Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.
Ülésnapok - 1927-403
Az országgyűlés képviselőházának 4-03. zonyítani, hogy az a'törvényes megtorlás, amely még amnesztiával sem volt enyhíthető, önmagában politikai bosszú műve (Propper Sándor: Az! Az! Igenis az! — Zajos ellentmondások jobbfelől. — Graeffl Jenő: Gyilkosokat pártolnak!), holott a tények az ellenkezőjét bizonyítják. Én csak azokra a konkrét tényekre hivatkozom, amelyek publikáltattak már több ízben, elsősorban az igazságügyminiszter úr által és amelyeket a Ház úgyis ismer. (Kabók Lajos: De a kurzus gyilkosainak már rég megbocsátottak! — Propper Sándor: A bankóhamisítók szabadon járnak!) Elnök: Propper képviselő urat ismételt közbeszólásaiért rendreutasítom. Méltóztassék csendben maradni. (Zaj a bal- és szélsőbaloldalon.) Gr. Bethlen István miniszterelnök: A forradalmak alatt elkövetett ténykedései miatt büntetését már csak 14 ember üli és pedig olyanok, akik aljas bűncselekményeket követtek el és akik ennek folytán nem voltak még amnesztiában részesíthetők. (Propper Sándor: Gyorsított tanácsok ítélték el őket! Ezt ne t felejtse el a miniszterelnök úr. — Kabók Lajos: Gyorsított tanácsok fellebbezés nélkül! — Zaj.) 20.000-en felül van azoknak a száma, akiknek amnesztia adatott (Felkiáltások a jobboldalon: Nahát!) és 350 egyén van összesen külföldön olyan, aki ebben az országban még büntetőbíróságilag üldöztetik. De ezen 350 között ott van Kun Béla és összes társai (Zaj és mozgás a szélsőbaloldalon. —- Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) és mindazok, akik mint cserefoglyok, kiadattak Oroszországnak. (Propper Sándor: Mi lesz azokkal, akiket megfosztottak a kenyerüktől!) Hiába beszél a t. képviselőtársam, ezeket a számadatokat nem lehet megcáfolni, ezek a számok beszélnek. (Propper Sándor: Tudom, hogy önnek hiába beszélünk!) Elnök: Csendet kérek! (Propper Sándor: Az a baj, hogy hiába beszél az ember! — Várnai Dániel: Mi lesz azokkal, akiket ártatlanul kenyerüktől fosztottak meg?) Gr. Bethlen István miniszterelnök: Összesen tehát 350 azoknak a száma,... (Propper Sándor: Nem Kun Béláról van szó! — SchandI Károly: De igenis Kun Béláról és társairól.— Propper Sándor: Tanítókról, tanárokról és munikásokról van szó!) Azokról van szó, akik a bolsevizmusban ezt az országot tönkretették, (Ügjf van! Ügy van! a jobboldalon és balközépen.) azokról van szó, akik népbiztosok voltak és azokról van szó, akik forradalmi cselekmények miatt ítéltettek el és akiket cserébe ki kellett adnunk Oroszországnak cserefoglyokképpen. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Ezekről van szó. Ha tehát a t. képviselőtársam politikai bosszú művének nevezi azt, hogy a kormány ezeket még nem amnosztiálta, akkor a t. képviselőtársam azonosítja magát velük. (Ügy van! Ügy van! Hosszantartó taps a jobboldalon. — Propper Sándor: Igenis, a politikai üldözöttekkel azonosítom magamat, tessék tudomásulvenni ! —- Egy hang a jobboldalon; Menjen utánuk!) (Az elnöki széket Almásy László foglalja el.) (Rothenstein Mór: Nem tudtak elég gyorsan átnyergelni! — Jánossy Gáber: Halljuk a miniszterelnök urat!) Elnök: A baloldalon ülő képviselő urakat figyelmeztetnem kell, hogy a közbeszólásoktól tartózkodjanak, a szónokot ne zavarják, különben kénytelen leszek a képviselő urakkal szemben erélyesebben eljárni. (Zaj és mozgás a balülése 1930 június 5-én, csütörtökön. 