Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.
Ülésnapok - 1927-403
118 Az országgyűlés képviselőházának 4-03. ülése 1930 június 5-én, csütörtökön. dorn, hogy: kettőn áll a vásár! Ha én az egyenlő elbánás elvét követelem a Vitézi Rendnél és helyet követelek a zsidóság számára, akkor viszont annak a panasznak is kifejezést kell adnom, amely ma minden keresztény emberben ál, s ez az, hogy ott,, ahol a zsidósáig van hatalmon, az egyenlő elbánás elvét nem látjuk keresztülvive. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen. — Sándor Pál: Hol van hatalmon? — Barabás Samu: A gazdasági életben! A bankokban! — Buday Dezső: A Tébében és a Gyoszban! — Meskó Zoltán: Közgazdasági téren is meg kell szüntetni a numerus clausust Legyen vége a közgazdasági numerus claususnak!) Még világosabban fejezem ki magam: a sajtóorgánumok többsége kétségtelenül a zsidóság kezében van. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a közéven.) A közgazdasági életben az irányítás túlnyomó többségben szintén a zsidóság kezében van. Ezen a két téren — hogy többet ne említsek, futólag csak ezt a két dolgot említem (Krisztián Imre: Lehetne többet is!) ^őszinte sajnálattal látjuk, hogy az egyenlő elbánás elve nem érvényesül. (Üpy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Ha tehát igen t. képviselőtársam, teljesen jogosan és okosan, kifejezést adott kívánságainak, amelyekben én osztozom, viszont engedje meg, hogy én, mint keresztény ember, leplezetlen őszinteséggel mutassak rá arra, hogy mi az egyenlő elbánás elvét például ezen a kiét téren abszolúte nem élvezzük. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) T. Képviselőház! Ezek után rátérek _Propper Sándor t. képviselőtársául felszólalásának azon részére, amelyben a miniszterelnök úrral foglalkozott. Engem a miniszterelnök úrtól elvi ellentétek választanak el és éppen azokban a kérdésekben vannak mélyreható ellentétek köztünk, amelyeket a képviselő úr érintett. Ha veszem a választójog kérdését a maga egészében, de ha veszem különösen abban a tekintetben, hogy aktuális-e vagy sem, itt már mélyreható ellentétek vannak köztünk; hasonlóképpen mélyreható ellentétek vannak köztünk a forradalomnak, az ellenforradalomnak és az emigrációnak likvidálása tekintetében is. Ellenben, ha én, mint magyar ember, olvasom azt. hogy a miniszterelnök úr meghívást kapott Londonba és az angol kormány meghívására utazik ki, akkor engedjen meg, igen t. képviselőtársam, lehetek bármilyen szélsőséges ellenzéki, de pont a mai napot s a mai naptól kezdve egészen az utazás befejeztéig terjedő közbeeső időt nem használom fel arra, hogy őt gyengítsem. (Ügy van! Ügy van! — Taps jobbfelől és a középen. — Br. Podmaniczky Endre: Magyar ember nem tesz ilyent! — t Propper Sándor: Éppen erősíteni akaróm! Tegyen kielégítő nyilatkozatot! Kielégítő nyilatkozat után megerősödve mehet ki! — Nagy zaj. — Csontos Imre ; : Szégyelje magát! — Propper Sándor: Szégyelje maea maerát. duplaszitás! Mi van a duplaszitával? — Elnök csenget. — Csontos Imre: Pusztuljon el a világból! — Krisztián Imre: Helves, Imre bácsi! — PropTier Sándor: Pusztuljon másra! Maga pomádés Tiborc! — Meskó Zoltán: Maga meg röcsmök! - Elnök csenget. — Kuna P. András: Nem érdemli meg: a szót! — Propner Sándor: A másik pomádés Tiborc! — Krisztián Imre közbeszól. — Propper Sándor: Talpnyaló kisgazdák! — Kuna P. András: Maga meg micsoda? Vörös katona! — Krisztián Imre: Vörös