonban gondolok arra, — és ezt vagyok bátor megemlíteni — hogyha azok a különböző jutalmak és különböző segélyek megszűnnek, akkor talán lehetne egy alapot teremteni, amelyből kikerülnének ezek a fizetésemelések. Ezek a karácsonyi segélyek, karácsonyi és negyedévi jutalmak, azt hiszem, nem egészen helyesek, mert nem mindenkire terjednek ki egyformán. Mi azt szeretnők ha ezeket Összegezve, alapot létesítenének, és ebből találna módot a pénzügyminiszter úr arra, hogy bizonyos százalékos fizetésemelésben részesítse az összes tisztviselőket. (Jánossy Gábor: Ezt minden minisztériumban keresztül lehetne vinni!) Bátor vagyok különösen a segédhivatali tisztviselők helyzetére rámutatni. Ma mindenki tudjia, hogy mint díjnok kezdi meg az illető működését 93 pengővel. Azt hiszem, nein nagyon kell azzal foglalkozni itt, hogy 93 pengőből bizony nem lehet megélni, és ha ehhez bizonyos karláesonyi pénzt és sonkapénzt adnak is egy-egy hónapban, ez nem olyan összeg, amelyből az illető maga és családja is meg tudna élni. Ezt a pénzt azonban természetesen nem kapja havonként, hanem kapja egy évben kétszer, vagy talán csak egyszer. A (segédhivatali tisztviselőknek helyzete tehát ennélfogva borzasztóan szomorú, amit még nehezít az, hogy amikor a díjnoki állásból azután a kezelői állásba jut, akkor még mindig ideiglenes, mert szabályzatunk szerint csak 3 esztendő múlva lehet az illetőt véglegesíteni. ; Amikor tehát azt hitte, hogy most már bejut a tisztviselői státusba, akkor megint csak kezelő és ideiglenes tisztviselő lesz. (Jánossy Gábor: Mégis sokan pályáznak az ilyen állásra!) Igaza van Jánossy Gábor igen t. képviselőtársamnak, hogy sokan pályáznak, ennek oka azonban a gazdasági helyzet, amelyet mindnyájan ismerünk, és amellyel foglalkozni nem kell. Ez azonban nem azt jelenti, hogy azért pályáznak sokan, mert kiváló jó megélhetési forrás lenne a segédhivatali tisztviselői állás, hanem azért, mert másutt még ennyi kenyeret sem tudnak keresni. Ezt a kezelőstátust meg kellene szüntetni és •'— mint^ a múltban volt — mindjárt irodasegédtiszti állásra kellene az illetőket ki. nevezni. Ez a mai helyzeten segítene, és ezt [ a hároméves átmenetet meg lehetne szüntetni. A segédhivatali tisztviselőknek továbbá az a kérésük, hogy nagyobb arányban nyittassék meg előttük a VII. fizetési osztály. Ezt természetesen össze akarják ők kötni a magasabb képesítéssel. Mint méltóztatik tudni, most négy középiskolai osztály elvégzése is elegendő ahhoz, hogy bejuthasson valaki a segédhivatali tisztviselői státusba. Nagyon helyesen ők maguk kérik, hogy méltóztassék ezeket az állásokat érettségihez kötni. Különben is a négy középiskolai osztályú képesítést áttöri az élet, mert ma, aki tanul, az legalább is érettségiig viszi fel, és érettségizett emberek pályáznak ilyen segédhivatali tisztviselői állásokra. (Jánossy Gábor: Egyetemet végzettek is!) Azt hiszem, hogy rövid utón meg lehetne ezt csinálni ajkkor, mikor az érdekeltség maga is kívánja ezen kvalifikáció emelését. Akkor talán meg lehetne oldani azt a,kérdést is, hogy a VII. fizetési osztály is mégnyittassék számaikra, hogy abba fokozatosan belekerülhessenek. Azt kérem a mélyen t. pénzügyminiszter úrtól, hogy azt a bizonyos B-csoportot szüntessék meg a tisztviselői státusban. Ez körülbelül 300.000 pengőt jelentene itt, ha az üzemeket nem vesszük hozzá. T. Ház! Kérik a családi pótlék rendezését is. Tényleg lehetetlen az, hogy akkor, amikor mi azt hirdetjük, hogy az egyke dívik az országban, ugyanakkor csak 13 pengő 60 fillér családi pótlékot juttatunk egy gyerek után. Ez a békebelihez képest is túlalacsony összeg. mert békében negvedévenként 50 aranykorona volt a családi pótlék, ami — ha átszámítjuk pengőre — 60—70 pengőt tenne ki. Azt hiszem, hogy ezt az áldozatot könnyen meg lehetne hozni és a fedezetet meg lehetne találni. A másik kérésük az automatikus előlépésre vonatkozik. Azt hiszem, abban is igazuk van, hogy az automatikus előlépés lépjen életbe, amikor amúgyis olyan nehéz az előmenetel. így legalább biztosan számíthatnának arra, hogy bizonyos évek múlva bekerülnek egy magasabb fizetési fokba vagy magasabb rangosztályba. Ez lenne az, amit a segédhivatali tisztviselőkre általában voltam mátor előterjeszteni. Most méltóztassanak megengedni, hogy külön foglalkozzam egy-két reszorttal. Az egyik az igazságügyi tisztviselők helyzete, a másik a telekkönyvvezetők helyzete. Ami az igazságügyi tisztviselők helyzetét illeti, ezek már nagyon sokszor kérték azt, hogy az a kvalifikáció, amely ma négy középiskolai osztály elvégzéséhez van kötve, emeltessék fel. Mi, akik az igazságügyben éltünk le már csaknem egy életet, látjuk azt, hogy milyen fontos tennivalójuk van ezeknek a tisztviselőknek, hogy milyen fokozott mértékben kell nekik az a kvalifikáció, amelyet ők maguk is kérnek. Ezek a tisztviselők reggeltől estig dolgoznak. Tudvalevő, hogy a perek száma óriási mértékben emelkedett éppen a nyomorúság folytán. Ezek az emberek végzik el a kezelési munkának nagy részét, de nemcsak ezt végzik el, hanem fogalmazási teendőkre is be vannak osztva, így jegyzőkönyv vezetésére, egyszerű végrehajtási kérvények elintézésére. Ezek tehát megérdemlik, hogy különleges elbírálásban részesítsék őket. Én tehát azt kérem az igen t. pénzügyminiszter úrtól, hogy akkor, ha az állam pénzügyi helyzete megengedi, különös gondot fordítson erre a tisztviselői státusra. Mint méltóztatnak tudni, a bírói státus már különleges elbírálás-