125 és jobboldalon.) Figyelmeztetésem mindenkinek szól, tessék csendben maradni. Gr. Bethlen István miniszterelnök: Ne méltóztassék ilyen könnyelmű nyilatkozatokat tenni, mert az ilyen nyilatkozatok nem az én lábaim közé dobinak botot majd .az angliai utamon, hiamem a képviselő urat kompromittálják idehaza. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Elnök: Csendet 'bérek minden oldalon. (Propper Sándor közbeszól) Propper képviselő úr tessék csendben maradni! Gr. Bethlen István miniszterelnök: T. képviselőtársam szintén kérdést intézett hozzám a munkanélküliség kérdésében. Ugyanakkor Szilágyi Lajos t. képviselőtársam ismételten kifogás tárgyává tette, hogy a kormány megbízásából és az illetékes resszortminiszterekkel együtt leültünk a szociáldemokrata párttal a munkanélküliség kérdésének tárgyalására. (Szilágyi Lajos: Nem azt kifogásoltam, hogy leült a miniszterelnök úr, hanem hogy külön ült le velük, a polgári egyesületek mellőzésével! — Kassa y Károly: Ma kiegyenlítődött a dolog!) A helyzet az, hogy a munkásszervezetek vezetői fordultak hozzám azzal a kéréssel, hogy adjon alkalmat a kormány arra, hogy velük együtt a munkanélküliség ügyét megbeszéljük és pedig úgy a szociáldemokrata jellegű szakszervezetek, valamint a keresztényszocialista szakszervezetek is. Tekintettel arra a nehéz helyzetre, amelyben közgazdaságunk van, tekintettel arra a körülményre, hogy a munkanélküliség tényleg erősen fokozódó tendenciát mutatott, azt hiszem, kötelessége volt a kormánynak leülni és a tárgyalásokat ezekben a kérdésekben felvenni. (Helyeslés a jobboldalon.) Sőt, tovább megyek, nemcsak kötelességem volt egy esetben, hanem kötelességemnek tartom a jövőben is, és ki is jelentettem a szakszervezetek előtt, hogy ebből a szempontból az érintkezést és összeköttetést a jövőben is fenntartani kívánom. (Kabók Lajos: De tenni is kellene valamit! — Rothenstein Mór: Mit fog ehhez szólni Szilágyi! — Szilágyi Lajos: Nem azt kifogásoltam, hogy egyáltalán leült. ez mellékvágány! — Jánossy Gábor: Szilágyi is helyesli, mindenki helyesli!) Elnök: Csendet kérek! Gr. Bethlen István miniszterelnök: Azt mondja Propper t. képviselőtársam, hogy a munkanélküliség ma már nem a gazdasági konjunktúrának kérdése. Hát akkor minek? (Propper Sándor: Szociális probléma!) Azt hiszem, ihogy az a nagy munkanélküliség, amely az egész világon mutatkozik és amelyre különben t. képviselőtársam is hivatkozott és amellyel éppen Angliában maga a munkáskormány sem tud megküzdeni, (Zaj a szélsőbaloldalon.) annak a nagy dekonjunktúrának következménye, amely a háborúból fejlődött, és amely sajnos, talán a mai napig még nem érte el a klimaxát. Hiszen a háború után' a tönkretett tőkéknek, a megsemmisült vagyonúknak, a megsemmisült munkaalkalmaknak következményében jelentkezik ez a nagy munkanélküliség az egész világon. (Ügy van! Ügy van!)Csak Európában majdnem 10 millió főre tehető azoknak a munkásoknak száma, akik ma munka nélkül vannak. Természetes, hogy ha ezekhez a gazdasági jelenségekhez még a nehéz financiális helyzet is hozzájárul, mint ahogy hozzájárult az utolsó két esztendőben, sajnos, az amerikai viszonyok folytán és az ott kifejlődött viszonyok következményekép-