baka! — Nagy zaj. — Elnök csenpet.) Elnök: A képviselő urak közbeszólásainak tartalmát nem tudom ellenőrizni, mert hiszen a képviselő urak olyan nagy zajban ésanynyian beszélnek, hogy lehetetlen megállapítani, hogy az egyes képviselő urak milyen tartalmú közbeszólásokat tettek. Azonban figyelmeztetem a képviselő urakat, éppen a parlament méltósága, a parlament tekintélye érdekében és saját érdekükben is, hogy méltóztassanak megóvni a parlament tekintélyét és ä parlament méltóságát. (Hegymegi Kiss Pál: Ez nem elég! — Elénk helyeslés jobbfelöl és a középen. — Zaj.) A közbeszóló képviselő urak közül hallottam, illetőleg láttam, hogy Propper Sándor és Csontos Imre képviselő urak többízben közbeszóltak. Hogy mit mondottak, nem tudom. A képviselő urakat tehát egyénenként és személyenként is figyelmeztetem, hogy a közbeszólásoktól tartózkodjanak. (Helyeslés jobbfelől éa a középen.) Szilágyi Lajos: De továbbmegyek. Nemcsak a miniszterelnök úr személyéről van szó, hanem, ha olvasom az újságban, hogy Nagy Emil t. képviselőtársam kiutazott külföldre, és ott a magyar nemzet érdekében fejt ki üdvös tevékenységet, az alatt az idő alatt, amíg ez a képviselőtársam kint tartózkodik és dolgozik. (Rothenstein Mór: Miért? Micsoda ő?) tehát távollétében: semmiesetre soha, semmi körülmények között sem bántanám őt, én nein tennék útjában egy szalmaszálat sem! Hasonló a felfogásom, Ëa olvasom, hogy Eckhard Tibor volt kénviselő úr utazik ki Amerikába és hasonló a felfogásom, ha Baltazár Dezső utazik ki Londonba vagy Párizsba. Bárkiről legyen szó, ha a magyar nemzet érdekében megy ki külföldre, azalatt az idő alatt, amíg kint vau, annak én egy szalmaszálat sem teszek az útjába. (Propper Sándor: Ön azt hiszi, hogy a világ' tájékozatlan, hogy nem tud semmit?) Elnök: Propner képviselő urat kérem, maradjon csendben! Szilágyi Lajos: Semmiesetre sem esném bele abba a hibába, hogy kiutazása előtt meggyen gíteném a miniszterelnök urat. (Propper Sándor: Nyilatkozzék kielégítően, akkor megerősödve megy ki! — Br. Podmaniczky Endre: Csak akarták meggyöngíteni! — Rothenstein Mór: Maid, ha Podmaniczky Londonba megy! — Zaj.) A Bethlen-kormánynak a belpolitikában mindig szerencséje volt az, hogy az ellenzék szerencsétlen taktikát követett. ' (Propper Sándor: A legszerencsétlenebb az öné!) Belpolitikában az ilyen taktika a miniszterelnök urat megint csak erősíti, külpolitikai viszonylatban azonban sajnos, gyengítheti, mert íme, munkásságának egy részét most már arra kell fordítania, hogy előttem szólott t. kénviselőtársam állításait mea-cáfolja. (Propper Sándor: Megcáfolhatja? Nincs nyilt szavazás?) Nekem is lehet az igen t. minimszterelnök úrral homlokegyenest ellenkező megállapításom. (Poth^nstein Mór: Már mesris tette, nem mindig: beszélt így!) A miniszterelnök úr például durván megsértette a polgári alakulatokat akkor, amikor a munkanélkülséí? kérdésében ... Elnök: Kérem a képviselő urat, minősítésében méltóztassék megmaradni a parlamenti illem, mellett és az ilyen erősebb kifejezéstől tessék tartózkodni. Szilágyi Laios: A miniszterelnök úr megsértette a polg'ári egyesületeket és alakulatokat akkor- amikor a szociáldemokrata szerveitekkel ült le először tárgyalni- (Pronper Sándor: Azok a munkanélküliek azóta még egy falat ken veret sem kanták.) En ezt már egyszer szóvátettem és kifogásoltam, hosrv a miniszterelnök úr ki^eve^te önöket, uncial do™ ^V-rfi tékát a munkásság képviselőinek, és kikértem ma™
